Újjászületés az Alpokalján (Demokrata)

Az Alpok keleti nyúlványainál, az ideát Kőszegi-, a trianoni osztrák–magyar határon túl Borostyánkői-hegységnek nevezett vonulat lábánál fekvő Kőszeg természetes, szerves vonzáskörzetének több mint 60 százalékát idegen uralom alá hajtotta a trianoni békediktátum, hiszen Őrvidék (vagy – sajnos – idehaza is gyakrabban használt német nevén Burgenland) területének jelentős része történelmileg Vas vármegyéhez és a város térségéhez tartozik.
Ez természetesen a mindennapok gazdasági életét is döntően befolyásolta 1920 után, 1945-öt követően pedig a szocializmus kezelte páriaként a várost. Földrajzi elhelyezkedése az „ellenséges” Nyugat határán azt eredményezte, hogy zárt várossá nyilvánították, területére belépni csak külön engedéllyel lehetett, ami nem lendítette fel a turizmust. Sok évszázados polgári hagyományai pedig ellenszenvessé tették a rendszer urai előtt: az Ottlik Géza által megörökített, katonai előképzést adó Hunyadi Mátyás Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, az evangélikus líceum, a mai szombathelyi tanárképző főiskola elődje, a bencés gimnázium mind olyan intézmények voltak, melyek a „reakciós” múltra emlékeztettek. Ezt a polgári, keresztény szellemiséget meg akarták törni, ezért tudatosan leépítették Kőszeg intézményrendszerét, helyette ipart telepítettek a jobb sorsra érdemes kisvárosba.
Kőszegnek tehát 25 plusz 45 év hányattatásai után kell talpra állni. Nem kétséges, hogy ez eltart még egy darabig, de az irány szemmel láthatóan jó.
A kiesett évtizedek ellenére van mire építeni. A magyar, a német és a horvát kultúrát párhuzamosan őrző Kőszeg (németül Güns, horvátul Kiseg) már 1328-ban – Vas vármegyében egyedüliként – királyi városi rangot kapott Károly Róberttől, e tisztességet 1648-ban szabad királyi városi titulussal erősítette meg II. Ferdinánd királyunk. Érdekesség, hogy III. Frigyes német-római császár adományozta Kőszegnek ma is használatos címerét, midőn 1445-ben rövid időre elfoglalta a városkát. A város a világtörténelembe is beírta nevét 1532 augusztusában, amikor alig 700 fős védőserege Jurisics Miklós vezetésével hősiesen visszaverte a tízszeres túlerőben lévő török horda ostromát, meggátolva ezzel Nyugat-Magyarország teljes elfoglalását és Bécs veszélyeztetését. I. Ferdinánd király úgy fejezte ki elismerését, hogy 1533-ban bárói rangra emelte Jurisicsot, 1537-ben Kőszeg várának birtokosává tette, egy évvel később pedig az alsó-ausztriai tartományok kapitányi tisztségét is rábízta.
A város pedig adómentességet és számos kiváltságot kapott az uralkodótól. A helytállás dicsőséget és gazdasági fellendülést is eredményezett, Kőszeg számos új épülettel bővült, közülük több reneszánsz ház ma is látható. Sokféle céh működött a városban: csizmadiák, posztókészítők, szabók, vargák, takácsok, mészárosok, asztalosok, pékek, kovácsok, tímárok, kalaposok, szűcsök, csapók, bognárok, ácsok, gombkötők, kőművesek, szappanfőzők, esztergályosok, fazekasok, órások, harangöntők. Még hajporkészítők is tevékenykedtek Kőszegen. A XIX. században föllendült a posztógyártás, majd részvénytársaság alakult a kőszéntermelésre.
Két takarékpénztár is létrejött, 1895-ben pedig saját városi sörfőzde kezdte meg működését. Vagyis Kőszeg sokszínű, kifejezetten jómódú polgári városnak számított egészen a XX. századig, amikor az említett csonkolás, majd az ellenséges kormányzati politika alaposan visszavetette Kőszeget. A bezártságnak viszont előnye is volt, sok más hazai várossal ellentétben itt nem semmisítették meg a történelmi épületek sokaságát, így Kőszeg gazdag műemlékekben. Igaz, a vár éppenséggel kopott, igencsak felújításért kiáltó állapotban van, a belváros ódon utcái, régi patrícius házai viszont időtlen nyugalmat és harmóniát árasztanak. Stressz ellen bátran javallható mindenkinek egy kellemes kőszegi séta.
Annál inkább, hiszen látnivaló bőven akad. Itt van mindjárt a nagyszerű és szépen felújított kései barokk, illetve klasszicista stílusú épületekkel szegélyezett Fő tér az 1713-ban emelt lenyűgöző Szentháromság-szoborral és az 1894-ben elkészült neogótikus Jézus Szíve-templommal.
A tér sarkán álló Arany Strucc Szálló már XVI. század végén fogadóként üzemelt, ilyképpen ez Magyarország legrégebbi ilyen jellegű intézménye. A XIV. században emelt, majd 1880-ban lebontott Alsó-Kaputorony helyén 1932-ben, a nevezetes várvédés 400. évfordulója alkalmából épült a Hősök kapuja, melynek két oldalán egy-egy márványtábla őrzi Jurisics vitézeinek, illetve az első világháború hősi halottainak emlékét.
Előbbin ez olvasható régies írásmóddal: „Jurisich Miklós vezérlete alatt küzdő maroknyi, de százezres sereggel győztesen dacoló 700 hős emlékének az 1532. évi török ostrom négyszázados évfordulóján a megvédett nyugat által Trianonnal megjutalmazott Kőszeg.” Az első világégés halottait megörökítő táblán pedig ezen intelem áll: „Csak Nagy-magyarországon belül van számunkra hely.”
A Hősök kapuján át a Jurisics térre ér a látogató, ahol egy 1739-ben faragott Szűz Mária-szobor áll, mögötte a klasszicizmus jegyeit hordozó városkút. Itt áll a város patikamúzeuma, zengzetes felirata szerint Apotéka az Arany Egyszarvúhoz, mely 1777-ben lett a jezsuiták gyógyszertára.
Ugyancsak szemet gyönyörködtető az 1618-ban épült kései reneszánsz stílusú Szent Imre-templom, a XIV. századtól a XVII. századig folyamatosan épített, átalakított Szent Jakab-templom, mely ennek nyomán a gótika, a reneszánsz és a barokk jegyeit egyaránt magán viseli. Figyelemre méltó a szintén itt található városháza is, mely a legrégebbi hazánkban – a XIV. században épült, s azóta is az elöljáróság otthona.
Hosszan lehetne sorolni a látnivalókat, voltaképp a belváros majd’ minden épületénél érdemes hosszan szemlélődni. A Jurisics-vár sajnos most még nem ilyen látványos, de jó esély van rá, hogy – főképp európai uniós pénzből – hamarosan megújulva fogadhatja a látogatókat. Múzeumában őrzik a magyar szőlő- és borkultúra páratlan helyi emlékét, a Szőlő Jövésnek Könyvét, melybe 1740 óta Szent György napján, azaz április 24-én minden esztendőben berajzolják az az évi hajtásokat.
Mondanunk sem kell, hogy a bortörténelem kutatói vagy az ampelográfusok (szőlőtanászok) számára milyen értékes forrásmunka ez. A könyv léte egyben azt is bizonyítja, hogy milyen kiemelt szerepe volt Kőszegen a bornak. Már a római időkben is termesztettek szőlőt itt, egy 1279-es okirat említi is a növényt. A filoxérajárvány előtt közel 400 hektár szőlőt műveltek a város hegyoldalain, ma ennek alig tizedét teszik ki az ültetvények. A jeles könyvből és Bél Mátyás XVII. századi leírásából azt is tudjuk, milyen fajtákat termesztettek itt: lombardszőlőt, kecskecsöcsűt, stájerszőlőt, gohért, a ma kizárólag a pécsi borvidéken található cirfandlit, fehérmuskotályt, duzzadót, fejérszőlőt, furmintot, olaszrizlinget, vagyis főképp fehér fajtákat, de voltak vörösök is, például a nagyburgundi és a ma fő fajtának számító kékfrankos. Szent György napján minden évben ünnepélyes programokat szerveznek a kőszegiek a Szőlő Jövésnek Könyve tiszteletére zenével, tánccal.
Ezen kívül is gazdag kulturális programok várják a vendégeket. 1983 óta minden évben megrendezik a török időkre emlékező História Futást, melynek során 1532 méteres távot kell teljesíteni a sportos kedvű embereknek. Az ősz jeles rendezvénye a Kőszegi Szüret, melyet rendre nemzetközi fúvószenekari találkozóval kötnek össze. A Natúrpark Ízei ugyancsak az őszhöz kapcsolódik, ekkor jellegzetes helyi borokat, mézeket, gesztenyét és egyéb földi jót kínálnak a Jurisics-várban. Ugyanitt nyaranta a Kőszegi Várszínház előadásait lehet megnézni, és persze az Ostromnapok programjai is vonzzák a vendégeket.
Bár az igazán nagyszabású beruházások még váratnak magukra, azért számos fejlesztés történt az elmúlt 20 évben Kőszegen. Megépült például az Őrségi Nemzeti Park (adminisztrációs szempontból idetartozik Kőszeg és vidéke) látogatóközpontja, ahol a helyi növény- és állatvilággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
1997-ben jött létre őrvidéki településekkel közös kezdeményezésként a jelenlegi magyar–osztrák határon tengerszint felett 882 méteren magasodó hegycsúcsról elnevezett Írottkő-Geschriebenstein Natúrpark, mely magában foglalja az odaáti Lékát és Rohoncot, ideát pedig Kőszegen kívül Bozsok, Cák, Kőszegdoroszló, Kőszegszerdahely, Velem, illetve az ezredfordulótól Peresznye, Ólmod, Kiszsidány, Horvátzsidány, Lukácsháza, Gyöngyösfalu, Nemescsó, Kőszegpaty, Pusztacsó és Perenye csatlakozott. A natúrpark célja egységes kultúrtáj kialakítása, a fenntartható fejlődés elvén alapuló összetett, a természeti és kulturális értékek megóvása mellett megvalósuló fejlesztések segítése, a természetvédelem és a gazdasági fejlesztések összehangolása.
A jeles együttműködés motorja az Írott kő Natúrparkért Egyesület, mely magánszemélyeket, vállalkozásokat, önkormányzatokat, nemzeti parkot és erdészeti társaságot egyaránt tömörít. Tevékenysége elismeréseként az egyesület tavaly magkapta a kissé kacifántos „Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja” címet. Ami Kőszeg természeti adottságait illeti, e téren is ritkaságokkal büszkélkedhet a város, gyönyörű lucfenyői mellett otthon érzi itt magát a ciklámen, legfőbb nevezetesség pedig a rengeteg szelídgesztenyefa.
A városban a Fő tér 2006-ban lezárult felújítása után várhatóan jövőre újjászületik a Jurisics-vár, 2014-re pedig jó eséllyel megvalósul a gyorsforgalmi közúti kapcsolat Ausztriával, miután az odaáti S31-es utat meghosszabbítják a jelenlegi határig. A folyamatos épülést-szépülést a közvélemény is díjazza, 2004-ben a Magyar Televízió Főtér című műsorának nézői szavazatai nyomán Kőszeg kiérdemelte az „Év Települése” titulust. A magyar Alpokalja festői városkája jó úton jár, minden esélye megvan régi hírének, fényének visszaszerzésére. Ágoston Balázs