2011. november 8. - November első napjai az emlékezésé. Emlékezni olyanokra, akik ma már nem lehetnek velünk. De az évnek ebben a szakaszában kilátogatunk földi nyughelyükhöz koszorúkkal, gyertyákkal, hogy legmélyebb tiszteletünket fejezzük ki előttük.
Hajh, ágfalva hősei, múlt dicső professzorai! Hol vagytok ma már? Sosem ismerhettünk Benneteket személyesen, mégis itt éltek körülöttünk. Olvashatunk Rólatok vissza-emlékezésekben. Tanulmányaink során ismerkedünk nagy tudásotokkal, melyhez alig érünk fel. Szellemetek körüllengi az egyetemet, a hagyományainkat.
A Pro Szilva Baráti Társaság hűen az előző évekhez, idén is ellátogatott Mindenszentek napján a Szent Mihály temetőbe, hogy tiszteletünket tegyük az „öreg fák” előtt, akik az Akadémiát és Sopront vigyázták.
Megemlékezésünket Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató sírjánál kezdtük, aki egyike volt azon két hallgatóknak, akik vérüket adták azért, hogy Sopron magyar maradjon. Koszorút helyeztünk el, és gyertyát gyújtottunk tiszteletünk jeléül.
Ezután Dr. Sopp László nyughelyét kerestük fel, aki a Sopp-táblákként ismert fatömegszámítási táblák megalkotója. Közös gyertyát gyújtottunk azokra emlékezve, akiknek sírhelye nem ismert, mint pl. ifj. Krug Lajos, aki nem csak a tollát forgatta kiválóan, hanem a puskát is az ágfalvai csatában.
Ezután a szemben lévő új temetőbe mentünk, ahol Szechányi Elemér bányamérnök hallgató, Ágfalva másik hősi halottjának sírjához tettünk koszorút és égő gyertyát.
Nem messze tőle nyugszik Stubna Valér, aki a háború után az Erdőrendezés, majd az Erdővédelem Tanszék oktatója volt. Az Erdővédelem Tanszék adjunktusaként hunyt el.
Néhány sírhellyel arrébb találtuk dr. Győrfi János, 1929-51-ig az Erdővédelem Tanszék oktatója valamint 8 rovarfaj felfedezője, világhírű fürkészdarázs-szakértő. Modrovich Ferenc dékán úr nyughelyét sajnos nem találtuk meg. Ő volt az Ifjúsági Kör első tanárelnöke, és éveken keresztül maradt posztján.
Dr. Sébor János volt dékán és prodékán úr sírjára szintén koszorút helyeztünk. 1918-1965 között ő volt a Földmérés Tanszék oktatója, tanára és tanszékvezetője.
Folytatva utunkat, megálltunk még Szántó Róbert főhadnagy emléktáblájánál. 1919-ben Fennesz Rezsővel együtt Szamuely László kivégeztette. 1922-ben kétalakos szobrot állítottak neki, amit a kommunista városvezetés 1948 októberében csákánnyal szétveretett. A rendszerváltás óta a sírhelyen emléktábla és egy diakép jelzi, mi történt egykor.
A két háború között, de még utána is balekvizsgakérdés volt: kit tisztelhetünk Szántó Róbert főhadnagy személyében? Az egyetemi hallgatók és professzorok fáklyás menete egészen 1948-ig ettől a ponttól indult, amit hagyományosan a Halottak napján minden évben megtartottak az elhunyt tanárok és diáktársak emlékére. Sajnos ez a szokás a rendszerváltás előtti kommunista tiltás miatt mára kiveszett a köztudatból. Néhány oktató és diákjaik elszántan fáradoznak e hagyomány felélesztésén. Az 1956-ban kimenekült és Vancouverben végzett hallgatók küldöttsége is ellátogatott ide 2010-ben.
A következő sír, amit felkerestünk Hreblay László egyetemi adjunktus úré volt. Mellette nyugszik dr. Kövesi Antal, volt rektorunk. Tanári pályafutása alatt mechanikát, szilárdságtant, gépészeti ipartant, vasszerkezetet, erdészeti géptant és kohógéptant adott elő. Sajnos utódai nincsenek, így szomorúan láttuk, hogy sírján nem volt virág, a neve sem olvasható, annyira lekopott.
Nem sokkal messzebb tőlük találjuk dr. Tárczy-Hornoch Antal professzor örök nyughelyét, aki geotudományok világhírű professzora, tudós és Sopron díszpolgára.
A városban minden egyetemista ismeri Nagy Károly a. Dzseki bácsi nevét. Az ő sírjához is ellátogattunk. Alig találtuk meg, mivel a fejfáján megkopott neve alig olvasható ki.
Dr. Tamás László egyetemi adjunktus úr nyugvó helyén is tiszteletünket fejeztük ki, aki a Soproni Egyetemhez csatolt Felsőfokú Földmérési Technikum igazgatóhelyettese volt.
Nem messze tőle dr. h. c. Stasney Albert tanszékvezető egyetemi tanár, okl. fémkohómérnök. Az ábrázoló geometrián kívül oktatta még a műszaki rajzot és a géprajzot is.
Az utolsó előtti állomás dr. Sopronyi-Thurner Mihály, Sopron város híres polgármesterének és családjának sírja volt, ahol szintén koszorút és gyertyát helyeztünk el.
Végül dr. Tuskó László nyughelyét kerestük fel, aki mérnöktanár, erdészeti technikumi igazgató volt. Jóformán egyedüli önkéntes kutatómunkát végzett a vörösfenyő nemesítés terén. Nemcsak erdőhasználati, erdőművelési, növénytani tankönyveket írt iskolájának, hanem erdészeti növénynemesítés-tanból is hézagpótló munkát jelentetett meg.
November 7-én a sopronbánfalvi Hősi temetőben járt kis csapatunk, Firmák, balekok egyaránt, hogy megkésve, de elhelyezzük az emlékezés virágait és mécseseit Mészáros Károly a. Charlie sírjánál. Örömmel láttuk, hogy szeretett professzorunk nyughelyén, aki mindig a diákság mellett állt, megannyi koszorú és gyertya volt már érkezésünkkor.
Itt zárult társaságunk idei megemlékezése. Néhány oktató és diákjaik szeretnék a gondozatlan sírokat rendben tartani, az idők során lekopott sírfeliratokat újrafesteni. Ez minden megkeresztelt egyetemi polgár szívbéli kötelessége.
Mily nagy nevek, és a mai emberek mégis alig ismerik őket. Remélem, hogy hasonló rövid emléksétákkal és megemlékezésekkel személyük nem merül feledésbe, s fenn maradnak az utókor számára.
Soraimat végül Krug szavaival szeretném zárni:
„Ti nagy, magyar professzorok, akiket ma már eltakar ez a sírt adó, ősi föld, legyen áldott emléketek!”
A Pro Szilva BT tagjain kívül ott volt még Németh Bettina a. Csicseriborsó, Gyimesi Krisztina a. Viccces vaagy!, Válint Zsuzsanna a. Szerafin, Anik Viktor a. Muslica, Kovács Árpád a. Murphy, a temetőnél pedig ifj. Sarkady Sándor a. Narrátor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltárának főigazgatója csatlakozott kis csapatunkhoz. Válint Zsuzsanna II. Környezettudományi MSc. hallgató