Készül az El Camino Szt.Jakab zarándokút magyar szakasza (ForestPress)

2012. március 7. - Talán már közismert, hogy Európában reneszánszát éli a spanyol eredetű El Camino (Az Út) zarándokmozgalom. E régi hagyomány újjászületése a ma emberének mindig is fennálló igényét és törekvését jelzi szellemi, lelki és testi öneszmélésére, önismereti fejlődésére. A mai globális gazdaság kora igencsak sivár lehetőségeket biztosít e tekintetben a civilizált, főleg városlakó embernek. Éppen ezért éreznek egyre többen először érdeklődést, ösztönös késztetést, majd hoznak később tudatos döntést, hogy egy valódi önmegvalósítás érdekében e – manapság nem szokványos – létformát igényeljék, kipróbálják. Hangsúlyozandó, a gyalogos zarándoklat nem turistáskodás, hanem önkéntesen vállalt ideig tartó létforma, amelynek élménye erőteljesen hat a zarándoklóra. Ezért az El Camino – mint minden más zarándoklat is – egyszerre külső (fizikai) és belső (szellemi-lelki) út. E területeken komoly erőfeszítést követel az embertől, viszont a személyes fejlődés lehetőségét és élményét adja.

Mintegy két évtized óta Európában nagy ütemben elevenítik fel a több mint ezeregyszáz éves zarándokhagyományt, újítják fel az egykor létezett zarándokútvonal-hálózatot a kapcsolódó szerény, de nélkülözhetetlen infrastruktúrával, szálláshelyekkel (albergue). A hajdani kiterjedt európai úthálózatot – amely főleg a rómaiak által kiépített kereskedelmi és hadiutak nyomvonalát követte – mára gyakorlatilag újra kijelölték Nyugat-Európában, a növekvő, ez irányú igényeknek megfelelően.

Külön kultúrtörténeti különlegesség e zarándokút homályba vesző eredete. A mai El Camino eredetileg ősi, kereszténység előtti kelta zarándokút. A híres Stonehenget létrehozó, később a rómaiak által leigázott kelták napkultuszuk miatt a kontinentális Európa akkor ismert legnyugatibb pontjára zarándokoltak, oda, hol a nap az óceánba nyugszik. Hagyományuk szerint ott, a végtelen óceáni horizonton túl terül el az Örök Ifjúság Hona. Tudták, a földi életben ez nem elérhető, de sóvárogtak utána. E pontnak már ekkor óriási spirituális jelentősége volt! Finisterra (a Föld vége) a neve az Atlanti-óceánba nyúló kis észak-nyugat spanyolországi félszigetnek ma is, ahol akkor, és ma is Santiago után a meredek parti sziklákon ér ténylegesen véget az út, nincs tovább.

A „Föld végének” a druidák szertartásaiban és a beavatásban betöltött kitüntetett szerepéről tudva, a zarándokló kelták útján kezdett Jakab apostol térítő tevékenységet. Vértanúsága után, legendája szerint holttestét egykori térítésének helyszínére hozta két tanítványa egy bárkával a tengeren, ahol partra szállva – nem messze Finisterrától - egy mezőn temették el. Szt. Jakab működésének, odakerülésének és temetésének, emlékéhez fűződő legendák tucatjainak (a spanyol felszabadulás az arab iszlám uralom alól) köszönhetően viszont az út a történelem folyamán krisztianizálódott.
A zarándoklatok eredeti célpontja egykor a Szentföld volt, annak iszlám kézre kerülése óta viszont Róma mellett mindmáig Szent Jakab, az első vértanú apostol hamvainak nyugvóhelye, a mai spanyolországi Santiago de Compostela városa (Santiago=Szent Jakab). Hatalmas katedrálisa, amely Jakab apostol, az írástudatlan halászlegény, Szt. János evangélista bátyjának a sírja fölött emelkedik, közel ezeregyszáz éves keresztény zarándokcélpont.

2007-ben egyedül megjártam a Camino de Santiagonak a francia Pireneusokból induló klasszikus, 800 km-es útvonalát (Camino Frances). Utána itthon – „folytatva” az utat – beléptem a hasonló zarándok honfitársaim által létrehozott magyar Szt. Jakab Zarándokok Baráti Körébe, amely mára már közhasznú egyesületként tevékenykedik. Rögtön ráéreztem, hogy itt többről is lehet és kell szónak, tettnek esnie, mint csak valami közös nosztalgiázásról.
2009-ben gondoltunk először arra, hogy mi, magyarok is csatlakozzunk ehhez a mozgalomhoz, hisz Árpád-házi királyainktól kezdve a török megszállásig bizonyítottan vezettek zarándokutak át hazánkon először a Szentföld, majd Santiago felé. Még azon a nyáron kísérletképpen önszántukból, saját erőből néhányunk elgyalogolt „úttalan” utakon Budapestről Lébényig, Magyarország legnagyobb román stílusú, Szent Jakabnak szentelt erődtemplomához. A kísérlet sikerült.
Ezen nekibátorodva elhatároztuk, hogy gyalog bejárjuk, és részletesen felderítjük Budapest–Lébény között, majd az európai kapcsolódás szándékával a magyar–osztrák–szlovák hármas határig a leendő magyar Szt. Jakab zarándokút immár véglegesnek szánt nyomvonalát.

2010 nyarán „előőrsünk” által ideiglenes jelzésekkel ellátott ösvényeken, földutakon már kb. 70 fős csapat zarándokolt 8 napon át Budapestről július 25-re, a Jakab-napi ünnepségekre Lébénybe. Útközben ideiglenes zarándokszállásokon (diákotthonok, iskolai tornatermek matracain stb.) pihentük ki az aznapi fáradalmakat.
A legifjabb zarándok 7 (!), a legidősebb 68 éves volt. Lébényből azután egy 12 tagú „felderítőosztag” továbbgyalogolt Mosonmagyaróváron és Rajkán át a hármas határig, majd – osztrák zarándoktársainkkal folytatva az utat – a Duna-parti, Pozsonnyal átellenben fekvő kicsiny Wolfsthal faluig. Jelenleg Wolfsthal a hivatalos, Santiago felé kijelölt fő Szt. Jakab Zarándokút legkeletibb végpontja, ahonnan a jelzést követve, Ausztrián, Svájcon és Franciaországon át már ma is bárki elzarándokolhat egészen a spanyol „világ végéig”. A faluközpontban egy, villanyoszlopon talált első hivatalos El Camino útjelzés – a kagylójel és a sárga nyíl – mellé rögzítettünk egy kis magyar zászlót a kánikulában összecsődült helyiek tapsa közepette: A magyarok „megérkeztek”.
Osztrák zarándokbarátaink Szt. Jakab egyesülete ekkor kinyilvánította, hogy a határpont és a már meglévő ausztriai útszakasz végpontja között készek kijelölni az utat, biztosítva a kapcsolódást. Ezzel létrejön az összeköttetés, Magyarország hivatalosan is bekapcsolódhat az európai Szt. Jakab zarándokutak hálózatába. Az újabb kiadású nyugat-európai zarándokút-térképeken Budapest már be van jelölve, mint a hálózat része. Meg vagyunk tehát „előlegezve”…

A 2011-es magyar Szt. Jakab zarándoklaton már két egymást követő napon, két turnusban összesen kb. 150 fő zarándokolt és érkezett meg Lébénybe július 24-én és 25-én, az eddig kijelölt Budapest 0 kilométerkő–Normafa–Budakeszi–Zsámbék–Mány–Tarján–Vértestolna–Tata–Mocsa–Nagyigmánd–Kisbér–Táp–Pannonhalma–Győr–Rábca-gát–Lébény nyomvonalon.
A kezdeményezést az MVM OVIT Zrt., mint közhasznú kulturális tevékenységet anyagilag támogatja. A tavalyi támogatást döntően egységes, esztétikus, időjárásálló, az útirányt nyíllal és a Jakab-kagylóval ábrázoló kék-sárga színű táblák, öntapadós matricák legyártására, helyszíni kihelyezésére, a festett jelzésekhez időjárásálló festékre és eszközökre, a szükséges infrastrukturális megoldások (szállás, fekvőhelyek stb.) helyi összefogással való megteremtésére, valamint önálló honlap (www.szentjakabut.hupont.hu)  megteremtésére, és az útról professzionális DVD film készítésére  (operatőr: Szabados Tamás, narrátor: Sinkó László) fordítottuk.

A továbbiakban még sok feladat áll előttünk: Az érintett területek, objektumok kezelőivel, tulajdonosaival (önkormányzatok, erdőgazdaságok, erdészetek stb.) való végleges megállapodások, hatósági hozzájárulások, a jelzésfestésen és kihelyezésen, a zarándok-szálláshelyek kialakításán át a településeken a nyilvános ivóvíz-nyerőhelyek biztosításáig rengeteg a tennivaló. Szeretnénk elérni, hogy jól jelzett, legálisan járható út, a zarándoklétnek megfelelő európai színvonalú szálláshelyek álljanak rendelkezésre az út mentén. Az legyen bármikor kisebb csoportokban, vagy egyénileg teljes biztonsággal végigjárható. Jelenleg már a határ előtti szakaszon dolgozunk, helyezzük ki a táblákat, az út menti fákon hántoljuk kicsit a kérget, majd festjük a sárga nyilat, a kagylószimbólumos jelzéseket. Idei terveink között szerepel a Magyar Szt. Jakab Zarándokút Utikönyv és Térkép kiadása is. Szeretnénk, ha 2012 végére már lehetőség lenne Budapestről gyalogosan elzarándokolni Lébényen át kijelölt úton Santiago de Compostelába.
A részvételnek nincs személyi előfeltétele, nem kérnek keresztlevelet, nő és férfi, fiatal és idős, aki indíttatást és bátorságot érez, valamint felkészül rá lelkileg-testileg, belevághat bármikor, olyan ütemezéssel, ahogy csak tudja, óhajtja. Ha kellő önbizalommal teszi és hisz benne, akkor teljesíti is!

E sorok írója hasonló indíttatásból 2011. május-júniusában végigjárta a Santiagóba vezető másik fő, délről északra tartó spanyol El Camino (Via de la Plata) zarándokutat. Ez Sevillából indulva a földközi-tengeri partvidéket köti össze 1000 km-en át, Santiagón át az atlanti-óceáni parttal, Finisterrával.

Az út és egyesületünk minden jó szándékú érdeklődő előtt nyitva áll. Kívánom, hogy minél többen érezzenek indíttatást a testet-lelket-szellemet pezsdítő élményekre, új ismeretekre, intuícióra, társak megismerésére, fizikai állóképesség erősítésére egy ilyen úton, megtapasztalva a zarándoklét adta belső ajándékokat, örömöt.
Próbálják ki magukat a valódi megmérettetést jelentő Szt. Jakab úton. Hazánkban is lehetséges.  Megéri! Firbás Miklós okl. közlekedésmérnök