ForestPress fotók
2010 legyen Vágner Károly emlékév!
Az OEE 140. vándorgyűlése Selmecbányán és a Börzsönyben
2009. július 3-án ragyogó napsütésben tündökölve várta az Alma Mater bölcsője az oda érkező több száz magyar erdészt.
Az Akadémia épületénél zajlott ünnepséget követően, dacolva az égi elemekkel, megkezdődött a gyülekezés Szentantalban, a Koháry-Coburg kastélyban. Pontosabban mellette. A felhőszakadás ugyanis elmosta a kastély udvarán berendezett nézőteret.
A szervezők gyors döntéssel az ünnepi sátorba tették a közgyűlést, ment minden, mint a karikacsapás. Legalább is a kívülálló ezt látta.
Legelőször Marian Cíz, a vendéglátó szentantali múzeum igazgatója köszöntötte a vándorgyűlésen megjelenteket. Megköszönte az esőt, az erdőnek is életet adó csapadékot, annak ellenére, hogy az időjárás korán a sátorba „száműzte” a vendégsereget. A múzeum a világot összekapcsoló intézmény, és külön öröm számára, hogy több ország erdészeit köszöntheti itt – fogalmazott.
Ezt követően dr. Pethő József elnök megnyitotta az Országos Erdészeti Egyesület 140. ünnepi közgyűlését. Külön köszöntötte a Selmecről indult társintézmények és a soproni egyetem vezetőit.
Miért is választottuk Selmecbányát? – tette föl a kérdést a szónok. A racionális ok az volt, hogy szűkebb hazánkban nem ment jó irányba az oktatás ügye. Megriadtunk a bolognai rendszertől, mert azt láttuk, hogy a Selmecen indult és más közép-európai egyetemen is bevezetett oktatási rendszer elakad. Ezért eldöntöttük, minden támogatást megadunk a soproni egyetemnek, hogy az ötéves egyetemi képzés klasszikus útjáról ne kelljen letérnie. Úgy gondoltuk, hogy ezzel a demonstrációval is segíthetjük egyetemünket. Ugyanis nincs más út, erdőmérnököt nem lehet másként képezni, csak a klasszikus selmeci elvek és módszer szerint. A reményünk él, és úgy tűnik, hogy a legjobb úton haladunk a célunk elérése érdekében.
A jövetelünk másik oka érzelmi alapokon nyugszik. Az utolsó selmecbányai vándorgyűlésünk 1900-ban, 109 évvel ezelőtt volt. Azt gondolom, fantasztikus érzés 109 év után, harmadjára ide jönni. Azt is szerettük volna felidézni – anélkül, hogy felül akarnám írni a 200 éves évfordulót –, hogy 1769-70-ben Mária Terézia rendelete révén elkezdődött az erdészeti oktatás, hisz’ a bányaművelés tantárgy keretében már erdészetet is tanítottak. A királynő tehát nagyon előrelátó és gyakorlatias intézkedést hozott, mert tudta, hogy ahol a bányászat megjelenik ott erdészetnek mindenképpen lennie kell.
A harmadik, a legfontosabb ok pedig az, hogy eljöttünk újra erőt meríteni. Sokszor emlegetjük a selmeci szellemet szakmai körökben. De vajon így élünk-e? Mert mi is a helyzet Magyarországon? Az emberiség elveszítette emberségét, a gyűlölet irányít. Ezért mondom, ahol élünk, ott kell demokráciát csinálni, ott legyünk a humánökológia szószólói, bölcsek, megértők, és ehhez kell a belső erkölcsi erő, az erdőszeretet, az önbecsülést adó munka. A boldogság a túlsó parton van, a boldogság itt van, a boldogság a selmeci szellemben rejtőzik. Azt szeretném, hogy vigyük haza ebből a csodálatos környezetből a selmeci szellem fontos jellemzőit, például a szakmaszeretetet. Hasonlóan fontos az erkölcsi tartás, a tisztesség és a becsület, amely megvéd a szakmai és emberi szélsőségtől. A harmadik fontos tényező a szociális érzékenység, az empátia, az emberség, a humán ökológia. Mentsvára az erdőnek és az erdő munkásainak.
Emlékeztetett arra, hogy jelentősen megcsappant az erdei munkások és az erdészek száma Magyarországon. 
Fontos a szolidaritás, amely egyben tartja azt a szakmai közösséget, amelyet erdésztársadalomnak nevezünk: a baráti együvé tartozás. Figyelnünk kell az atyák és az ősök hagyományaira, az általuk kitaposott útra. Amint azt első királyunk megfogalmazta intelmeiben fiának.
Napjainkban feloldódni látszanak az erdészetben is ezek az erkölcsi elvek. Az Erdőmérnöki Karnak nemcsak oktatnia, hanem nevelnie is kell a hallgatókat, hogy a szolidaritás, a bajtársiasság, a hagyományok megtartása és továbbítása kötelező feladat legyen! – hangsúlyozta az elnök.
A selmeci szellem néhány szép példáját hozta föl emberségből, szakmaiságból, összetartásból. Ilyenek voltak az osztatlan erdőmérnökképzés érdekében tett lépések az egész szakma részéről. Az állami erdőterületek egy vagyonkezelőnél tartása érdekében együtt lépett föl a szakma, a hatóság és az egyszerű erdész. Az erdőtörvény sikerre vitelében is az egész szakma dicsérhető. A legkiemelkedőbb teljesítmény az Országos Erdészeti Egyesület nevéhez köthető, az 1862 óta megjelenő Erdészeti Lapokat a kezdetektől napjainkig, digitalizáltuk. Aki a számítógép világában tájékozott, az megérti, hogy miért fantasztikus ez. Ezt a munkát az Ipoly Erdő Zrt egy szűk csapata társadalmi munkában végezte el.
Az elnök felszólította a hallgatóságot egy elismerő, megérdemelt tapsra.
Az idejövetelünknek van egy negyedik indoka is. Ezt eddig titokban tartottam, és most egy különleges bejelentést teszek – hívta fel a figyelmet Pethő József.
130 éve halt meg Vágner Károly, és 2010-ben lesz a születésének a 180. évfordulója. 2010 legyen Vágner Károly emlékév.
Vágner Károly igazi tanáreszmény, a magyar nyelvű szakmai kultúra megteremtője, az Erdészeti Lapok és az akadémiai oktatási reform elindítója. Ez a csendes, szerény tanárember a magyar erdészek Kazinczyja, Petőfije volt.
Az elnök felhívott az egyesület történetének megírására, hogy 2010. év végére megjelenhessen.
A szónok végül köszönetet mondott a rendező Ipoly Erdő ZRt-nek. Vivat, crescat, floreat Academia! Üdv az erdésznek!
Sirman Ferenc földművelésügyi és vidékfejlesztési szakállamtitkár kiemelte, hogy nincs még egy olyan hivatás, mint az erdészeké, ahol a hagyományok és az elődök tisztelete ilyen mélyen gyökerezik.
Hangsúlyozta, hogy a selmeci hagyományokra épülő erdészeti kultúránk az őshonos fafajokat megőrző, tartamos és többcélú erdőgazdálkodást hirdeti. Ezért nem csak az európai szakmai fórumokon, de világviszonylatban is megkülönböztetett elismerésben részesítik a közép-európai erdészek szakirodalmi és gyakorlati munkásságát, akik a fenntartható fejlődés mai fogalmának megfelelő erdőgazdálkodást már 200 éve tanulják és gyakorolják.
Az államtitkár szerencsésnek ítélte az Országos Erdészeti Egyesület és a rendezők kezdeményezését, megtisztelőnek a szlovák kollégák fogadókészségét, hogy e szép jubileumot kihasználva országhatárokon átnyúlóan, éppen ott, Selmecen szervezték meg a Vándorgyűlést.
Ez jó alkalom arra is, hogy ünnepeljük a magyar erdészek számára - ha nem is 200 évre - de remélhetőleg hosszú időre irányt mutató új erdőtörvényünket – fogalmazott Sirman Ferenc.
Ami a törvényt illeti, az erdész társadalom érezhető, jogos aggodalma kísérte a vitákat, de összefogásunknak köszönhetően az új erdőtörvény a rendszerváltás óta talán a legnagyobb elfogadottsággal találkozott az Országgyűlés különböző fórumain. Megköszönte mindenkinek, aki tevékenyen részt vett ebben a munkában, és azoknak is, akik a háttérből figyelték és támogatták.
Benedek Fülöp az MNV ZRT vezérigazgató-helyettese azzal kezdte mondandóját, hogy a mai nap megerősítette, nagy erő rejlik az összefogásban. Ez példaértékű lehet a politika számára is. Ez az évszázados hagyomány a politikusoknak is „táplálékot” biztosít. Bizton az reménykedhet a jövőben, aki a múltat megbecsüli.
Felhívta a figyelmet, hogy a tudatos erdőgazdálkodás még régebbi múltra tekint vissza, mint a 200 éves felsőoktatás.
Magyarországon már több mint 2 millió hektár erdő van, és elismerésre méltó az a munka, amit az erdészek végeztek az erdők, a fenntartható fejlődés, az egészséges élet érdekében.
A vezérigazgató-helyettes felidézte, sokat vitatkoztak korábban, hogy van-e jövője az államerdészetnek. Igen, van! – adta meg a választ. – Régen is a királyi, a kincstári erdők tartották fenn a folyamatosságot. Tehát az erdőgazdaságoknál az erdő jó helyen van. 
Elmondta, hogy nem szándékoznak olyan átszervezéseket végrehajtani, amelyek a racionalitáson túlmennének. Ezzel együtt a megkezdett átszervezések folytatódnak.
Ugyanakkor tudja, hogy a társadalom érzékenyen reagál az erdővel kapcsolatos változásokra. Leszögezte, hogy az erdők gazdasági igénybevétele csökken, a közjóléti funkció pedig erősödik. Ebben az évben 1,5 milliárdot fordítanak közjóléti kiadásokra.
Kiemelt szerepet tulajdonít a határokon átívelő kapcsolatoknak is, ezért bátorítani szeretné a határokon átnyúló kapcsolatokat is. Z.Z.