1735. június 22-én bécsi udvari kamarai szabályzat jelenik meg, amely pontosan meghatározza a Selmecen alapítandó Selmeci Bányászati Kohászati Tanintézet (Berg Schola) tananyagát, az ott tanulók számát, a követelményeket.
Ezek végrehajtásával Mikovinyi Sámuelt (1700-1750) bízzák meg. A tanulmányi idő két félév. Mikovinyi erejét nem kímélve szilárdítja meg az iskolát, melynek sikere lehetővé teszi, hogy Mária Terézia 1762. október 22-én az intézményt az egész osztrák birodalom igényének megfelelő - Academia Montanistica néven - felsőfokú tanintézetté emelje. 1763-ban nevezik ki az első professzort, Nikolaus Jacquint, aki 1764. szeptember 1-én kezdi meg az oktatást, amely 1770-től három évre nő. Ekkor az ősi intézet már Bányászati Akadémia rangra emelkedett. A tanterv lényege a következő: laborgyakorlatokkal egybekötött képzés, ahol a hallgatók kipróbálhatják a tanultakat. A vizsgák negyedévenként zajlanak, félévkor és az év végén fővizsgát tesznek a főkamaragróf jelenlétében. Az intézmény ebben a formában 1846-ig áll fenn.
1808-ban főkamaragrófi intézményként működő Erdészeti Tanintézet felállításáról döntenek. Az intézet első tanára Wilckens Henrik Dávid (1763-1832). Az intézetet 1838-ban akadémiai rangra emelik és a Bányászati Akadémiához csatolják. A képzési idő megnövekszik. A bányász-kohász hallgatóknak négy év, az erdész hallgatóknak három év. Az iskola neve Berg- und Forstakademie-re változik.
A szabadságharc közeledtével Selmecen is egyre nő a feszültség. Összetűzések bontakoznak ki a különböző nemzetiségű hallgatók között. Ez odáig fajul, hogy a szláv és a német hallgatók bejelentik távozásukat. Számukra jön létre a csehországi Pribramban és az ausztriai Leobenben hasonló jellegű iskola. 1848-tól hivatalos oktatási nyelv a magyar, de sajnos a szakmai nyelv hiányosságai miatt az oktatás továbbra is németül folyik. Csak néhány oktató előadásain hallható magyar szó. A szabadságharc miatt az oktatás csak 1850-ben indul újra, és 1868-tól már a legtöbb előadás magyarul hangzik el.
1904-ben a kibővült oktatás miatt a főiskola újra nevet változtat. Az új név Bányászati és Erdészeti Főiskola. A helyi bányászat hanyatlása következtében újból felmerül az állandóan vitatott kérdés: Hol legyen a főiskola új székhelye? De a diákok véleménykülönbsége miatt nem születik döntés. Az első világháború eldönti a kérdést, az iskolának mennie kell. 1918. novemberében a diákság elkezdi a felkészülést a költözködésre. A közeledő cseh csapatok elől december 14-én indul el a szánkó és szekérkaraván.
A diákok Sopron városában, a Károlyi laktanyában találnak menedéket a honvédelmi miniszter segítségével. 1919 tavaszán teljesen rendszertelenül, de megkezdődik az oktatás. Azonban alig kezdik meg a főiskola új otthonában a berendezkedést, a nyugat-magyarországi elcsatolás máris újabb veszedelemmel fenyeget. Az osztrákok Sopront is birtokba akarják venni. De a főiskola ifjúsága kivonul az ősi város határára, és puskatűzzel fogadja a közeledő hadat. Két ifjú, Szechányi Elemér és Machatsek Gyula hősi halált hal e küzdelemben, de vérük hullása nélkül a népszavazáson talán soha nem bizonyíthatta volna be a "civitas fidelissima" az ezeréves magyar államhoz való hűségét. Az 1921-es Trianon után a főiskolások végleg Sopronban maradnak. A diákoknak nem kis szerepük van abban, hogy Sopron magyar város marad.
A két világháború között sem telnek eseménytelenül a főiskola évei: 1934-ben a budapesti Magyar Királyi József Nádor Nehézipari Műszaki Egyetemhez csatolják. 1949-ben létrehozzák a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, így a bányász és a kohász szak oda költözik. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra: az utolsó bányász hallgató 1959-ben hagyja el Sopront. Itt marad az erdész szak, s e mellé 1957-ben létrejön a faipari szak.
A selmeci Akadémia örökösének négy hazai intézmény tekinthető:
- Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem, amely 1996- tól Soproni Egyetem, ma Nyugat-Magyarországi Egyetem;
- Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem, amely 1994- től Miskolci Egyetem;
- Dunaújvárosban a MEDF (Dunaújvárosi Főiskola), amit 1969-ben emeltek főiskolai rangra;
- Székesfehérváron az EFE-FFK (Földmérő Főiskolai Kar), amelyet 1972-ben emeltek főiskolai rangra és ma a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Főiskolai Karaként működik.