Nyugalmazott egyetemi tanár, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tiszteletbeli doktora
Dr. Szendrey István 1922-ben született Karcagon. Erdőmérnöki oklevelét 1948-ban a József Nádor Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Karán szerezte. 1948-1949 között az Erdőmérnöki Főiskola Termőhely-ismerettani Tanszékén volt tanársegéd, majd adjunktus. 1950-55 között a Miskolc Nehézipari Műszaki Egyetemen adjunktusként műszaki doktort címet szerzett I955-57 között az Erdészet Tudományos Intézet tudományos munkatársa volt, részt vett az Izotóp Laboratórium szervezésében és kutatásaiban 1957-től dolgozott az Erdőmérnöki Főiskola Kémia Tanszékén mint adjunktus, tanszékvezető docens, majd 1964-től 1988-ig tanszékvezető egyetemi tanár. 1975-76 az Üzemtani Tanszék, I981-től 1983-ig a Termőhely-ismerettani Tanszék megbízott tanszékvezetője. 1972-1975 között az Erdőmérnöki Kar dékánhelyettese, 1975-1979 között pedig dékánja volt.
196O-ban vegyész-kandidátusi tudományos fokozatot, 1966-ban oklevelet szerzett az izotópok és izotópos műszerek alkalmazása területén. 1969-1970 között UNESCO-ösztöndíjas tanulmányúton vett részt Bécsben. Tanszékén megteremtette az oktató-kutató munka feltételeit, beleértve az izotópos kutatást is. Bekapcsolta a tanszéket a távlati kutatási tervben kitűzött erdészeti és faipari feladatokkal összefüggő kutatómunkába, kiépítette a faipari üzemekkel a kapcsolatot és egyes témákban a kooperációt. Eredményesen működött közre a reformtanterv összeállításában, elősegítette a karon a posztgraduális képzés megszervezését és hatékony működését. Részt vett az oktatási reform alapdokumentumának kimunkálásában, a kar tudományos munkájának megszervezésében, és korszerű követelményeknek megfelelő tantárgyi jegyzeteket írt. Kiváló előadó, a tananyag számonkérésében igényes oktató volt.
Magas szinten művelt szakmai, tudományos tevékenységéről széleskörű szakirodalmi publikációs tevékenysége tanúskodik. A műszeres analitika, a radioizotópok erdészeti alkalmazása, az ipari fahulladékok hasznosítása, a műanyagok alkalmazása a faiparban és a gyorsnövésű fafajok biokémiája tudományterületeken alkotott maradandót. Részt vett a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség erdészeti jellegű nemzetközi munkájában, a lignin és az elfásodás biokémiájának kutatásában, tanulmányozta a cellulózipar fejlesztésének lehetőségeit az erdei biomassza jobb hasznosításával kapcsolatban.
Több tudományos testület választotta vezetői közé, az Országos Erdészeti Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, a MTESZ vezetőségének tagja, a MÉM Tudományos Kutatási Főosztály Izotóp Alkalmazási Szakértő Bizottságának, az MTA Erdészeti Bizottság, a VEAB Kémiai Szakbizottságának tagja volt.
A selmeci hagyományok hűséges őre, a szakestélyek felejthetetlen aktív résztvevőjeként mára maga is hagyományaink részévé vált. Bár 1988-ban nyugalomba vonult, máig élő kapcsolatot tart a hallgatókkal, évről-évre aktívan részt vesz a balekoktatásban.
Dr. Szendrey István maradandót alkotott a fa- és erdészeti, valamint a kémiai tudomány területén, elévülhetetlen érdemei vannak az oktatásban és nevelésben, jelentős szervező, adminisztratív és közéleti szerepet töltött be.
Dr. Albert Levente