2007. április 18.
Számos gyalogtúrát szerveznek hazánk egyik legszebb vidékén, a Kőszegi-hegységben. Nemcsak a gyakorlott túrázóknak, hanem a kirándulóknak is felejthetetlen élmény nyújt a táj szépsége, nevezetességei. Nem elég egyszer ellátogatni ide. A Kőszegi-hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa, kétharmada Ausztria területére esik. A hegységre főgerinc és az erről leágazó oldalgerincek jellemzők, amin 600-700 méter magas csúcsok találhatók. A legmagasabb csúcsa, ami egyben a Dunántúl legmagasabb pontja is, az Írottkő (883 méter). A hegység fő gerincét az Írottkő-Kendig-hegy-Irány-hegy-Óház -Pintér-tető kelet felé egyre alacsonyodó vonulata adja. Számos, erősen ingadozó vízhozamú forrás fakad itt. A legbővizűbb a Kőszeg határá-ban feltörő Hétforrás.
A hegység hazai oldalának 85 százalékát, mintegy 3450 hektárt, erdő borítja. A gyertyános-tölgyesek és a bükkösök élnek itt a legnagyobb számban. A területet kaszálórétek és láprétek teszik változatosabbá. A patakokat égerligetek kísérik. A hegységen nagy területet foglal el a szelídgesztenyés-gyertyános-tölgyes. A Kőszegi-hegység állatvilága kevésbé feltérképezett. Számos ritkaság él itt: az erdei szitakötő, amely a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesülés vörös listáján szerepel, az alpesi sáska és több mint ezer lepkefaj. A hegység patakjaiban kis számban, de él a sebes pisztráng. A kétéltűek közül esőzések után tömegével látható a foltos szalamandra. A gyíkok számos faja tenyészik itt. Mintegy 170 madárfaj ismert a területről. A vízimadarak inkább csak átvonulnak, de rendszeresen fészkel a fekete gólya. Gyakori az egerész-ölyv, míg kabasólyomból már csak néhány pár költ. Az emlősök közül a hazai középhegységekre jellemzőek mind előfordulnak.
A Kőszegi-hegység bővelkedik látnivalókban, a kirándulók egyik kedvelt célpontja a 883 méter magas Írottkő, amely nemcsak a Dunántúl, hanem Burgenland csúcspontja is. Németül is így hívják: Geschriebenstein, azaz Megírt kő. A hegytetőn 1913-ban épült kilátó egyszerre két ország területén fekszik, mind Magyarország, mind Ausztria irányából látogatható. A kilátótól mintegy 40 méterre, osztrák területen található a hegynek is nevet adó sziklaalakzat, amelyen ma is kivehetők a bevésett CBE betűk, amelyek a terület egykori birtokosára utalnak (Comes Batthyány Esterházy). A hegy korábbi neve Szálkő volt, bár a legújabb kutatások szerint a 14. században Fenyőhegyként említik. Autóval Kőszegen vagy Velemen keresztül jutunk a Hörmann-forrás melletti parkolóig. Innen gyalog indulunk tovább erdészeti úton a forrás irányába. A forrás előtt tábla jelzi az Írottkő felé vezető turistautat. A táv első néhány száz métere erősen emelkedik, és egy kis vízmosás nehezíti a haladást. Felérve az emelkedőn a Hármashatár-hegy gerincét érjük el, innen már kellemesebb a séta.
A 424 méter magasan található Hétforrás talán a legismertebb valamennyi forrás közül a Kőszegi-hegységben. Már a 14. századból ismert egykori Felsővár, a mai Óház vizét adta. A Hétforrásról a város neves költője a 18. században élt Rájnis József is megemlékezik: Ott amaz hét forrás kelleti vizét. A több mint 200 liter percenkénti vízhozammal rendelkező forrás vize kitűnő ivóvíz, bátran kóstoljuk meg mind a hét ágát. 1896 körül a Millenium tiszteletére hét névtáblát helyeztek el az egyes kifolyók fölé, amelyen a hét honfoglaló magyar törzs vezérének neve áll. Autóval Kőszegen vagy Velemen keresztül jutunk a Kincs-pihenőhöz. Innen gyalog indulunk tovább a jobb oldali erdészeti úton. Mintegy 800 méter megtétele után, ahol utunk élesen balra kanyarodik, kék turistajelzéssel találkozunk. Itt választhatunk: aszfaltos úton vagy erdei úton tesszük meg a közel négy kilométeres távot.
A Kőszegi-hegység 20 kilométeres gerincének magaslatai közt áll az Óház-tető 609 méter magasságon. A város szinte minden pontjáról látható az itt álló Óház-kilátó - az egykori kőszegi Felsővár. Az 1260-70-es években került a vár a Kőszegi család tulajdonába, ez a család építtette a mai város magját jelentő Alsóvárat. Kőszegnek a 13. századtól Mátyás uralkodásáig tehát két vára is volt. A lőporos tűzfegyverek elterjedésével a vadregényes kőszegi Felsővár elvesztette hadászati jelentőségét, s lassan elnéptelenedett. Az Óház-tető, a Kőszegiek egykori vára ugyan-akkor élénken él a néphagyományban. Sokan kincset sejtenek a hegy mélyében a rom alatt - ahogy ezt Chernel István a Kőszeg és vidéke című lap 1882. december 24-ei számának tárcarovatában feljegyezte. Eszerint minden esztendőben egyszer, karácsony éjszakáján megnyílik a hegy az egykori Felsővárnál, s vakító láng csap a magasba, jelezve az elrejtett kincseket. Mindez egy pillanat csupán, a hegy gyomra újra bezárul, s az Óház-tető, az egykori Felsővár területe újra némán és mozdulatlanul őrzi Kőszeg városát.
A Stájerházakat Kőszeg városa építtette a 18. század végén Stájerországból hozatott erdészei számára. A festői környezetben lévő, másfél száz éves erdők övezte házak egyikében erdészeti múzeum, a másikban erdei iskola működik. Az Erdészeti Erdei Iskola célja - természetesen a múzeummal szervesen kapcsolódva-, hogy bemutassa a Kőszegi-hegység flóráját és faunáját, egyben a megye állami erdőgazdálkodásáról is képet adjon. Autóval szintén Kőszegen vagy Velemen keresztül jutunk a Hörmann-forrás melletti parkolóig. Innen gyalog indulunk tovább erdészeti úton a forrás felé. A kék jelzés jóval rövidebb ösvényén vagy az erdészeti úton ereszkedhetünk le a Stájerházakhoz.
Kőszeg északi városrésze mögött emelkedik a 393 méter magas Kálvária-hegy, amelynek csúcsára 1729-ben kezdtek templomot építeni. A Kálvária-templom fogadalmi eredetű, a 18. század elején dühöngött pestis alkalmával határozták el építését. Tégláit kettesével hordták fel a jámbor hívek. Két sírt találunk fenn: a lépcső melletti falban temették el az első templomgondozó remetét, míg az utolsót a jobbra álló és korábbi eredetű kis kápolna mögé. A templomhoz vezető út mentén 14 stáció jeleníti meg Krisztus szenvedését. A Kálvária-templom mögött a régi kőfejtő szélén 1936-ban állították fel a vasbeton Trianoni-keresztet. A Kálvária-hegy lábánál egy földbe vájt egykori bunkert találunk, ahol a légitámadások idején a Szent Koronát őrizték. 1944. december 8-án hozták Velemből Kőszegre, majd a front előrenyomulásakor, 1945. március 18-án vitték tovább Ausztriába. A bunkeren 1992 óta látható emléktábla a Szent Korona ittlétére emlékeztet. Varga Nóra
