2010. október 16. - A kampány során végzett országjárás során néha arra is jutott pár óra,
hogy a meglátogatott környék néhány fontosabb nevezetességét is
megnézzük. Persze szabadság alatt is elsősorban a Kárpát-medence kies tájain szeretek barangolni családi és baráti körben, ezért fehér folt már nem is nagyon van számomra e csodás 232 ezer négyzetkilométeren. Olyan hely viszont, ahová érdemes visszatérni, annál több, például a vasi határszél, és annak ékszerdoboza, Kőszeg, mely a magyar történelemben is nevezetes szerepet játszott.
Múltkorában megint eljutottunk arra a vidékre, és ha már ott voltunk, akkor a belváros és a Jurisics-vár megtekintése után a város fölé magasodó hegy rejtekén megbúvó Óvárat, vagy régi nevén Felsővárat is felkerestük. A gyönyörű erdei sétáért, a pazar panorámáért és egy történelmi emlékünk megismeréséért is megéri megtenni ezt a távot.
Útközben a turistaút mellett egy kisebb kunyhószerű építményre lettünk figyelmesek, melyet a térkép is jelölt, mégpedig a hírhedt Szálasi-bunkerként. Közelről megvizsgálva azonban erre semmilyen utalást, kiírást nem láttunk, a nagy vasajtóval lezárt bejárat mögött egy táblán annyit írtak ki, hogy megtekintési igény (sic!) esetén hívják az alábbi számokat.
Történelmi ismereteimből rémlett, hogy ebben a bunkerben 1944-45 fordulóján még a Szent Koronát is őrizték egy ideig, meg amúgy is érdekeltek volna az egykori nemzetvezető után fennmaradó tárgyi emlékek. Nem voltam rest, és tárcsáztam az egyik számot, ahol egy középkorú férfi jelentkezett, és megerősítette, hogy valóban Szálasi Ferenc egykori bunkeréről van szó. Logikusan megkérdeztem, hogy akkor ez miért nincs kiírva, miközben a térkép is említést tesz róla? A megdöbbentő, ugyanakkor szinte borítékolható válasz a következő volt: nem akarják, hogy szkinhedek és gárdisták találkozóhelyévé váljon a terület, ahol felvonulásokat, gyűléseket tartanának.
Itt tart Magyarország 2010-ben. Emberek hivatalból megtilthatják a valóságnak megfelelő tájékoztatás elhelyezését is abban az esetben, ha annak „szélsőjobboldali” veszélyei vannak, ahelyett, hogy a turisztikai potenciált próbálnák kihasználni. Mert ahogy a híres berhctesgadeni Sasfészket és a Reichstag alatt fekvő Führer-bunkert is rengetegen látogatják meg minden évben, és nem csupán elkötelezett neonácik, úgy Kőszeg városának is eggyel több nevezetessége lehetne.
Mintha a háború véget sem ért volna, folyik tovább ideológiai és néha gyakorlati síkon. dr. Lenhardt Balázs
országgyűlési képviselő
