Tompa Lászlónak
örökre sajgó sziklaseb.
Erdők csillagmohos csodája
sohase volt rejtelmesebb.
(Dárdájával tán itt kutatta
a föld szivét egy ős titán
s a bűn helyén bilincses átok
maradt a bősz döfés után:)
Vize egy zengő pillanatra
a fényre néha felbuzog -
de börtönébe visszarejtik
az alvilági mágusok...
Szeretnék Podságára menni,
mikor a nyár nagyon nevet.
Patak-parton meglátogatnám
titokzatos testvéremet.
Pihentető kövére dűlve
várnám, míg jő a szent varázs
s a rejtett földalatti jelre
felcseng a boldog buggyanás.
Meghallgatnám a vallomását,
a vívódást, amely örök.
S magam sorsát is szánva szánnám,
ha börtönözve búg s hörög.