Reményik Sándor: A félixfürdői tölgyek alatt

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 


Az 1923. évi vasúti katasztrófa emlékére

Álltam alattatok,
Idéztem nektek a tavalyi vért,
Omlásának tanúi voltatok.
Láttátok a halált.
Nem rögződött belétek irtó képe?
Hogy zölden lengették ágatok'
Egy év múlva megint a nyári égre.

Álltam alattatok, 
A töltés martján kerestem a vért, -
S ámultam, hogy ki nem száradtatok!

Az őrház pici jelző-csengetyűje
Csengett csupán az őszi némaságba,
Olyan volt ez az örök-hang a csendbe',
Mint templomokban örökmécsek lángja.

S ez az örök-hang azt csengette nékem,
Hogy zöldág virul a fekete véren,
S legyen bár a vér áradata tenger –
A tölgy is felejt, felejt - mint az ember.

Félixfürdő, 1924 októbere

 


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.