2016. november 29. - Sokkal fontosabb szerintem, hogy olyan emberek ragadjanak tollat, akik egyébként nem feltétlenül törnek írói babérokra.
– A Muzsikál az erdő irodalmi pályázat bírálóbizottságának elnökével, Győrffy Ákossal beszélgettünk. Az interjú végén a felnőtt és a gyerek prózakategória győzteseinek munkáit olvashatják.
Milyen tapasztalataid vannak a Muzsikál az erdő-vel? Üdítőnek tűnik egy ilyen vállalkozás...
Győrffy Ákos: Ha jól emlékszem, az idei volt a harmadik olyan pályázat, amelyen zsűritagként részt vettem. A korábbi években Jókai Anna volt a zsűri elnöke, ő azonban leköszönt, pontosabban védnökként adja a nevét az egészhez, s maradtam én, illetve Matúz Viktória és Vasvári Csaba. Tapasztalatok? Hát, mint minden irodalmi pályázat (volt szerencsém már néhányhoz), ez is vegyes benyomásokkal tud szolgálni. Maga a kezdeményezés nyilván kiváló, ez a pályázat annyiban ki is lóg a hasonló kezdeményezések közül, hogy beépült a Mátrai Művészeti Napokba, illetve az ország más régióiban is szervez rendezvényeket. Tehát nem egy egyszerű pályázatról van szó, hanem jóval komplexebb kezdeményezésről. A fent említett vegyesség alatt nyilván a beérkező pályaművek színvonalát értem, maga a pályázat, a lebonyolítás, a díjátadás és a köré szerveződött programok kitűnőek, a szervezés színvonala igen magas. Persze ez a vegyesség sem meglepő. Egy olyan pályázat esetében, amely nem szigorúan meghívásos, természetes, hogy pályán kívüliek, műkedvelők, esetleg dilettánsok is feltűnnek.
A Muzsikál az erdő irodalmi pályázat évek óta lehetőséget kínál bárminemű, kezdők, avagy már gyakorlottabb tollúak, gyerekek és felnőttek számára. Milyen motívumokra érkeztek az idei verseny pályamunkái? Mik voltak a megkötések?
Itt egyszerűbb, ha idézem a pályázati kiírás szövegét: „A „Muzsikál az erdő” alapgondolata a természeti környezettel való harmonikus együttélés megvalósíthatóságának, s ezen harmónia fenntarthatóságának hitéből táplálkozik. „Hosszú távon fenntartható, boldog emberi lét csak a természettel harmóniában képzelhető el. Hitünk szerint ez csak úgy valósulhat meg, ha életünk négy legfontosabb dimenzióját – társadalom, gazdaság, környezet, művészetek – összehangoljuk, harmonizáljuk.” Megkötések nem voltak, csupán annyi, hogy a beérkezett pályaművek a fentiek szellemében született alkotások legyenek.
Hány szövegből válogattatok, milyen volt a mezőny, a megközelítések; sokfélék, változatosak?
Az idei pályázatra 107 pályamű érkezett, ebből 8 külföldről (Erdély, Vajdaság, USA, Németország). Négy kategóriában lehetett pályázni: felnőtt vers, felnőtt próza, felnőtt mese, gyermek mese. A kategóriák jellegéből adódóan elég nagy életkori különbségek voltak. Az alsós általános iskolástól egészen a hetven-nyolcvan esztendős korosztályig bezárólag érkeztek anyagok. „Igazi” író, ha jól emlékszem, talán kettő volt a résztvevők között (már amennyiben az igazi íróságot úgy értjük, hogy viszonylag rendszeresen publikáló szerzőről van szó). Alapvetően tehát nem hivatásos irodalmárok vesznek részt ezen a pályázaton, ami egyáltalán nem baj, sokkal fontosabb szerintem, hogy olyan emberek ragadjanak tollat, akik egyébként nem feltétlenül törnek írói babérokra. A megközelítésekről annyit lehet mondani, hogy általában az emlékezés, a természet pusztulása, a pusztulás látványa fölött érzett szomorúság volt a domináns hangütés, illetve az, hogy mit lehet(ne) tenni annak érdekében, hogy mindez ne legyen így. Érdekes, hogy a gyerekek által beküldött pályázatok hangvétele némiképp más volt, náluk szinte alig jelent meg mindez, a természet egyfajta tündérvilágként tűnt fel a műveikben. Egy gyerek persze lásson is így, ez a „dolga”, a természetet élje meg egyfajta csodaként.
És milyen hangon szólalnak meg ezek a szövegek? Hallatszanak-e benne a kortárs próza hatásai például? Nagy előképek támpontjai láthatók-e?
Kortársi hangot a legritkább esetben éreztem vagy hallottam ki a szövegekből. Akiknél igen, azok egyébként is „profi” irodalmárok. A pályán kívüliekre, műkedvelőkre általában jellemző, hogy az irodalomról alkotott elképzeléseik a 19. században ragadtak, annak is az árnyékosabb oldalán. Azt hiszem, ez nem feltétlenül az ő hibájuk, sokkal inkább az oktatás elégtelen voltára vezethető vissza. Az alap- és középfokú oktatási intézmények (tisztelet a néhány kivételnek) hajlamosak úgy tenni, mintha kortárs irodalom nem is létezne. S ha valaki nem ismeri a kortársi hangfekvéseket, megközelítési módokat, mi mást tehetne, mint hogy olyan hangon próbál megszólalni, amiről hallott vagy olvasott. Így hát marad Petőfi, Tóth Árpád, Ady, esetleg Nagy László hangja, illetve ezen hangok csetlő-botló megidézése. Mondom, mindez nem igazán a pályázok hibája, sokkal inkább az iskoláé. A díjazott alkotások viszont egytől-egyig értékes, színvonalas művek, ezért kezeskedem.
Hozzád, hogy messzire ne menjünk, legutóbbi könyvedbe foglaltan is nagyon közeli a szövegek javasolt flórája-faunája. Találtál-e rokonságokat, a téged foglalkoztató meditatív-gondolkodó kérdésekre felvetéseket?
Rokonságot nem igazán, részben a fent említett okok miatt, vagy ha mégis, azok szemléletbeli hasonlóságok voltak inkább. Mindamellett jó volt látni, hogy sokaknak fontos a közvetlen környezetük, sokan aggódnak és próbálnak tenni a maguk egyszerű eszközeivel azért, hogy legalábbis lassuljon a pusztulás mértéke. A díjazott művek, például Botos Ferenc haikui vagy Kovács Sándor prózája emlékezetes olvasmányaim voltak. Az látszik, hogy sokaknak fontos a természet, sokan szeretik járni az egyre ritkuló rengeteget, s közben az emlékeikben egy régi, a mainál hatalmasabb és titokzatosabb természet képe ragyog.
A 2016-os Muzsikál az erdő irodalmi pályázatának eredményei
Felnőttvers kategória:
1. Botos Ferenc: Őszi szonáta (haikuk)
2. Székely Éva: Sestina egy tavaszi kirándulásról
3. Sánduly Lajos: Erdő felett felhő neszez
Felnőttpróza/mese kategória:
1. Szávai Attila: Zsófi és az évgyűrű
2. Szabó Tamara: A zenélő rózsabokor
3. Szép Györgyi: Gyógyít az erdő és a muzsikaszó
Gyermekmese kategória:
1. Czillinger Hanna: A kék kincs
2. A zentai 4.c osztály tanulói (7 gyerek meséje)
3. Kocsis Balázs: Madármama meséje
Felnőttdráma/novella kategória:
1. Kovács Sándor: Emlékidéző képek
2. Vágó Ádám: Regélő ének
3. Balogh Orsolya: Az erdő mélyének éneke