Két könnyű talp suhogva von
barázda-párt a porhavon.
Húsvéti hó, csalóka is:
tegnap szitálta április.
Bükkök között amerre jársz,
már pinty dalol, kis útitárs,
s hol hóba vésed szűz neved,
ködök mögül a nap nevet.
Kék ablakon holnap lesüt,
megöl nyomot, nevet, betüt.
S aztán sem szél, sem őzszimat,
sem estifény, sem virradat
itt meg nem sejti bájadat.
Ó, mátrabükki sí-nyomok -
dalok sorsára gondolok.
A versem is csak ennyi volt:
már pintyek riadója szólt,
szikrát a nap kacagva szórt -
s leírtam egypár balga sort.
Tavaszi hóba balga sort.
Az életem csak ennyi volt.