2011-06-15 - Megjelent Navigátor sorozatunk hatodik kötete, amely Észak- és Közép-Amerikával foglalkozik. Az ország gazdasági központja és egyben legnépesebb városa, Toronto az Ontario-tó partján fekszik. Fontos látnivalói közé tartozik a CN-torony, amelyet építésekor a Föld legmagasabb épületei között tartottak számon.
Dr. Magyarics Tamás habitált egyetemi docens, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, az ELTE Angol– Amerikai Intézete Amerikanisztika Tanszékének oktatója. Az ENSZ 1988-ban az első multikulturális városnak Torontót nyilvánította. Több mint száz nemzetiség él a városban, indián nevének jelentése is „gyülekezőhely”.
Mennyire más a kanadai bevándorlási politika, mint az Egyesült Államoké?
– Kanada ugyanúgy bevándorlók alkotta ország, mint déli szomszédja, csak náluk kisebb a népsűrűség, hiszen csak a déli 100 mérföldes sávot lakják a világ második legnagyobb területű országában. Liberális a bevándorlási politikájuk, és jó a szociális ellátási rendszer, ez kedvelt célponttá teszi. Mivel Kanadának szüksége is van a bevándorlókra, ezért ideális célpont. Persze az USA még mindig előttük jár, és az az első számú célország, de lényeges különbség nincs a két ország között, félig-meddig mindkettőnél a bevándorlásra alapozzák a gazdaság növekedését. A munkaerő pedig Európához képest jóval flexibilisebb, a konjunkturális és a dekonjunkturális hatásokra is sokkal gyorsabban reagálnak az emberek, ami végső soron a munkaadóknak is kedvez. Kanada előnye, hogy a szociális ellátórendszer jóval közelebb áll a nyugat-európai modellhez, és a gyógyszerkassza vagy az egészségügyi ellátás is kevésbé üzleti alapú az USA-hoz képest.
Az USA-ban egyre több a spanyol ajkú, Kanadában is olyan jelentős a számuk?
– Máshol húzódik a törésvonal, az angol és a francia nyelvű tartományok közti konfliktus meghatározóbb ennél. Meg amúgy is kisebb a gazdaságuk, mások a nagyságrendek, és a méretek miatt speciálisabb is a helyzetük. Az USA-ban térségenként is más-más probléma merülhet fel. Floridában a kubaiak, Texasban és Kaliforniában a mexikóiak tömege nagy, New Yorkban is vannak sokan, miközben megvannak még a feketék és fehérek közötti konfliktusok is. Ez a fajta faji feszültség jelentéktelen Kanadában, ott a francia–angol viszony a meghatározóbb.
Toronto hogyan tudta átvenni Motrealtól a meghatározóbb város szerepét a 70-es években?
– Torontónak kedvezőbb a fekvése, közvetlenebb a kapcsolata a közép-nyugattal, ott van Chicago, és a francia–angol konfliktusban is az angol mellette szólt, többen tudnak angolul, a világnyelvek „versenyében” is akkortájt húzott el az angol jobban, és ezért a világcégek is szívesebben mentek Torontóba. Québecben például kell tudni franciául a hivatalokban, emiatt többen azt célozták meg nyelvi okokból. A Quebeciek Pártja minderre a francia vonulatra még rá is erősít. A hatvanas években volt is nagy riadalom, amikor De Gaulle járt ott, és a szabad francia Kanadát éltette egy beszédében, hamarabb haza is kellett utaznia Párizsba.
A magyar bevándorlók szerepe milyen Kanadában?
– Több tízezres magyar közösség él ott. Korábban az egyesült államokbeli
Clevelandet tartották a legnagyobb „magyar” városnak, de ez sok ok miatt megváltozott, és talán Toronto vette át a szerepét. Cleveland az északkeleti ipari államok területén volt, ezt ma „rozsdaövezetnek” is hívják az ipar visszaesése miatt. Pennsylvaniában, Michiganben, Ohióban sok ipari övezet ment tönkre, és került el onnan az acélgyártás például Indiába. Az USA ilyen szempontból már posztindusztriális társadalom, a GDP 60-70 százalékát a szolgáltatási szektor adja. A Rust Belttel, azaz rozsdaövezettel szembeállítható a Sun Belt, azaz a napos övezet, ez az USA délnyugati része. A számítástechnikában például nincs szükség olyan nagy ipari létesítményekre, a Microsoftot egy új-mexikói birtokon, az Apple-t pedig egy fészerben alapították.
A magyarok hány nagy hullámban települtek át Észak-Amerikába?
– Négy nagy hullám különíthető el, de a legjelentősebb kétségkívül az 1956 utáni volt. Akkor még az is megtörtént, hogy a Soproni Erdészeti Egyetem egy egész kara tanárostól, diákostól áttelepült Kanadába, és magyarul fejezték be a tanulmányaikat. Előtte kisebb hullámok voltak, a legelső az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követően. Sok magyar honvédtiszt és katona került ki, például Mészáros Lőrinc, az első honvédelmi miniszter New Jersey-ben élt. Sokan harcoltak az amerikai polgárháborúban is. Érdekes, hogy Lincoln elnök Klapka Györgyöt is meg akarta nyerni hadvezérnek, de Klapka túl sok pénzt kért a küldetésért, annyit nem szántak erre a célra. Így jöhettek tábornokok a „második vonalból”, például Grant...
A második hullám a „kitántorgás” volt?
– Igen, a századforduló környéke, és igaz, hogy másfél millióan „tántorogtak ki Amerikába”, de a történelmi Magyarország területéről mentek ki összesen ennyien. Ebből csak félmillióan voltak magyarok, a többiek szlovákok, szerbek, románok és más nemzetiségűek. A magyarok Pittsburghbe, New Yorkba és Clevelandbe mentek főleg. Ekkor épültek ki Clevelandben a magyar hagyományok, külön negyedben éltek, még magyar színház is volt. Nyugat-Virginiában volt akkortájt egy nagy bányaszerencsétlenség, ahol 15 magyar halt meg. Az 1910-es években kerültek Lousianába az „epres magyarok”, ők honosították meg az epertermesztést, ma is van egy Árpádhon nevű település a főleg francia bevándorlási területen. A két világháború között is folyamatos volt a kivándorlás, de számban olyan csekély, hogy azt nem számítjuk külön hullámnak. Ekkor a minőségi kivándorlás volt jellemző az USA bevándorlási szabályainak szigorítása miatt. Értelmiségiek, tudósok, zeneszerzők mentek ki többen, konkrétan Solti Györgyöt, de Szilárd Leót is említhetjük.
A második világháború után újra nagyobb lett a kivándorlás.
– Főleg politikai okokból, de ez is kettéválasztható. 1945-ben a két világháború közti idők katonái és köztisztviselői, funkcionáriusai mentek ki, ez volt a konzervatív hullám, majd 47–48-ban már a baloldaliak is mentek, azok, akiknek nem tetszett a kommunista fordulat. Aztán 56 után 36 ezren mentek ki, de az utána következő években százas-ezres nagyságrendben ez folytatódott jó darabig.
Mára a legtöbb magyar már beolvadt a többségi társadalomba?
– Szóródnak bizony, sokan tudatosan nem magyar identitást adtak gyermekeiknek, mert az akcentusos angollal hátrányba is lehet kerülni. Sokuknak és a leszármazottaiknak Magyarország már csak egy pont a térképen. Ezen a magyar állam időről időre szeretne egy kicsit változtatni, erre van például a Debreceni Nyári Egyetem is. Állandó vitatéma, hogy mennyire lehetne az észak-amerikai diaszpórát felhasználni a magyar állam megsegítésére. A visszatelepülés még a rend--szerváltás után sem volt jelentős, néhányan itt élték nyugdíjas éveiket, mert ugye, az ottani nyugdíjból itthon jól meg lehetett élni.
Az Egyesült Államokban most mi a népcsoportok sorrendje?
– Létszámban még a fehérek vannak többségben, de dinamikusan nő a spanyol ajkúak száma, és utána jönnek a feketék. Persze ez államonként változik, vannak olyan térségek, ahol a spanyol nyelv ismerete nélkül ma már elveszett ember valaki. Kaliforniában már kisebbségben vannak a fehérek. Washington, New York vagy Chicago egyes részein az ő többségi támogatásuk nélkül politikailag is nehéz érvényesülni. De az azért nem valószínű, hogy néhány évtized múlva az USA spanyol ajkú legyen. A spanyolok fokozatosan középosztá-lyosodnak, és ez egyben azt jelenti, hogy amerikanizálódnak is. Kormányhivatalokban például kevés, ha valaki spanyolul tud, ott kell az angol nyelv ismerete.
Mexikó milyen szerepet tölt be a térségben?
– Az az ország egy időzített bomba, százmilliós a népessége és gyenge
a gazdasága, amely az olaj miatt egydimenziós is. A fő drogútvonalak miatt polgárháborús helyzet szélén áll néhol az ország. Zavargások vannak az indián törzseknél. Az egész térség szegény, és alacsony a társadalmi és politikai stabilitás. Salvador és Nicaragua a legszegényebb. Az illegális bevándorlók mindenhonnan özönlenek az USA-ba.
Ez ellen Washington mit tud tenni?
– Nyilván tudna többet, de ez az egész jelenség egy amolyan biztonsági szelep. Ha otthon lennének a mexikóiak vagy a többiek, akkor csak több lenne ott a munkanélküli, ráadásul a hazautalt pénzeknek is hatalmas jelentőségük van. Ez egy furcsa szimbiózis, amely végső soron mindkét félnek jó. Az USA részéről előny, hogy tőle délre így nincs nagy társadalmi robbanás.
Így miért nem legalizálják a bevándorlást?
– 1986-ban a Reagan-kormányzatnak volt erre egy terve, az arról szólt, hogy a már bent lévőket legalizálják, azaz rendes adófizetők legyenek. Akik viszont később jönnének, azokkal szemben már szigorúbban lépnének föl, de ezzel csak elidegenítették volna az akkor már jelentős számú spanyol ajkú szavazókat. A számuk ma már tízmilliós nagyságrendű. Pluszban van egy gazdasági nyomás alulról, amely a cégeknek kedvez. A sok bevándorló miatt a legalsóbb státusú munkahelyekre is igaz, hogy ha valaki nem dolgozik rendesen, akkor egy pillanat alatt többen is átvennék a helyét. Ezért a munkavállalónak is célja, hogy jól dolgozzon, mert folyamatosan ott van az a tudat, hogy bármikor jöhet más a helyére. Az Egyesült Államokban részben emiatt évente két héttel többet dolgoznak az emberek, mint Európában, ott egyszerűen nincs annyi szabadság. Emellett az illegális bevándorlók főleg alacsony fizetésű, piszkosabb munkákat végeznek, itt nehezebb is a felderítés.
Így valamennyire a többségnek érdekében is áll az illegális bevándorlás?
– Már csak azért is, mert a megadóztatásuknak lenne egy árdrágító hatása is. Ha adózni kell, egyből magasabb a bérköltség, tehát az adott termék ára is felmegy, az adott árucikk kevésbé lesz versenyképes. Ha ehhez a hazautalt pénzek „nemzetközi feszültségcsökkentő” hatásait hozzávesszük, akkor a reális politikai kalkuláció szerint jobb ezt az ügyet nem bolygatni, legfeljebb megpróbálni bizonyos keretek között hagyni.
Kubában mikor lehet változás?
– A Castro testvérek távozása után a jelenlegi rendszer vagy összeomlik, vagy átmegy valami másba. Raúl már eleve engedélyezett kismértékben magánvállalkozásokat, mivel több százezer embert kell elbocsátaniuk az állami szektorból. Kubát régen a kommunista országok tartották el, most ugyan segíti Venezuela az „olajért orvosokat, tanárokat” együttműködésben, de nehéz lesz tartani a kommunista párt uralmát, ha beengedik lassan a külföldi tőkét. Ideológiailag bomolhat fel Kuba, a rendszer a fenntarthatatlansága miatt egyszerűen belülről dőlhet össze egy-két évtizeden belül. Az kérdés, hogy az átmenet milyen lesz, tárgyalásos, mint Magyarországon, vagy forradalmibb, mint például Romániában volt. A kubai rendszer tartalékai kimerülőben vannak, és közben Floridában a kubai emigráció ugrásra készen várakozik. Beck András
