– 2016.11.10. - A Dél-Dunántúlon a szőlő is más – A magyar ételekhez keresve sem találni jobb borkísérőt a Kadarkánál
Nem csak ízletes borairól és kies tájairól híres a Dél-Dunántúl, Szekszárd és vidéke. A hagyományokban és egyedi látványosságokban az ország e térsége sem szűkölködik: Márton-naptól a több évszázados mézeskalács-manufaktúráig, a jellegzetes erdei kisvasúttól a dunai hajózásig.
Harmadik alkalommal rendezi meg a Márton-napot Szekszárdon a Szekszárdi Turisztikai Non-Profit Kft. A rendezvény helyszíne minden esztendőben a város főtere, a Béla király tér, ahogyan az időpont kiválasztásával is hagyományt teremtettek: mindig a Márton-naphoz legközelebb eső hétvégére időzítik a jeles eseményt, idén november 11–12-ére. A tér nem véletlenül kapta a nevét, egyes feltevések szerint ugyanis a Szekszárd „szóösszetétel” is Béla királyra utal, aki barna bőrű és kopasz volt, ami régi magyar nyelven „szög és szár”.
Életvidám főtér
A főtéren hatszáz négyzetméteres fűtött sátor várja az érdeklődőket, ahol a helyi éttermek, illetve borászatok finomabbnál finomabb ételei és italai közül lehet válogatni. A rendezvény ideje alatt a sátorban felállított színpadon folyamatosak a programok. Minden évben pénteken a hivatalos megnyitó után koncertek szórakoztatják a résztvevőket, míg a szombat délelőtt a gyermekeké: idén bohócműsor, a Csurgó Zenekar és a Buborék Együttes gondoskodik a kicsik és nagyok felhőtlen jókedvéről. Szombaton kora délután pedig a helybelieké a főszerep, színpadra lép néhány helyi egyesület illetve zenész, végül az estét színvonalas koncertek zárják. A 14 éven aluli gyermekek mindkét nap, a Mártonok pedig november 11-én ingyen, illetve ajándék belépőjeggyel látogathatják a programokat.
A névnapi ünnepléshez elengedhetetlen finom borokat a Dél-Dunántúlon egyre több pincészetben lehet megkóstolni, ahol a tulajdonosok nemzetközi mércével mérve is versenyképes borokat palackoznak. A már régebb óta ismert borászatok többsége komoly beruházásokat hajtott végre az elmúlt időszakokban, megteremtve a még magasabb színvonalú működéshez szükséges technológiai hátteret, érlelő- és tárolókapacitást. Bár a bor minőségét nem befolyásolja, de a turisztika és nem utolsósorban a városkép szempontjából sem elhanyagolható, hogy az utóbbi évtizedben számos helyen igényes borházak, feldolgozók épültek, miközben természetesen a szőlőterületek alakítgatása, fejlesztése is folyamatos.
A borvidék településein – Alsónána, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Szentgál-Szőlőhegy, Várdomb, Zomba – több mint 2100 hektár regisztrált kékszőlő- és 450 hektár fehérszőlő-terület szerepel a nyilvántartásban. A kékszőlők között kiemelkedik a Kékfrankos, amelynek tőkéi szinte a teljes kékszőlő- terület egyharmadát adják. Jelentős a Merlot, a Cabernet Franc, a Cabernet Sauvignon és a Zweigelt is, továbbá a viszonylag kis területen termesztett Kadarka is egyre nagyobb fontossággal bír. A fehérszőlők közül az Olaszrizling, Chardonnay és Veltelini fajta közkedvelt. A borvidéken természetesen túlsúlyban vannak a kékszőlők, számos borász szerint egyértelműen a Kadarka teremtette meg Szekszárd hírnevét.Nem kérdés tehát, hogy a Szekszárdi borvidék elképzelhetetlen e fajta nélkül, ám néhányan bizonyos kételyeket is megfogalmaznak. Mondják, a Kadarka olyan, mint a Pinot Noir: minden szempontból megdolgoztatja a szőlészeket-borászokat. Újra és újra csak külön, aprólékos finomhangolással lehet eltalálni a szép savakat, a finom testet. A fajta rajongótábora folyamatosan gyarapszik, egyre több borkedvelő ráérez a Kadarka lényegére. Igaz, a Merlot és a Cabernet-fajták, vagy éppen a jobb Kékfrankosok szín-, és zamatintenzitását, töménységét aligha tudja produkálni. De nem is ez a feladata, az értő „borissza” nem is ezt várja tőle, hanem a különleges savszerkezetet, a jó értelemben vett könnyedséget és jól ihatóságot, a fűszeres és gyümölcsös jelleget.
A Kadarka történelmi múltja, „magyarsága”, a hazai bortörténelemben játszott évszázados, kiemelkedő szerepe alapján valóban nemzeti kincsünk. A hagyományos magyar ételekhez – pörköltekhez, halászléhez, paprikás fogásokhoz – keresve-kutatva sem találni jobb borkísérőt, de jól illeszthető a kímélő és modern nemzetközi gasztronómia számos fogásához is.
A gemenci varázslat
A jó borok előtt vagy után nem szabad kihagyni a Gemenci erdő élménytúra útvonalát, ahol a természetkedvelő látogató megismerheti a különleges ártéri erdőtársulás titkait. Miközben külön élmény, hogy a túra teljes hosszát a Rezét gőzössel, azaz a Gemenci Erdei Vasúttal lehet végigjárni. A kisvasút a Pörbölyi Ökoturisztikai Központtól indul, ahol a vonatra várakozókat a központ interaktív kiállítása fogadja, digitális mikroszkóppal, gímszarvascsontvázzal, színes monitorokkal és látványos tablókkal, az erdőgazdálkodás tárgyi emlékeivel, valamint különleges preparátumokkal. Segítségükkel már előzetesen megismerkedhet az érdeklődő turista a Gemenci erdő kincseivel. Az erdei vasút első megállója Nagyrezét, ahol különleges látvány várja az érkezőket: a környék egyik legértékesebb méhészeti kiállítása, a Gemenci Méhészeti Gyűjtemény. Itt mindenki megismerkedhet a méhek és az ember évezredes kapcsolatával, a méhészet tárgyi emlékeivel, és a kaptárok üvegfalán át be lehet pillantani a méhcsaládok szorgos mindennapjaiba is. Az ismerkedést a nem mindennapi világgal tapasztalt méhész szakemberek segítik.
A vasút második megállója Lassi, amely az utolsó nagy Duna-szabályozási munkálatokig fontos révátkelőhely volt. Nemcsak az Alföld és a Dunántúl között volt kapocs, hanem itt húzódott a két megye és két uradalom határa is. Ma az egykori halászok, hajómolnárok mesterségét bemutató kiállításnak, valamint gyermekbarát erdei pihenőparknak ad otthont. A Halászati Kiállításon a halászok életén kívül az érdeklődő bepillanthat a víz alatti élővilág rejtelmeibe is. Ám Lassi igazi különlegessége az az ártéri terepasztal, ahol testközelből lehet követni az árvíz vonulását, és itt található Magyarország egyetlen varsamászókája is.
A Dunapart megállónál a nagy Duna partjáról lehet megfigyelni a folyó alsó szakaszára jellemző, lassan hömpölygő habokat, és akinek kedve támad, itt felszállhat a Gemenc Zrt. sétahajójának időszakos járatára is. Ezt követően mindösszesen egy negyedórás vonatozás után már Gemenc északi kapuja következik. A Keselyűsi Fogadóépület a Szekszárd felől érkező vendégek, az EuroVelo 6 kerékpárútra csatlakozók, valamint a Kéktúra útvonalon Pörböly felé haladók pihenő- és információs központja, ahol jegypénztár, büfé és parkoló is van.
Édes családi örökség
Már az ókori görögök is mézeskalácsot tettek a halottak szájába, hogy azzal a különleges falattal engesztelhessék ki Cerberust, az alvilág őrét – meséli Petrits Szilveszter mézeskalácsos, akinek családja már mintegy két évszázada foglalkozik a mesterséggel. Petritsék múzeumot is alapítottak, ahol megismerhetik a mézeskalács és cukorkakészítés eszközeit és történetét.
A mézeskalács a görögöktől, rómaiaktól származik. Magyarországi megjelenése nem tisztázott, egyes vélemények szerint az Erdélybe települő szászok hozták magukkal. Más források azt állítják, hogy német eredetű, és csak a 15. században jelent meg hazánkban. Az első mézeskalácsos céh Pozsonyban alakult 1619-ben.
Petrits Szilveszter a hatodik mézeskalácsos generációt képviseli, aki családjával 1998-ban nyitotta meg mézeskalács-mintaboltját Szekszárdon. Ám hamar kiderült, hogy az embereknek nem elég a vásárlás; érdeklődtek, kíváncsiskodtak. A család végül egy mézeskalács-múzeum létrehozása mellett döntött, amelynek megvalósításában nagy segítséget jelentett az első Széchenyi-terv idején igénybe vehető anyagi segítséget. Az elmúlt tizenkét év során több mint nyolcvanezer látogatója volt a múzeumnak, akik közül legalább húszezer emberrel személyesen is találkoztak a mézeskalács-dinasztia képviselői. A nagy hagyománnyal bíró mesterség képviselői az évszázadok során kézműves termékeik palettáját gyertyákkal, cukorkával, cukrászsüteményekkel, szaloncukorral és üdítővel egészítették ki. Horváth Éva