2015. augusztus 26-án érkezett a hír, hogy Vadas Ferenc erdőmérnök, a NEFAG Zrt. nyugalmazott erdőművelési ágazatvezetője, életének 67. évében váratlanul elhunyt.
Közel 40 éves szakmai múlt és 5 év nyugdíjban eltöltött idő állt ekkor mögötte. Előtte pedig a családjával és szeretett szakmája népszerűsítésével eltöltendő még számos év ígérete. A kiszámíthatatlan sors ennek a megérdemelt időszaknak a kapuját csukta be előtte.
Adózzunk emlékének hát azzal, hogy sokszínű és eredményes életútjának fontosabb állomásait felidézzük.
1949. február 28-án, sokgyermekes polgári családban született Budapesten. Azok közé tartozott a család – a felmenők közt a Nemzeti Sport alapító főszerkesztőjével –, akinek rózsadombi családi házát a rákosi-rendszer hatalmi apparátusa elvette, kilakoltatva a nagy létszámú családot. Ez a későbbiekben meghatározta emberi és politikai hovatartozását is. Középiskoláját a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban végezte. Az 1967-es érettségit egy év sorkatonai szolgálat követte. Egyetemi tanulmányait 1968-1973 között a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán végezte.
Mint fiatal erdőmérnök, az Ipolyvidéki EFAG litkei, majd az összevonás után a szécsényi erdészeténél dolgozott 1973-1981 között erdőművelési műszaki vezetőként. Itt ismerkedett meg a hegyvidéki erdészkedés szakmai sajátosságaival, amiket még több évtized múlva is szeretettel emlegetett.
1981-ben került a NEFAG Monori Erdészetéhez, ahol az erdőművelési ágazat irányítását vette át. Itt teljesedett ki pályája, és lett a régió ismert és elismert szakembere. A mintegy 10.000 hektáros erdészetnél eltöltött 29 év alatt irányításával 4500 hektár mesterséges erdőfelújítás, 1500 hektár sarjaztatás és 130 hektár erdőtelepítés valósult meg. Ez a munka a csapadékszegény, meszes homoktalajok gyengén humuszos határ-termőhelyein pontos tervezést, és minőségi kivitelezést követelt meg a talaj-előkészítésnél, az erdősítésnél és az ápolásnál egyaránt. Ágazatát szakszerűen és eredményesen irányította a csemetetermelésben és a nevelővágásokban is.
1995-től részt vett az OMMI és jogutódja nemesnyár kísérleteiben. A meszes homoktalajokon számba jöhető 12 klónt 9 fajta-összehasonlító kísérletben állította be 101hektáron.
Több területen ültetési hálózat kísérletet is létesített. A monori erdészet nemes nyár klón és hálózat megválasztása e kísérleteken alapul. Az elért eredményeket számos szakmai bemutatón, tapasztalatcserén népszerűsítette. A monori erdészet nemesnyár erdősítéseinek kiváló minőségét jelentős mértékben elősegítette a fokozottan ellenőrzött, jó minőségű teljes talaj-előkészítés,a leginkább suháng méretű gyökeres dugvány használata és a suhángültetővel végzett szakszerű erdősítések bevezetése.
Az 1988-ban megszerzett fatermesztési szakmérnöki diplomája az egykori I 58/57, ma Villafranca nemesített fehér nyár ültetési technológiája és hálózata témában került megvédésre.
Az erdőtervezéssel és az erdőfelügyelettel közismerten jó kapcsolata volt. Irányítása idejében nem került sor erdősítés visszaminősítésére. A tervezések és felügyeleti bejárások nélkülözhetetlen résztvevője volt. A legeldugottabb utakat, erdőrészleteket pontosan, mondhatni „behunyt szemmel is” ismerte, és a legrövidebb úton tudta megközelíteni. Jobban még a kerületvezető erdésznél is...
Figyelme nem csak az erdőművelésre szorítkozott. Az erdészet minden más munkáját is ismerte és figyelemmel kísérte. Kollégáival és az erdészet vezetésével jó volt a kapcsolata. Ez a tervezési munkák összehangoltságát és eredményességét nagyban elősegítette. Beosztott erdészeivel, a művelésben dolgozó fizikaiakkal viszonya korrekt, barátságos, de mindig határozott volt.
Emberi tulajdonságaira jellemző volt derűs kedélye, jó kapcsolatteremtő képessége, szakmaszeretete. Az erdész szakmát, a természetszeretetét a legkülönbözőbb szinteken népszerűsítette. Egyesületi és egyéb rendezvényeken erdőmérnök hallgatókat, erdészeti szakközépiskolás, általános iskolás és nagycsaládos csoportokat kalauzolt a természetben. Sokakat megismertetett a Csévharaszti Ősborókás titkaival és szépségével. Monor Város Önkormányzata is mindig számíthatott Vadas Ferenc szakvéleményére.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1971-től tagja volt. Mindkét munkahelyén tagsági összekötőként az OEE csoportot vezette, egészen haláláig. Itt végzett munkáját is a pontosság, ügyszeretet jellemezte. A Monori Erdészetnél minden szakember és sok máshol dolgozó, valamint nyugdíjas is tagja a szolnoki helyi csoportnak. Példamutató, ahogy kollégáit összefogta.
Sok más társadalmi tevékenységében is eredményes volt. 1991-től 4,5 évig elnöke, haláláig küldötte volt a Nagycsaládosok Monori Egyesületének. Elnöksége ideje alatt a tagcsaládok száma 40-ről 140-re nőtt, és ma is eredményesen működik, mint régióközpont. Népszerű jelszava volt: „nem a pénzt osztjuk, hanem az élményeket és sokszintű segítséget a nagycsaládok életéhez”.Alapító tagja volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Monori Szervezetének. A család szeretetét a szülői házból hozhatta. Felesége, Judit építészmérnök, mindenben támogatta férjét szakmai és társadalmi céljai megvalósításában. 4 gyermekük van – 2 fiú, 2 lány – akik már mind kirepültek a fészekből és 5 unokával örvendeztették meg a nagyszülőket, hogy a nagycsalád örömét és gondjait a mindennapi életben is megtapasztalhassák. Számon tartotta családja több, külföldre elszármazott tagját is. Büszkén mutatta annak az unokaöccsének a fényképét, aki Vatikánvárosban a pápa svájci gárdája tagjaként szolgál.
Külön ki kell emelnünk elkötelezettségét az erdész hagyományok ápolása terén. Diákként és erdőmérnökként is aktív résztvevője volt a selmeci-soproni hagyományok szakestélyeinek. Meghatóan ragaszkodott évfolyamtársaihoz, akikkel rendszeresen ápolták személyes kapcsolataikat. Így volt ez élete utolsó napjáig, amikor az évfolyamtársai egy csoportja számára gondosan előkészített bemutatót tartott, az évfolyamtalálkozó második napján sajnos már nem ő kalauzolhatta társait, bár hitem szerint ő is ott volt...
Szakmai és társadalmi tevékenységét az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:
1991 Oklevél Fásításért
1999 Aranybölcső Díj Arany Fokozata (Nagycsaládosok Országos Egyesülete)
2002 Alföldi Erdőkért Emlékérem (Országos Erdészeti Egyesület)
Végezetül álljon itt egy személyes emlékem:
2014. márciusában a budapesti Kossuth téren voltunk a második Békemenet alkalmából. A lengyel zászlók alatt bevonuló varsói delegációt éltette a tömeg. Az én fülemben mégsem ez maradt meg a legjobban, hanem Vadas Feri, amint vigyázzállásban, lelkesen (és lengyelül) a lengyel himnuszt énekli mellettem...
Nyugodj békében, Feri! Emlékedet szeretettel megőrizzük. Burján Árpád