A szú ellen még nincs hatásos szer (Zalaerdő)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2012. II. - A Letenyei Erdészetnél is megerősítették Bodor György, a Zalaerdő Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője a szú károkozásával kapcsolatban emlékeztetett, hogy a lucfenyő fafajjal borított erdők problémái az 1990-es évek elején kezdődtek. Az akkori aszályos periódus után jelentkeztek az első szúkárok. A veszteségek akkor még jellemzően kis területre koncentrálódtak: foltszerűen, csak néhány tized hektáros területrészeket érintettek. „Ezen területeket igyekeztünk erdőfelújítás alá vonni, de a munkáknak kevés eredménye volt, mivel ilyen pici foltokban nehéz a fiatal erdőt a szakmai normáknak megfelelő módon létrehozni.
Sajnos a folyamat kisebb-nagyobb hullámzással, de időszakosan azóta is többször jelentkezett. A lucfenyves erdőkben mostanság újra jelentős szúkárokat tapasztalunk." -mondta el a szakember. A 2010. évi adatok szerint a lucfenyő 2,9 százalékkal fordult elő, ezzel 1540 hektárt foglalt el a zrt. területén. Leszögezhető, hogy a szúkár leginkább az elegyetlen lucfenyő állományokat sújtja. Idén mintegy bruttó 26 ezer m3 faanyagot kellett kényszerűen kitermelni. Erdővédelmi okokból a kárfelszámolás kötelező a gazdálkodó számára, így a kitermelés engedélyeztetése is folyamatosan napirenden van. Mint megtudtuk: tavasszal, nyáron rajzanak ki a fák pusztulását okozó bogarak, ezért az idei feladatok mennyisége még nem látható előre. Az erdészeteink legújabb kárfelmérése megtörtént, az összesítés hamarosan elkészül. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy eddig a kitermelt lucfenyő faanyagot maradéktalanul hasznosítani lehetett: a koronarészeket apríték-alapanyagként értékesítettük. Tapasztalataink szerint a szú-kár fiatal korban kevésbé jellemző, általában 30 éves kort elérő állományban szaporodnak el a farontó bogarak. Hazánkban a probléma legkorábban a Soproni Erdőgazdaságban jelentkezett, de a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél is tetemesek a károk: állományok átalakítására volt és van szükség. A szaksajtóból informálódva tudjuk, hogy a védekezés a szú ellen különféle módokon történik, kisebb-nagyobb hatékonysággal. Esetenként egészen jó technológiák, megoldások is napvilágot látnak: létezik növényvédő szeres kezelés és fogófás „faterápia" kombinációját alkalmazó módszer is. A rejtetten élő károsítok ellen százszázalékos hatékonyságot viszont eddig még senki sem volt képes elérni.
„Riasztó méreteket öltött a 3 millió köbméter élőfakészletű Letenyei Erdészet területén a szú okozta kár" - erősítette meg Illés György, az erdészet igazgatója és Gyergyák Lajos erdőművelési ágazatvezető. A szakemberek elmondták: a lucfenyőt ért szútámadás miatt csak idén már közel tíz hektárt kellett levágni, ami összességében 2500 köbméter mennyiségű fát jelent. A legnagyobb fertőzött folt mérete elérte a két hektárt. Az erdészet területén később persze más fafajok is érintettek lehetnek, de május derekáig szerencsére csak a lucfenyő számított valóban veszélyeztetettnek. Az erdészet munkatársai viszonylag könnyen képesek diagnosztizálni az aprótermetű, rövid, hengeres testű állatok károkozását. Sajnos a fertőzés látványosan terjed, és szélsőséges esetben a jelenlegi tízhektárnyi kár akár a sokszorosára is növekedhet. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az összes lucfenyővel borított területrész szúveszélyes övezetbe soroltatott. A probléma összességében több tízezer köbméter fát veszélyeztet.
A mostanihoz hasonló kártétel a 2000-es évek elején fellépő aszályos években volt utoljára. A következő években többé-kevésbé elegendő mennyiségű csapadék hullott. Most viszont félő, hogy a fapusztulás tekintetében a lucot esetleg a bükk is követheti. Utóbbinál a díszbogár mellett a szú is feliratkozott a károsítok listájára. Extrém esetben akár a tölgy, vagy más fafaj is áldozat lehet.

A luc a tengerszint felett 1000-1500 méter magasságban lévő helyeken érzi jól magát, ahol az éves csapadék mennyisége eléri vagy meghaladja az 1000 millimétert. Az erdész szakma egyik, évtizedekkel korábbi fafajpolitikájának köszönhetően elsősorban erdőtelepítés eredményeként keletkeztek nagy mennyiségben az itt nem őshonos lucosok. Letenye körzetében korábbi legelők, szántóföldek helyén, illetve akácosok átalakítása után jöttek létre a mai lucfenyvesek. „Az olcsó és egyszerű technológiát jelentő fenyvesítés során inkább a zalai erdeifenyőt kellett volna előnyben részesíteni, mert az kevésbé érzékeny" - nyilatkozták az erdészet szakemberei. Mint megtudtuk, az erdészetnél jelentős erdeifenyő-állomány Rédics és Gosztola környékén található, de ott a szúprobléma egyelőre még nem jelentkezett.
Mint kiderült: a szúkárosítás egyébként több okra is visszavezethető. A legfőbb előidézőnek a klímaváltozás számít. A csapadékszegény időszak leginkább a hegyvidéki fafajnak számító luc számára hátrányos. Ha egymás után több esztendőn keresztül nincs meg az elvárt csapadék, akkor a fák legyengülnek, az immunrendszerük megroppan. A szú máskülönben szerves része az ökoszisztémának, csak normál esetben a fenyő jól képes védekezni ellene, hisz a saját maga által termelt gyantával képes szinten tartani a bogár kártételét. A baj ott kezdődik, amikor egy fa a szárazság miatt nem képes elég gyantát termelni, így a bogarat legyőzni, amely így könnyen elszaporodhat. A folyamat öngerjesztő. Egy rosszkor érkező széldöntés még erősítheti is az elszaporodásukat.
Ha a szúról van szó, a gazdaságilag fejlettebb EU-tagországokban sem képesek nagyobb hatékonyságot kifejteni, mint Magyarországon. A rovar ellen bevetett szexferomon-csapda nem számít csodaszernek. Azt tökéletesen képes ugyan igazolni, hogy a szú megjelent egy adott erdőrészletben, de a csapdák olyan években is fognak bogarakat, amikor nem számottevő a szú-károkozás nagysága. A különbség jobbára azon érhető tetten, hogy a szúcsapdák idén sokkal nagyobb számban fognak be bogarakat, azonban az összes szúnak csak kis százalékát képesek megfogni. A budafai arborétumban, ami már megélt egy-két nagyobb pusztulást, a sok csapda kitétele indokolt, de a nagyobb állományokban már nem hatásos. Különlegesen hatékony, kivételesen eredményes védekezési formát ellenük a Letenyei Erdészet sem tud felmutatni. A nyolc évvel ezelőtti, az arborétum egyedeit érintő pusztulást vizsgálta a Nyugat-magyarországi Egyetem Soproni Erdőmérnöki Kara is. Elkészült egy tanulmány is, ám a szú ellen továbbra sincs hatásos szer. Az arborétummal szemben található egy nem kifejezetten a lucfenyő termőhelyének megfelelő területrészen lévő huszonéves fenyves, ahol csodák-csodájára még csak minimális kárt okozott a szú. Valószínűleg a tágabb hálózatban nevelt lucfenyő ellenálló képessége erősebb.
A fertőző gócok megsemmisítésének hatékonysága érdekében kulcsszerepet kap az időtényező. Gyorsan kell ugyanis határozni arról, hogy mely fertőzött foltok kivágását nem lehet már elodázni. A szú a fában telel át, ezért sokszor már a tavaszi rajzás előtt célszerű elvégezni az egészségügyi fakitermelést. A nehézség ott kezdődik, hogy egy kivágott fa minden egyes részét, darabját, ágát, gallyát lehetetlenség elszállítani az erdőből. Ez a gyakorlatban teljességgel kivitelezhetetlen.
A legnagyobb probléma sok esetben abból adódik, hogy a lucosok a vágásérettség előtt betegszenek meg, így le kell termelni őket, és el kell indítani az újraerdősítést, aminek tetemes költsége van. A Letenyei Erdészetnél már két évtizede nem ültetnek elegyet-len lucfenyőállományokat. Amelyek mostanság pusztultak el, azok húsz évnél is idősebbek, de akad 45 éves is. Néhány éve az erdészet egy stratégiát kidolgozva felmérte az összes lucfenyves állapotát. Minden esztendőben előirányozták a rossz egészségi állapotú erdőrészek letermelését. A hosszabb távra érvényes ütemtervet azonban a szú fölborította, és mostanában már nagyobb mennyiséget kellett kivágni. A jelenleg fellépett folyamatnak igyekeztek idejekorán elébe menni, hisz 2005 és 2010 között évente átlagosan 8-10 hektár lucfenyvest termeltek le, minimális szúkár mellett is. Ha nem vágnak le fél évtized alatt - elsőként a legszárazabb területeket kijelölve - mintegy 30 hektárt, akkor most nagy valószínűséggel egyben szakadt volna az erdészetre a szú-probléma. Megtudtuk azt is, hogy nem elegendő az egészséges állományokból csak a sárguló foltokat eltávolítani a siker érdekében, a foltok közvetlen közelében lévő egészségesnek látszó faegyedeket is kivágásra kell ítélni. Egészségügyi termelés nélkül egy öthektáros területet a kártevő bogarak 3-4 év alatt képesek lennének teljes egészében tönkre tenni. Az is elő szokott fordulni, hogy a lombozat még nem sárgul, de a kéreg már hullik. Persze olyan eset is akad, amikor a zöld tűit is elhullatja egy-egy beteg fa. Többféle szú károkozása jelentősnek mondható, de a betűző és rézmetsző fajok szoktak leginkább gondot okozni.
Az erdészet igazgatója jelezte: a Lenti és Letenyei Erdészet hamarosan gazdagodik egy jó terepjáró képességű harveszterrel, amelynek beszerzését is főképpen a szúkár felszámolása tette indokolttá.



© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.