Ravasz Lászlónak
Alföld. Rohan a gép velem.
Zöld és virágos végtelen.
Torony. Túl rajta: tóvidék.
Õrház körül arany csibék.
Most faluvég. Pár puszta sír.
Most nyáj. Mocsári gólyahír.
A sás közt karcsú gólya lép:
verőfényes Petőfi-kép.
Tört szárnyú, furcsa szélmalom.
Négy csorba házfal. Csárdarom?
Kertek közül egy ér kivág.
Barackvirág. Barackvirág.
Most: vízben álló fűzberek.
Villámló varjú-hadsereg.
A gazban ársodorta szán.
Most: - egy tutajrönk a Tiszán.
Csak nézem és a lomha test
a fényes ködben élni kezd.
Most karja támad, társa nő.
Már tíz fenyő, már száz fenyő.
A törpe síkon nő tovább,
hatalmas, büszke délibáb.
Sötéten égig fellebeg:
bozontos fenyves-rengeteg.