Rácz Antal erdőmérnök Lónyán született 1928. február 7-én kisiparos családban.
Erdész szeretett volna lenni, de körülményei ezt kezdetben nem tették lehetővé. Így munkás élete pedagógusként, kántortanítóként indult. 1951-ben sikerült elhelyezkednie az egykori Bódvavölgyi Áll. Erdőgazdaságnál, szerény adminisztratív munkakörben. Több helyen is dolgozva fokról fokra haladt feljebb az államerdészeti ranglétrán. Erdészeti pályafutásának csaknem a felét, 18 esztendőt töltött a vállalati-üzemi gyakorlatban. Kiemelendő ebből a korszakból, hogy volt erdészetvezető Mendén és vadászati felügyelő Somogyban.
Ennek az alapos felkészültségnek és a velejáró élettapasztalatnak a birtokában került 1969-ben az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati Főosztályára csoportvezetői beosztásba.
A következő évek legkiemelkedőbb eseménye bizonyára az 1971-ben lebonyolított Vadászati Világkiállítás volt, amelynek szervezésében természetesen már részt vett. Az igazán nagy feladat azonban 1975-ben hárult rá, amikor is létrehozták a MÉM-ben a Vadgazdaság-felügyeleti Főosztályt, s ennek vezetőjévé őt nevezték ki.
A főosztálynak kettős feladata volt. Egyrészt irányította és ellenőrizte a felügyelete alá rendelt állami erdő- és vadgazdaságok tevékenységét. Másrészt ezek bevonásával szervezte és lebonyolította a kormány vadászvendégeinek a vadásztatását, másrészt ugyanezt végezte az 1963-ban létrehozott Egyetértés Vadásztársaság tagjainak vadásztatása vonatkozásában. Igen nagy felelősséggel járó, nehéz, kényes, bonyolult
feladat volt ez, amely az alapos szakmai felkészültségen túlmenően különleges személyi tulajdonságokat is kívánt. A munkakörben eltöltött másfél évtized azt matatja, hogy Rácz Antal sikeresen megbirkózott a számos buktatót is rejtő feladattal. Arra törekedett, hogy a vadászat eredményességének garantálása, mint elsődleges feladat ne menjen az erdő és az erdőgazdálkodás rovására. S az erdő- és vadgazdaságok szakmai színvonala semmivel se legyen alacsonyabb, mint a többi standard állami erdő- és fafeldolgozó gazdaság szakmai színvonala. Továbbá a társadalomnak az erdő jóléti szolgáltatásai iránti igényei is kielégítést nyerjenek, természetesen az adott korlátok között.
A mérce tehát magas volt. A tények azonban utólagosan is azt mutatják: sikerült az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás összehangolását úgy megoldania, hogy közben az általa felügyelt területen is mindkét ágazat színvonala magasra emelkedett.
Minőségi vadállomány alakult ki, az elit vadászata mellett a tömegsportvadászat is soha nem ismert szintre emelkedett. A régi vadászhagyományokat átvették, megőrizték, megerősítették, mindenhová elterjesztették és továbbadták a mai nemzedékek számára. Felvirágzott a vadászattudomány, a szakirodalom, a kutatás, a szakoktatás-képzés is. Ugyanakkor gépesítették az erdő- és vadgazdaságokat, fejlődött a faanyag helyi ipari hasznosítása és mindenfelé közjóléti objektumok létesültek. A vadgazdálkodás és vadászat technikai feltételeinek már korábban beindult fejlesztése folytatódott, vadászházak, vadaskertek épültek, illetve újultak meg. A magyar vadászét jó híre öregbedett szerte a világban, aminek pozitív anyagi-pénzügyi konzekvenciái is voltak.
Munkáját elméleti igényességgel végezte. 1964-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett a soproni Erdőmérnöki Karon. 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (GATE), majd kandidátusi címet. Meleg-égövi vadgazdálkodási ismereteket
oktatott 1972-től Gödöllőn 2002-ig, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen pedig 1998-tól 2010-ig, s megírta a tantárgy egyetemi jegyzetét is.
Említett tudományos és oktatói munkásságának alapját az a tanulmányút vetette meg, amelyet Tanzániában tett 1972-ben, a neves magyar Afrika-vadász és vadgazda, dr. Nagy Endre által vezetett vadrezervátumban. Fél év alatt nemcsak számos értékes egzotikus trófeát gyűjtött be, hanem rengeteg vadászati és vadgazdálkodási tapasztalatot is. Hazatérése után ezeket először egy "Kwa Heri Tanzánia" című kötetben adta közre 1973-ban. Az élvezetes stílusban megírt értékes és érdekes 265 oldalas könyvet a Magvető Könyvkiadó jelentette meg.
Tudományos és oktatói munkásságának elismeréseként a GATE a „c. egyetemi tanár" címet adományozta részére.
Az 1989-es rendszerváltás nyomán az állami VIP-vadászatok megszűntek, az egykori állami erdő- és vadgazdaságok is átalakultak, dr. Rácz Antal pedig nyugállományba vonult. A vadászat dolgában rövid elbizonytalanodás volt tapasztalható. Azonban a bel- és külföldi vadászok bizonyos átrendeződése után a sportág ismét virul és a maga módján sáfárkodik azzal a gazdag örökséggel, amelynek gyökerei a magyar évszázadokba nyúlnak vissza, s amelyet dr. Rácz Antal és munkatársai gondosan tovább adtak az utódoknak.
Budapesten rövidebb betegeskedés után életének 89. évében hunyt el.
Hamvait a katolikus egyház szertartása szerint a budakeszi temetőben helyezték végső nyugalomra urnasírban. K. P.