A bugaci homokfásítás úttörője, Bakkay József erdőmérnök, Kőrösmezőn született 1878-ban. Középiskoláit Szatmáron és Máramarosszigeten végezte. A Selmecbányai Erdészeti Akadémián szerzett diplomával 1900-ban állami szolgálatba lépett: a Horvát-szlavonországi Ottocacon székelő szusaki erdőhivatal kerületében töltött el tíz évet, túlnyomórészt, mint erdőgondnok.
1910-től rövid ideig gróf Zichy uradalmában, az Abauj megyei Hijón dolgozott. Innen jött 1913-ban, egyhangúan megválasztott erdőmesterként, Kecskemétre.
Hallatlan szervezőerővel és vasakarattal az addig kezdetleges állapotban lévő városi erdészetet modern erdőgazdasággá alakította át. Hihetetlen energiával keresztülvitte, hogy mezőőrök helyett szakképzett erdőaltiszteket alkalmazzanak - akiknek 12 lakóházat is emeltetett -, továbbá, hogy az egy erdőtiszt helyett öt okleveles erdőmérnököt vegyenek fel.
Az Alföld fásításának fontosságát már 1917-ben felismerte és körülbelül 2000 kat. hold homoki szőlőt csatoltatott az erdőterülethez, aminek betelepítése meg is történt. Az útnélküli, szinte megközelíthetetlen bugaci puszta 7000 kat. holdnyi erdejének silányabb minőségű, addig értékesíthetetlen faanyagát téglaégető felállításával és 15 kilométer hosszú iparvágány építésével hasznosította. Jórészt neki köszönheti létét a máig fennmaradt, 53 kilométeres Kecskemét-kiskunmajsai gazdasági vasút, amit erdőtisztjeivel ő tervezett és építtetett meg. 1918-ban megszervezte a 80.000 lakosú Kecskemét tűzifa-ellátását, modern fatelep létesítésével, korszerű aprítógépek beszerzésével. Ezek voltak főbb alkotásai.
Mint hivatali főnök, mint kolléga beosztottaival szemben atyai szeretettel viseltetett. Puritán ember volt, erős karakter, aki az elveihez szigorúan ragaszkodott.
53 évesen hunyt el.
