1926-tól dolgozott a Pápa-Ugodi Uradalomban a háború végéig. Az erdészet területén erdőrendezési, vasút tervezési és erdőgondnokság vezetői munkát végzett.
Ő tervezte az iharkúti erdei vasút vonalat Móricházától kiindulva.
1930-tól az Ugodi Erdőgondnokság vezetője.
A háború után a Győri Állami Erdőigazgatáson erdőművelési előadó, majd 1951-ben Sopronban az ERTI Kísérleti Állomásának vezetője.
Munkái: A korszerű erdei maggazdálkodás bevezetése, magtermő állományok kijelölése az egész ország területén erdei fenyő és tölgy fafajokra.
Emellett a soproni egyetemen meghívott előadóként vadgazdálkodás-tant oktat, és elkészít egy 480 oldalas jegyzetet.
1956. novemberében külföldre távozik családjával. 1957-től a kanadai Brit Kolumbiai Egyetem (U.B.C.) zoológiái intézete gerinces múzeumának kurátora, 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig.
A múzeum teljes anyagát tudományos rendszertan alapján összeállította, és több ezer példánnyal gyarapította saját gyűjtésből, illetve cserékkel. A csontváz gyűjteményt két teljes bálnacsontváz preparálásával bővítette.
Nyugdíjba vonulásakor a „Gerinces múzeum örökös tiszteletbeli kurátora" címet kapta egy díszes kulcscsomóval, mely szabad belépést biztosított a múzeum helyiségeibe és a laboratóriumokba.
1986-ban kapta gyémántdiplomáját. Gazdag, példamutató pályát járt be.
96 évet élt, Vancouverben halt meg 1994. november 13-án. Az volt a kívánsága, hogy hamvait ugodi földben helyezzék örök nyugalomba. Ezt az óhaját 1998-ban teljesítették, augusztus 28-án helyezték végleges nyughelyére az ugodi erdőben. A magaslatot ezután Witt-kilátónak fogják nevezni, s az erdészeti (üzemi) térképen megjelölik. A Witt-kilátó mindig emlékeztetni fogja erdészeinket rá. Sipos Péter