Gábor Gusztáv erdőmérnök, környezetvédő és tájrendező szakmérnök, az OEE
Elnökségének volt tagja és kitüntetettje, az Erdőrendezési Szakosztály
tagja, az Állami Erdészeti Szolgálat (valamint jogelőd és jogutód
intézményei) Debreceni Erdőtervezési Iroda nyugalmazott vezetője 1942.
június 5-én született Kolozsváron. Édesapja vasutas, édesanyja – református lelkész lánya – háztartásbeli. Mint vasutas apa gyermekei György bátyjával együtt, oda költöztek, ahová édesapjukat helyezték. Így laktak Debrecen, Püspökladány után Kolozsváron – ahol Guszti született – majd Máramarosszigeten, ahonnan bevagonírozva Ostffyasszonyfa, Celldömölk következett, majd ismét Debrecen. Édesapja, állomáshelyein többnyire állomásfőnök volt. 1949-ben a MÁV Igazgatóságra, Budapestre helyezték, ekkor költöztek Budapestre. Édesapját 1950. november 20-án elvitték. Mint utóbb megtudták : az Andrássy-út 60., Kistarcsa, majd Recsk voltak, indokolatlan rabságának főbb állomáshelyei. 1953 augusztusában engedték szabadon.
A vasút nem vette vissza, segédmunkás lett Csepelen, a Vasműben. Édesanyja, a magára maradt család eltartására az említett időszakban helyezkedett el a Fővárosi Patyolat Vállalatnál.
Az általános iskolát Rákosligeten, a Hősök-téri iskolában fejezte be, mindvégig kitűnő tanuló volt. Középiskolai tanulmányait, a XVII. kerületi Fürst Sándor Általános Gimnáziumban folytatta, itt is végig kitűnő tanulóként.
A természet iránti vonzalom, már a Rákos-patak közelségében töltött gyermekévek alatt kifejlődött benne.
1960-ban felvételt nyert a Soproni Erdőmérnöki Főiskolára. Itt is kitűnt diáktársai közül, az első évben, évfolyamtitkár volt. Csendes, halk szavú fiú volt, jó humorérzékkel. A szakmai témákon túl, érdeklődött a művészetek, az irodalom iránt, széleskörűen tájékozott volt a világirodalomban. Diákévei alatt, inkább a műszaki tárgyak vonzották. Diplomatervét geodéziából készítette. Egy Sopron-környéki területről készített szintvonalas térképet, s a területen fel kellett kutatnia egy eltűnt háromszögelési pont helyét. Erdőmérnöki oklevelét 1965-ben – mint az Erdészeti és Faipari Egyetem végzős hallgatója – szerezte.
Az egyetem elvégzését követően – az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) döntése alapján – az egész évfolyamnak a gyakornoki évet, az erdőrendezésben kellett eltölteni. (Abban az időben az erdőrendezés két évvel maradt el a feladataival a normál ütemezéstől, az erdőket érintő tagosítási munkában való részvétel miatt. Ez utóbbiból még az évfolyamunknak is jutott bőven feladat.)
1965. augusztus 1.-én állt állami alkalmazásba az OEF. 8. sz. Debreceni Erdőrendezőségénél, a szép emlékű főnök, Tokaji Gábor vezető-főmérnök atyai szárnyai alatt.
1968. április 3-tól – az erdőrendezés átszervezésével, egy lépést sem téve – megváltozott a munkahelye Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Erdészeti Hivatal Debreceni Állami Erdőrendezősége néven, ahol üzemtervezői munkakörben dolgozott.
1971-től megbízást kap a csoportvezetői feladatok ellátására. Ez idő alatt az éves terve mellett szerveznie kellett a csoport terepi és feldolgozási munkálatait, továbbá ellenőrzési feladatai is voltak.
Az üzemtervezés során közel került a környezetvédelmi, környezetfejlesztési és tájrendezési problémákhoz. Egyetemünk Erdőmérnöki Karán, 1978-ban, négy féléves posztgraduális képzést követően környezetvédő és tájrendező szakmérnöki oklevelet szerez.
A szakmérnök képzés ideje alatt és azt követően a szakterületnek megfelelő – több jelentős – munkában vesz részt.
1979. április 1-jével – az erdőrendezés újabb átszervezése során – megalakult a MÉM. Erdőrendezési Szolgálat (ERSZ). Az új intézmény Debreceni Üzemtervezési Irodájánál üzemtervezői csoportvezetői feladatkörben dolgozik.
Működési területükön, jelentős szerepet vállalt 1981-ben az első, teljes területre kiterjedő vadgazdálkodási üzemtervek készítésében, az üzemtervezéshez szükséges adatok biztosításában, a munka szervezésében és ellenőrzésében.
1986-ban kinevezik az ERSZ Debreceni Üzemtervezési Iroda irodavezetőjének. Feladata volt a szakmai tevékenység és a gazdálkodás folyamatos vitelének irányítása, ellenőrzése mellett az új intézmény arculatának megfelelő szervezet és működés kialakítása. Ebben az időben javában folyt, a megújított erdőrendezési útmutató szerinti erdőtervezési munka, amely szintén komoly szervezési feladatokat rótt az irodára és vezetőjére.
1987-ben indult be az erdők egészségi állapotának előbb erdőrészlet-szintű felmérése, majd a nemzetközi egyezményben elfogadott minimum programnak, a hazai viszonyokra kiegészített módszerével az Egészségvédelmi Hálózati munka, ez is jelentős többletfeladatot rótt az irodákra, különösen az olyan nagy működési területen dolgozó egységekre, mint a Debreceni Iroda.
1990-től, az akkor már átalakulóban lévő erdőgazdálkodási feltételekhez igazodóan megnövekedett az irodák koordinált önállósága. Ezek, mind az intézmény fenntartásában, mind a napi feladatok ellátásában jelentős leterhelést jelentettek az irodáknak is, melyek szervezésében, irányításában és ellenőrzésében az irodavezetőknek oroszlánrészük volt.
Az államháztartás korszerűsítése során, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatályba lépése után az ERSZ közszolgálati intézmény besorolást kapott, ezt követően a vezetői megbízatásokat határozatlan idejűre módosították. Az intézmény az eredményérdekeltségű gazdálkodási formáról áttért az előirányzatokkal való gazdálkodásra. Új gazdálkodási rendszer, új feladatokat állított az irodavezetők elé is.
1989. évtől az intézmény gazdálkodásában igen nehéz évek következtek, ezt csak tetézte a rendszerváltást követően előállt „gazdátlanság”, illetve az állami erdőkben bekövetkezett „sokgazdájúság”. Az átmeneti időszakban a körülményekhez igazodó, olyan ideiglenes megoldásokat kellett keresni, melyek mellett – tartalmi és területi értelemben is – teljes körűen meg lehetett őrizni az erdőrendezés alapelveinek megfelelő működést.
A rendszerváltást követő időszakban, az átmeneti problémákból és a kialakult új erdőgazdálkodási környezetből adódó feladatok kezelésére alkalmas, körzeti erdőtervezési rendszert fejlesztett ki az erdőrendezés. Ennek előkészítésében, majd működtetésében is nagy feladatok hárultak az irodákra, amelyeket csak tetézett az erdők egészségi állapotának felmérésében végrehajtott fejlesztés; az erdőérték-számításra való felkészülés, a szükséges adatszolgáltatás és közreműködés; a tulajdonváltásból adódó földmérési és térképezési feladatok; ez utóbbi korszerű kiszolgálását is biztosító, sajátos erdészeti térinformációs rendszer kifejlesztése és az intézménynél beindult köztájékoztatási tevékenység.
A fenti, felsorolásnak is tekinthető probléma halmaz korántsem teljes, de arra elegendő, hogy az irodavezetői feladatokat példaszerűen ellátó Gábor Gusztáv teljesítményét kiválóra minősítsük. Kollégái, közvetlen munkatársai nevében – akiket, mindig nagy hozzáértéssel, emberséggel és szeretettel kezelt, irányított – így utólag is köszönetet mondok az áldozatos munkáért, a szükség hozta szikla-szilárd kiállásokért.
A földművelésügyi miniszter 1996. december 29-én kelt rendelkezésében megszüntette az FM. Erdőrendezési Szolgálatot, a tíz erdőfelügyelőséget, s a 11 intézmény összevonásával létrehozta az Állami Erdészeti Szolgálatot (ÁESZ), ahol nyugdíjazásáig tervezési igazgatóhelyettesi beosztásban dolgozik.
1966-ban kötött házasságot Besskó Edit kertészeti szaktechnikussal. Házasságukból három gyermekük – Edit, Gusztáv és Zsombor – született. Az összetartó családi élet és a szakmai elkötelezettség minta példája, hogy mindhárom gyermeküknek van erdészeti képesítése: Edit erdőmérnök; Gusztáv erdész technikus; Zsombor erdészeti technikum elvégzése után szerzett jogi diplomát.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek munkába állásától, 1965-től tagja. Jelentős szerepet vállalt a helyi csoport feladataiban. 1986-tól tagja az Erdőrendezési Szakosztálynak, 1998-tól 2002-ig az elnökség tagja, az Észak-alföldi Régió felelőse. Nevéhez fűződik 1989-ben, a Vekeri-tó térségében, majd 1993-ban – a felejthetetlen – Szatmár-Bereg tájegységben megtartott erdőbecslési verseny.
2012. július 11-én, váratlanul elhunyt. Emlékét kegyelettel őrizzük!
Összeállította: Halász Gábor.