150 évvel ezelőtt született Teodorovits Ferenc erdőmérnök (ForestPress)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2011. november 12. - 1861. november 2-án született Trebusán (Máramaros megye). Apja, Teodorovits József Trebusa (Terebes-Fejérpatak) község jegyzője. Hatan voltak testvérek. Feleségei: Wulkolinszky Etelka, Friedrich Laura 1905-től. Gyermekei: Gitta, Rózsa, Jenő, József és Bella. Elemi iskoláit Trebusán és Máramarosszigeten, középiskoláit Máramarosszigeten végezte.
Erdészeti tanulmányait Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémián abszolválta. Pályaválasztásában vadász szenvedélye és természetszeretete volt a meghatározó. Az akadémiai törzskönyvben még Teodorovics Ferencz néven jegyezték be.
Ismert munkahelyei:
1887-1891    Szakmai szolgálatait a lugosi m. kir. Erdőigazgatóságnál kezdte, mint műszaki díjnok, majd Zalaegerszegen erdészjelölt.    
1891    Királyhalom, az Erdőőri Szakiskola segédtanára július 21-től. Ebben az időben a gyakorlati életből igyekeztek fiatal szakembereket a szakoktatásba bevonni.
1891-1921     Királyhalom, az Erdőőri Szakiskola igazgatója. Alig néhány hónap után bízzák meg az iskola vezetésével. Meghatározó egyénisége volt az alsófokú erdészeti szakoktatásnak. Nagy szeretettel és szorgalommal fejlesztette a szakiskola szertárát. Növények és állatok gyűjtésével egyaránt foglalkozott. 1898 január 1-én létrejött a Magyar Királyi Erdészeti Kísérleti Állomás, amelynek egyik külső állomása lett a szakiskola. Ettől kezdve tudatosabban foglalkozott erdészeti kutatásokkal. Foglalkozott a futóhomok és a kopárok fásításának problémájával, az alkalmazható fafajokkal, a csemeték nevelésének problémáival. Rendszeresen végzett növényfenológiai és madártani kutatásokat. Megfigyeléseit rendszeresen publikálta, így többek között az Erdészeti Kísérletekben is.
1904-1905 között a kezdeményezésére bővült a szakiskola az új főépülettel. Ebben az időben tervezik át a parkot. 1908-ban részt vesz az erdőőri képzés megreformálásában. Csak a munkájának élő, kiváló elméleti felkészültségű, de még inkább ragyogó gyakorlati tudósként jellemezte Király Pál.
1921-től    Nyugállományba vonul, az újonnan induló erdőőri és vadőri képzésben már nem vesz részt. Haláláig gazdag tapasztalatait összegezte, megírta a szakiskola történetét, amely sajnos a második világháborúban megsemmisült. „Úgyszólván egész szolgálati ideje alatt a szakiskola felvirágoztatásának szentelte életét.”- írja az Erdészeti Lapok 1929-es nekrológjában.
Kiskunhalason hunyt el 1929. május 7-én.



© 2022 Forestpress. All Rights Reserved.