ERDÉSZTNAGYJAINK ARCKÉPCSARNOKAFEKETE LAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (1837-1916)
Írta: Bartha Dénes
SOPRONI EGYETEM ERDÕMÉRNÖKI KAR SOPRON
1997
FEKETE LAJOS élete és munkássága
„FEKETE LAJOS életének és munkálkodásának eredményei az idők
folyamán nemhogy elhomályosultak vagy feledésbe borultak volna, hanem ellenkezőleg, az idők múlása folyamán még inkább nyertek jelentőségükben, és az ő szellemi nagysága csak emelkedett, aminek bizonysága az ő tudományos munkásságának forrásul használt termékei és az erdészeti akadémiának erőssége és virágzása. Az ő önzetlen nemzeti érzésekkel telt és tudományosan megalapozott munkálkodása ma még inkább példaként szolgálhat, mint életében." - mondta róla MÁGÓCSY-DlETZ SÁNDOR, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, FEKETE LAJOS egykori tanársegéde, majd később több ízbeni szerzőtársa a Magyar Tudományos Akadémia 1937. március hó 22-én tartott összes ülésén. A szavak valóban nem túlzóak. FEKETE LAJOS munkássága, emberi magatartása valamennyiünk előtt példaként állhat. Nincs az erdészeti szaknak egyetlen olyan speciális tudományága sem, amelyben tevékenysége ne hagyott volna maradandó nyomokat, fáradhatatlan munkabírását és párját ritkító szorgalmát hosszú szolgálata alatt teljes odaadással a magyar erdészetnek szentelte.
FEKETE LAJOS 1837. június 18-án született Tordán, ahol édesapja kamarai orvosként tevékenykedett. Elemi és középiskolai tanulmányait Tordán és a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte, kitűnő eredménnyel. A természet szeretete, titkainak fürkészése már itt felébredt benne, amiért is KONCZ IMRE, kolozsmonostori kincstári főerdész tanácsát követve a szülővárosától jó távol eső Selmecbányára ment, hogy az Akadémián az erdészeti szakot elvégezze. Tanulmányait az 1856-59. tanévekben itt is kitűnő sikerrel zárta le, dacára annak, hogy a tanítás nyelve ekkor még a német volt. Kiemelkedő tanulmányi előmenetele miatt ösztöndíjat is nyert, s hogy az ismereteit jobban kiegészítse, az Akadémia bányászati szakán még ásványtant is hallgatott, melyből szintén kitűnően vizsgázott. Tanulmányai során végig nagy hatást gyakorolt rá tanára, a magyar érzésű WAGNER KÁROLY. Harmadéves hallgató korában, 1859 tavaszán egy osztagolási gyakorlat alkalmával WAGNER a magyar fiúkból alkotott csoport előtt a magyar erdészeti irodalom megteremtésének eszméjét említette meg. Ez meleg és reményteljes érdeklődést keltett az ifjakban, s mikor csapatuk az Akadémiai pagony legmagasabb pontjához ért, FEKETE LAJOS felállt a legmagasabb sziklaorom tetejére, s lelkesedésének e szavakkal adott kifejezést: „Itt fognak valaha a magyar erdészeti irodalom megpendítésének emléket emelni." A jóslat beteljesedett, 1900. július 1-jén azon a ponton, az Országos Erdészeti Egyesület Selmecbányán szervezett közgyűlése alkalmából Wagner-emléktáblát avattak, FEKETE LAJOS, akkor már mint akadémiai igazgató méltató szavai mellett. (A tábla szövege: "Viselje e csúcs / WAGNER KÁROLY / nevét. E helyen pendítette ő meg az 1858/59. tanévben / A magyar erdészeti irodalom eszméjét / lelkesülő tanítványai előtt. / Ennek emlékét ünnepelték meg itt a / magyar erdészek / 1900. júl.1." - A Bethlen-magaslat legmagasabb csúcsán (670 m) lévő tábla ma már a múlté, csupán a sziklába vágott foglalata maradt meg.)
Az Akadémia elvégzése után FEKETE LAJOS a kolozsvári kincstári jószágigazgatóság kerületében gyakornokoskodott, s közben 1862-ben Kolozsváron letette az erdészeti államvizsgát is. Élete akkor vett ismét jelentős fordulatot, amikor 1867-ben WAGNER KÁROLY, aki a kilenc évvel azelőtti jelentéktelennek látszó jelenetet nem feledte, egyik munkatársául választotta őt. FEKETE LAJOS szolgálatát 1867. október 11-én kezdte meg az Akadémián, mint erdőgyakornok és helyettes segédtanár 1 frt napidíjat és 50 kr napidíj-pótlékot kapott ekkor. Segédtanárként azonban tanári teendőket látott el, előadta ekkor a nemzetgazdaság- és pénzügytant, az erdőértékszámítástant, az állattant, az erdészeti rovartant, valamint a talajtant és éghajlattant. 1869. október 20-án 600 frt évi fizetéssel és 30 frt havi átalánnyal ideiglenes erdésszé nevezték ki, de további „tanári szolgálattétel végett" az Akadémián dolgozhatott. Ugyanekkor az akadémiai lajstromok vezetésével is megbízták, titkári teendőiért 100 frt tiszteletdíj járt. Az így elért javadalmazás tette lehetővé, hogy családot alapíthasson, 1870. május havában, 33 éves korában megnősült. 1871. májusában évi 1.000 frt fizetéssel VIII. rangosztályba sorozott rendkívüli tanár lett, s lajstromvezető tisztét 1872. júniusáig megtartotta. Erről azért kellett lemondania, mert a pénzügyminisztérium július és augusztus hónapokban külföldi tanulmányútra küldötte ki. Ezen utazása alatt meglátogatta a mariabrunni, tharandti, neustadt-eberswaldi, müncheni, hohenheimi és a schaffenburgi erdészeti tanintézeteket, továbbá az erdészeti kísérleti állomásokat és az útjába eső jelesebb erdőgazdaságokat tanulmányozta. Ezeken felül - kiküldetési rendeletének értelmében - a beutazott külföldi országok erdészetének szervezeti és adminisztratív ügyeire is kiterjesztette figyelmét, s hazatérése után mindezekről a pénzügyminiszternek részletes jelentést adott.
1873. májusában, az Akadémia újjászervezése során ismét kinevezték rendkívüli tanárnak, de most már évi 1.200 frt fizetéssel. Ezzel az előrelépéssel FEKETE LAJOS új munkakört is kapott, az ILLÉS NÁNDOR távozásával előadó nélkül maradt tárgyak gondozását bízták rá. Így ettől az időponttól kezdve előadta a növénytant, növényélet- és növénybonctant, állat- s rovartant, erdőtenyésztéstant, talaj- s klímatant, erdővédelem, erdészeti, vadászati és úrbéri törvények című tantárgyakat. Mindezek mellett a botanikus kertek gondozása, valamint a kisiblyei akadémiai pagony erdőművelési és kísérleti ügyeinek intézése is az ő kezeibe jutott.
Az új munkaterület jelentős energiabefektetést kívánt tőle, mert új tárgyainak anyagát ki kellett dolgoznia, s a növénykertek, valamint kísérleti területek erősen lekötötték idejét. De a hozzáfűzött reményeknek és bizalomnak teljes mértékben meg tudott felelni eddig elért tudásával és lankadatlan, fáradhatatlan munkabírásával, s azzal a soha el nem múló lelkesedéssel, mellyel az erdészet szolgálatában állott.
Elfoglaltsága ellenére ekkor jelenik meg első, önállóan írt nagyobb műve, az «Erdőértékszámítástan», valamint Illés Nándorral együttesen írt, pályadíjnyertes munkája, «A közerdész». 1876-ban napvilágot látott - szintén pályadíjnyertes - műve «A mezőség kopárainak befásítása» szélesebb körben is ismertté tette nevét. Ugyanebben az évben a Természettudományi Társulathoz nagy gonddal összeállított részletes tervet nyújtott be az erdélyi erdőtenyészeti viszonyok tudományos tanulmányozására, de ebbéli elképzelése csak később, BEDÖ ALBERT közbenjárása folytán valósulhatott meg.
1877-ben többek között részt vett abban a WAGNER KÁROLY elnöklete alatt kiküldött bizottságban, mely az erdőőri szakképzés ügyét karolta fel. FEKETE LAJOS volt az, aki az erdőőri szakiskolák létesítésének eszméjét fölvetette, s ennek eredményeképpen jöttek létre a kétéves képzési idejű intézmények.
Az 1878. évi nyári szünet egy részét ismét külföldi utazásnak szentelte.
Saját költségén Svájcot kereste fel, ahol az ottani erdészeti és növényzeti viszonyokat tanulmányozta. Ezt az augusztusi utat egyben pihenőnek is szánta, előtte rendezte ugyanis sajtó alá az «Erdészeti rovartan» című művét. Ezt követően az új tanév hozta meg végre FEKETE LAJOSnak a II. osztályú rendes tanári rangot, 10 év tanári szolgálat után 41 éves korában.
Addigi szakírói munkásságához, oktatási tevékenységéhez képest rangbeli haladása az akkori viszonyokhoz mérten lassúbb volt, mint másoknál, mindez azonban munkakedvét soha nem lankasztotta el.
Eredményekben gazdag tevékenységéért 1881 októberében kapta az első elismerést, amikor is erdőtanácsosi címmel tüntették ki. Ugyanez év hozta meg számára azt az örömöt is, hogy a főbb erdei fanemek elterjedésének és tenyészeti viszonyainak tanulmányozását célzó régi tervét valóra válthassa. BEDÕ ALBERT közbenjárására a földművelésügyi minisztérium 1881-től 1889-ig minden nyári szünidőn kiküldte FEKETE LAJOST hazánk különböző részeire, hogy növényföldrajzi és növénytenyészeti tanulmányokat folytathasson. Ezekről több tanulmánya jelent meg az Erdészeti Lapokban.
Tanári mivoltából fakadóan elsődleges feladatként - WAGNER KÁROLY magyar erdészeti szakirodalomra vonatkozó lelkesítő szavait állandóan fülében hallva - a szakkönyvek írását tűzte maga elé, e munkának szentelte ideje és ereje legjavát. 1880 és 1890 között 6 könyve jelent meg, melyek közül 5 erdészeti tan- illetve kézikönyv »Beszélgetés az új erdő-törvényekről», «Erdészeti talajtan», «Erdőbecsléstan», «Erdővédelem-tan», «A tölgy és tenyésztése«, egy pedig mezőgazdasági munka «Az emberi trágya a mezőgazdaságban«. Ez utóbbit az Erdélyi Gazdasági Egylet által hirdetett pályázatra NIKEL (később SZÉCSI) ZSIGMOND tanártársával írta, míg az előbbiek - a SOLTZ GYULÁval együtt írt «Erdőbecsléstan» kivételével - mind az ő tollából kerültek ki. E termékeny szakirodalmi tevékenység ellenére csak 1890-ben lépett az I. osztályú tanárok sorába, de az általában ezzel járó főerdőtanácsosi cím csak 3 évvel később, 1894-ben jutott neki osztályrészül.
1891-ben az apácalepke kártételének tanulmányozására Bajorországba utazott, s a nálunk is föllépett károsító elleni védekezésre részletes utasítást dolgozott ki. Ebben az évben tevékenyen részt vett az Akadémia új épületének, az erdészeti palotának berendezésében, melyért jutalmul miniszteri elismerést kapott. 1891-ben közreadta az «Erdészeti talajtan» második, átdolgozott és bővített kiadását, továbbá MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR és REJTÕ ADOLF közreműködésével megírta az «Erdészeti növénytan» I. kötetét. Egy évvel később, 1892-ben sajtó alá rendezte az «Erdőértékszámítástan» második, átdolgozott kiadását, s a következő évben SOLTZ GYULÁval közösen írt «Erdőbecsléstan» második kiadását is közreadta, illetve ekkor jelenik meg «Az erdei vetésről és ültetésről) című népszerű munkája is.
A termékeny szakirodalmi működés közben 1891. szeptember 15-én FEKETE LAJOS életében jelentős fordulat következett be. A földművelésügyi minisztérium intézkedése folytán elhagyta az ILLÉS NÁNDORtól örökölt Erdőtenyésztéstani tanszéket, s átvette a SOLTZ GYULA távoztával megüresedő Erdőrendezéstan tanszéket. Ez a váltás az 1892/93. tanév kezdetén - mikor a tanszékcsere ténnyé vált - a szakemberek körében általános meglepetést keltett. Nehezen értették meg, hogy az 55. életévében járó FEKETE LAJOS - 19 évi eredményes vezetés után – miért hagyta ott tanszékét, mi okozta a cserét. Csak a hozzá közelállók tudták, hogy vállalkozása megegyezés eredménye volt, melyet a földművelésügyi minisztérium részéről FEKETE LAJOS addigi, témakörbe vágó szakirodalmi működése, az ő részéről pedig pályája kezdete óta az erdőrendezés iránt viseltetett hajlama támasztott alá. 1892-től az erdőbecsléstan, erdőrendezéstan, erdőértékszámítástan, erdészeti statisztika és erdészeti irodalom történet című tantárgyakat adta elő egészen nyugalomba vonulásáig.
1893-ban az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének Bécsben és Mariabrunnban tartott első kongresszusán megfogalmazták az erdészetileg fontos fa- és cserjefajok elterjedésének vizsgálatát, mely mozgalomhoz 1896-ban hazánk is csatlakozott. A nemzetközi munkaterv alapján FEKETE LAJOS vezetésével az Akadémia tanárai részletes kimunkálást adtak a hazai növényföldrajzi megfigyelések végzésére. Ez volt a legnagyobb vállalkozás, amit FEKETE LAJOS vezetett, ez volt az a megmozdulás, amibe a kincstári erdészeket is sikerült bekapcsolnia, s ennek lett csaknem két évtized múltán olyan eredménye, mely kül- és belföldön egyaránt kitörölhetetlenné tette FEKETE LAJOS nevét a növényföldrajz jeles művelőinek köréből.
A tanszékváltás nem csökkentette szakírói termékenységét, sőt, mintha felvillanyozta volna munkakedvét, s az 1892- 1903. közé eső évtized adta szakunknak a leggazdagabb termést. Ekkor jelent meg a szintén MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDORral közösen írt roppant nagy vállalkozás terméke, az «Erdészeti növénytan» II. kötete, mely hazánkban e téren az első növényrendszertani munka. S napvilágot láttak «A szálaló erdők berendezése», az «Erdészeti nyereségszámítás-tan» és az «Erdőrendezéstan» hézagpótló munkái, valamint az Országos Erdészeti Egyesület megbízásából ekkor írta népszerűsítő könyveit is, melyek párbeszédes nyelvezetben az egész erdőgazdaság alapvonalait felölelik. Szakírói tevékenységét a szakmai közéletben vállalt elfoglaltságai csak némiképp hátráltatták, az akadémiai tanári kar bizalmát élvezve az 1892/93. tanévben aligazgatói, az 1897/98. és 1899/1900. tanévekben pedig igazgatói tisztet töltött be, s több éven át ő volt az erdészeti szak főnöke is. A millennium évében, 1896-ban a közügyek terén szerzett érdemeiért a III. osztályú vaskorona rendet kapta. Ez volt a legnagyobb kitüntetés, amit FEKETE LAJOS szolgálati évei alatt kiérdemelt. Ekkor már 60. életévében járt, de fiatalos kedvvel és ifjúi élénkséggel dolgozott tovább, míg 69 éves korában, 1906. október 1-jével, saját kérelme folytán, az örökös munkában elgyengült szemei miatt, nyugalomba helyezték. Ebből az alkalomból - szolgálatának elismeréséül - a miniszteri tanácsosi címet is megkapta. FEKETE LAJOS nyugalomba vonulásával - 39 évi töretlen munka után - az Erdészeti Akadémia legelső tanári karának utolsó szolgálatban lévő tagja vált meg a katedrától.
Munkásságáért 1910-ben kapta meg a legnagyobb elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta. Székfoglaló előadását „Az északi szélesség hatása a fafajok természetes elterjedésének magassági határaira Magyarországon" című tárgykörből írta, melyet 1911. június 19-én a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának tagjai előtt, FEKETE LAJOS betegeskedése miatt, mindvégig lelkes barátja, MÁGOCSY-DlETZ SÁNDOR olvasott fel. A majd két évtizedig tartó növényföldrajzi térképezés eredményeit összefoglaló kötet nyilvánosságra kerülését azonban már nem érhette meg. «Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén I-II.» magyar nyelvű kiadása 1913-ban, német nyelvű kiadása 1914-ben hagyta el a nyomdát. Ezt a művet az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének VII. kongresszusán szerették volna bemutatni, melyet hazánkban 1914. szeptember 7-17-én szándékoztak tartani, de a háború kitörése megakadályozta őket ebben. FEKETE LAJOS és BLATTNY TIBOR nagyszabású műve csak FEKETE LAJOS halála után, 1917. végén jelenhetett meg a nyilvánosság számára.
1916. június 29-én, életének 80. évében hunyt el az erdészeti téren működő utolsó polihisztorunk. Földi maradványait július 2-án délután 5 órakor kísérték a főiskolai tanári testület, az ifjúság és a szakközönség nagy részvétele mellett a Főiskola díszcsarnokából az alsó evangélikus temetőbe.
FEKETE LAJOS tevékenysége nem szorítkozott kizárólag a szakirodalom művelésére. Kivette a részét mindenből, amivel az erdészeti szaknak szolgálatára lehetett. Sokat tett az Akadémia fejlesztése, az akadémiai növénykertek ápolása, a csemetekert kezelésének tökéletesítése érdekében. Ki kell emelni találmányait is, melyekkel a gyakorlati erdészkedést segítette. 1888-ban egy elmésen egyszerű tolókás magvetőt szerkesztett, melyet az országban általánosan használtak. Kevéssel ezután földszóróval kombinálta magvetőjét, de ennek tökéletesítésével - megfelelő mesterember hiányában - fölhagyott. Sajnos ugyanez lett a sorsa a pásztás vetés céljaira tervezett kerekes magvetőgépnek is. 1891-ben, mikor az apácalepke hazánkban is tömegesen lépett fel, a magasban való enyvezéshez hernyóenyvkenő készüléket fejlesztett ki. A későbbiekben a ferdejáratú, nyeles átlalót átalakította könnyebben kezelhető fogantyús, nyél nélküli alakra, s CSÉTl OTTÓ tanártársával együttesen új famagasság-
mérő műszert szerkesztett.
Tanári és szakirodalmi munkássága szinte minden idejét lekötötte, így a szakmai közéletben nem szerepelhetett olyan mértékben, hogy egyéniségének súlya kellőképpen érvényesülhetett volna. Tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, a Selmecbányai Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egyesületnek, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is, melyekben több ízben tartott előadást. Selmecbánya törvényhatósága is méltányolta érdemeit, s tagjául választotta. FEKETE LAJOS egyéniségét a szerénység és a tiszta önzetlenség jellemezte, melynek tanúbizonyságát adta egész életének hivatali és tudományos működése terén. Tanári és szakírói munkája mellett szívesen foglalkozott bölcsészeti művek tanulmányozásával, ezen felül érdekelték a közgazdasági és pénzügyi mozgalmak, valamint a szociális problémák és a politika is, a társadalmi mozgalmakban viszont nemigen vett részt. FEKETE LAJOS élete során nem egyetlen tudománykör megalapozásán és önálló kutatásokkal való továbbfejlesztésén dolgozott, hanem szakoktatásunk és kutatásunk akkori nehéz helyzetét fölismerve kiváló szellemi erejét és fáradhatatlan munkásságát megosztotta szakirodalmunk, továbbá szakoktatásunk valamennyi ágára. Ezzel szakképzésünket és irodalmunkat a tanársága elején tapasztalt elmaradottságból az önálló haladás magaslatára emelte, s szakembereinknek módot adott arra, hogy ismereteiket magyar nyelvű szakkönyvekből is fejleszthessék. Mindezzel egyben eleget téve WAGNER KÁROLY 1859. évben elhangzott kívánságának, mely FEKETE LAJOS élete és munkálkodása alatt mindvégig szellemi iránymutatóul szolgált.