Heinrich Reininger, Schlägl Apátságának főerdőmestere 1928. július 6-án született Heinrich Reininger. Apja Schlägl Apátságának erdészeként szolgált, az erdészhivatással a fiú így már gyermekkorában megismerkedett.
Korán találkozott a háború borzalmaival, miután – 16 évesen – behívták katonai szolgálatra. A háború után, 1947-ben érettségizett Linzben.
Az erdő iránti érdeklődése a bécsi BOKU elvégzésére indította, ahol erdőgazdálkodást tanult. Időközben alkalmazást nyert az Apátság Erdőhivatalánál, itt szolgált 1953-tól 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig, majd tanácsadóként dolgozott tovább 1997-ig, tudásával és szakértelmével segítve az erdőgazdálkodást.
Schläglben töltött évek után több tanulmányúton vett részt Ausztriában és külföldön az általa kialakított erdőgazdálkodási módszer, a célátmérős fahasználat kifejlesztése érdekében. Nemcsak az erdőgazdálkodási gyakorlat, hanem a tudomány is felfigyelt a vágásos erdőgazdálkodás átalakítására irányuló munkásságára. Az ANW (a német „Természetközeli Erdőgazdálkodás Munkaközössége”) is erősen támogatta tevékenységét.
Az Apátság elfogadta elképzeléseit, mert Reininger nem csak a hivatása révén kötődött a Kolostorhoz, hanem a szívével is. Az erdészek, az erdei munkások, de az Apátság dolgozói is lelkesedtek az új erdőgazdálkodási módszerekért.
Aktív tagja volt a Felső-ausztriai és Salzburgi Erdészegyesületnek. Hosszú éveken keresztül Reininger a kerületi vadászati bizottság tagja és tanácsadója, szövetségi képviselője volt.
Sokat foglalkozott a természetközeli erdőgazdálkodással. 1989-ben járt Szlovéniában és részt vett – 10 európai ország erdészeivel együtt – a természetközeli erdőgazdálkodást művelő erdészek gyűlésén, megalakítva a PRO SILVA-t. Ennek nyomán hozta létre – azonos célokkal – alapító elnökként a PRO SILVA ausztriai csoportját, és szervezett tapasztalatcseréket bel- és külföldön a természetközeli mintaüzemek között. Áradtak tőle az ötletek és a kezdeményezések a munkához és végül a PRO SILVA AUSTRIA tiszteletbeli elnöke lett.
Tudását két könyvben bocsátotta a nyilvánosság rendelkezésére. Az erdőért és az erdőgazdálkodásért kifejtett tevékenységét – amit a Cseh-erdő határain túl is megismertek – jutalmazták az Osztrák Köztársaság arany érdemérmével, megkapta a BOKU díszjelvényét és a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Erdőtudományi Karának Karl Gayer-díját is, valamint a Felsőausztriai Erdészeti Díjat.
2002-ben – súlyos betegség után – hunyt el.
Az erdőművelés volt a szenvedélye, a fahasználat, a minőség és a növekedés kapcsolata érdekelte. A Cseh-erdő vegyeskorú, elegyes erdei ma is Reininger keze nyomát viselik.