2012. augusztus 20. - Gyermekkorában került Pannonhalmára, a bencés szerzetesek nevelték.
Ebből valószínűsíthető, hogy magyar szülők gyermeke. Felnőve a szerzetesi életet választotta, a Maurus, Mór nevet kapja a rendben. Maurus volt Szent Benedek első tanítványa. Szent Mór pedig az egyik első magyar származású bencés lett.
Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Szent Márton hegyén volt benedekrendi szerzetes. Amikor Imre egyik látogatásakor a testvéreket csókkal köszöntötte, Mórt hét csókkal illette, jelezve ezzel, hogy egészen tiszta, önmegtartóztató életet él. Fiatalon, körülbelül 30 éves korában lett apát. Élénk kapcsolatot tartott fenn a Nyitra melletti Zobor-hegyi monostorral.
Az Annales Posonienses évbejegyzése szerint Szent István hívására 1036-tól a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Szent Gellérttel és társaival ellentétben az 1046-os Vata-féle pogánylázadáskor nem esett bántódása. I. András koronázásakor egyike volt a szertartást végző három püspöknek. Mór kézírását olvashatjuk a tihanyi apátság alapítólevelén (1055).
Feltételezhető, hogy jelen volt 1061-ben Szekszárdon az apátság alapításánál, és két évre rá ő temette ugyanott el I. Béla királyt.
1064-ben Pécsett békült ki egymással Salamon és Géza királyfi. Ebben az időszakban írta meg az első magyar legendát Szent Zoerárd (Szórád) Andrásról és Szent Benedekről, az ún. Zobor-hegyi remetékről.
A 15. századból származó misekönyvek szentként említik, illetve martirologiumokban szerepel a neve, ezért az akkori pécsi püspök kérésére Boldog IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én jóváhagyta és megerősítette a pécsi egyházmegyében kialakult nyilvános tiszteletét, XI. Piusz pápa pedig 1925. december 4-én az egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította.
Ünnepe: október 25.
