Csodálatos élménnyel gazdagodunk, ha egy késő őszi hétvégén kirándulunk az erdőben. A lombhullató fák leveleinek színkavalkádja mellett „igazi vadállatokat” is megfigyelhetünk.A hétvégi, egy- vagy kétnapos kirándulás megtervezésénél tartsuk szem előtt, hogy már rövidülnek a nappalok, és egyre korábban sötétedik. Csak olyan hosszú útra induljunk, hogy némi időt is ráhagyva még biztonsággal elérjük a megfelelő tömegközlekedési eszközt vagy a parkoló gépkocsit.
Bármilyen rövid a kirándulás, legyen nálunk esőkabát, mert az időjárás néhány órán belül is jelentősen megváltozhat.
A hosszú nadrágot tűrjük be a zokniba, bakancsba, így is védekezhetünk a kullancsokkal és a tüskés ágakkal szemben. Lábunkra könnyű, de a bokát jól tartó recés, „tereptalpú” bakancsot válasszunk, ami nem csúszik. A hátizsákban legyen ivóvíz, némi uzsonna, térkép, sebtapasz, pénz, igazolvány, papírzsebkendő, esetleg iránytű, zsebkés, fényképezőgép, látcső, toll és jegyzetfüzet.
Célszerű megtervezni
Az útvonal kiválasztásához vegyük elő a térképet (és ne felejtsük el magunkkal vinni). Egynapos túrára kisgyerekkel elég 5-10 kilométert megtenni, hacsak nem gyakorlott, összeszokott társaságról van szó. Ha nincs határozott elképzelésünk az úti célról, akkor érdemes valamelyik tanösvényt választani. Hazánkban jelenleg több mint száz ilyen sajátos turistaút van, amelyeket vagy általános természetismereti célból alakítottak ki, vagy egy-egy erdészeti, földtani, növénytani, állattani vagy kultúrtörténeti értéket tematikusan mutatnak be. Gyalog vagy kerékpárral járhatók be, általában nem túl hosszúak (2–7 km-esek), és minden esetben jól jelöltek, az út mentén ismertető táblákkal, magyarázatokkal, képekkel, kiépített megfigyelőhelyekkel. A tanösvényekről a http://www.turabazis.hu/tanosveny.php honlapon tájékozódhatunk.
Tanácsok erdőjáróknak
Az erdőben ne a turisták, hanem a madarak énekeljenek! – így szól a kirándulók tízparancsolatának egyik jó tanácsa. Ez nemcsak az elemi viselkedés alapszabálya, hanem az izgalmas megfigyeléseké is. Ha sikerül csendben haladnunk, és a szél is jó irányból fúj (felénk, és nem tőlünk a vad felé), akkor szerencsés esetben sokféle állattal, vaddal találkozhatunk.
A rét fölött többféle, nagytestű ragadozó madarat, a fák között énekesmadarakat, harkályt, gyurgyalagot, jégmadarat figyelhetünk meg. Barna vagy fekete mókust majdnem mindig láthatunk, akár fenyves, akár lombos erdőben járunk. Nem csak a magasban kell keresnünk, a Mátrában sokszor a fák közti sziklás üregekben laknak.
A patakok, források túlfolyásaiban, összegyűlt esővízben szívesen dagonyázik a szarvas és a vaddisznó. Az iszapfürdő után a fákhoz dörgölődnek. A gímszarvas sáros nyomai méteres magasság felett láthatók, a vaddisznóé negyven centimétertől felfelé. Ha meglepjük őket, a szokatlan zajtól és szagtól megriadnak, elmenekülnek. Általában nem kell tartani tőlük.
Ki járt itt?
Másként áll azonban a világhoz az anyakoca. Ha úgy érzi, hogy a kicsinyei veszélybe kerültek, hiába magyaráznánk neki, hogy csak nézegetni akarjuk az aranyos, csíkos kis malacokat. Ilyenkor nem szégyen a futás vagy a fára mászás, sőt kifejezetten ajánlatos. Magasabb hegyeinkben szarvas és őz mellett, a sziklásabb részeken muflont is megpillanthatunk. Ha nincs ilyen szerencsénk, akkor is megfigyelhetjük a nyomaikat. Az őz és a szarvas négy-négy lábujja közül szinte mindig csak a két-két hosszúkás középső éri a talajt.
A vaddisznó után ott marad a sárban két magasabban lévő lábujja hegyének lenyomata is. Három előre néző, hosszúkás és egy negyedik, előre néző pálcikavékony nyom biztosan madártól származik. Négy kerek vagy ovális és egy mögöttük lévő nagyobb, hosszúkás talppárnalenyomat kutya- vagy macskafélére utal. A kutyafélék nem tudják behúzni karmaikat, azok pontszerű nyomai az ujjak előtt mindig felfedezhetők. A menyétfélék talppárnái előtt öt karmos lábujj lenyomata látszik.
zhelga