Gutorfölde - Gombatúrát szervezett a helyi lakosok számára az elmúlt hét végén a közép-zalai település önkormányzata. A program elsősorban egészségnevelési célokat szolgált, de a gombaszedésből adódó veszélyekre is fel kívánta hívni a figyelmet.
Az idei ősz különösen kedvez a gombatermésnek, a csapadékos időjárás, a napsütés és a meleg együttes hatásának köszönhetően rengeteg ehető és mérgező fajtájával találkozhatunk az erdőkben. Részben ennek okán döntöttek úgy Gutorföldén, hogy a helyi egészségnevelési programot gombatúrával egészítik ki.
- A programra azokat a helybélieket hívtuk, akik szeretik, de kevésbé ismerik a gombákat - mondta Nyakas István polgármester. - Készítettünk egy kis kiadványt is, hogy ezzel is informáljuk az érdeklődőket.
A település önkormányzata a túra vezetésére Rákos Béla erdészt kérte fel, aki nemcsak a gombaszedés fortélyaira hívta fel a figyelmet, de azt is bemutatta, miről ismerhetőek fel a mérgező fajták.
- Ha olyan gombát találtok, amelyik a földhöz vagdossa a kalapját, azt fel ne vegyétek, mert biztosan mérges - tréfálkozott a főleg fiatalokból álló hallgatósággal dr. Kovács Antal, aki Rákos Bélához hasonlóan szintén nagy gombaszedő hírében áll.
- Ha véletlenül mégis mérgező gombát eszik valaki, azzal addig kell sós vizet itatni, míg meg nem hánytatja - magyarázta Rákos Béla. - A legnagyobb baj ugyanis akkor következik be, ha a toxin felszívódik, s megtámadja a májat. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy a gondos kórházi kezelés sem segít a betegen.
Rákos Béla elmondta még: a zalai, s így a gutorföldei erdőkben a galambgomba, azaz a galambica fordul elő legnagyobb számban, amely pörköltként és rántva egyaránt ízletes.
- Nyáron a réteken és a legelőkön rengeteg a champignon, ősszel pedig nagy őzlábgombával találkozhatunk nagyobb számban - folytatta. - Természetesen meg kell említeni a vargányát, melyet mindenki ismer és kedvel. Vannak olyan gombák is, amiket főleg az ínyencek keresnek, ilyen a fekete tölcsérgomba és a lila pereszke. A mérgező gombák közül a gyilkos és a légyölő galóca fordul elő nagy számban, előbbinek kalapja sok hasonlóságot mutat a galambicáéval. Ezért minden esetben vizsgálni kell az egész termőtestet, hogy teljesen bizonyosan felismerjük az adott fajtát.