Ezt a következő években rendszeresen meg kívántam jelentetni. Mivel közben átkerültem az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz, terveimről le kellett mondanom. Utódom ötévenkénti, az Országos Erdészeti Egyesület pedig tízévenkénti megjelentetést helyezett kilátásba. Azóta 38 év telt el! Új beosztásomban lehetőségem és teherbírásom csak azt tette lehetővé, hogy a továbbiakban, az 1972-ben megjelent harmadik kötetben csak az erdőmérnökökkel foglalkozzam, amikor is 2656 kolléga adatait sikerült regisztrálnom.
Második felvonás. Egy negyedszázaddal később az Erdészeti és Faipari Egyetem tanszékvezetőjeként - kihasználva az egyetem szellemi alkotásokra kiválóan alkalmas légkörét - „Mit csinálnak az erdőmérnökök?" címmel újabb összefoglaló tanulmányt írtam. Az immár 3800 erdőmérnök legfontosabb adatait tartalmazó tanulmányt megküldtem az akkori illetékeseknek. Mivel a megkeresésre egy kivételtől eltekintve nem reagáltak, a többieket inkább félénken, mint tapintatosan megkérdeztem véleményükről. Az az érzésem támadt, hogy el sem olvasták, így ez a tanulmány a fiókban maradt.
Harmadik felvonás. Gondoltam, nem adom fel, ezért a hazai erdőmérnök-oktatás 200-ik évfordulójának közeledtével újabb tanulmány összeállítását kezdtem el. E tekintetben kimondottan szerencsétlen alaknak tekintem magam, mivel most pedig a bolognai urak tették keresztbe a lábukat. Én meg hagyományos (vagy inkább maradi) erdőmérnökként a BSc-t az MSc-t és hasonló mesterszakmákat nem tudom, és nem kívánom megtanulni. (Nekem pl. a mesterről nem az erdőmérnök, hanem a pék, cukrász és suszter jut eszembe.)
A fentiek miatt — jobb híján — az erdőmérnökökkel kapcsolatban eddig összegyűjtött több mint száz oldalt kitevő, porosodó papírtömeg néhány érdekesebb adatát teszem itt közzé.
Honnan jöttünk (közgazdaságilag: bevétel): Selmecbányán végzett az 1900 előtti születésű, a Trianoni Magyarország területén maradt, vagy ide áttelepült kollégák közül az a 138 (3%) erdőmérnök, akiket az 1972-es számbavétel során megtaláltunk. Közülük a legismertebbek: Ajtai Viktor (1891), Ágfalvi Imre (1893), Bartos Gyula (1883), Benkovics Károly (1892), Boross György (1896), Borsay Ferenc (1898), Csermely László (1897), Fejes József (1890), Fodor Vince (1886), Fónagy István (1898), Haracsi Lajos (1898); Héder István (1893), Holdampf Gyula (1895), Keresztes György (1896) Kerkápolyi Géza (1896), Kricsfalvi Viktor (1897), Lady Géza (1899), Lámfalussy Sándor (1890), Makkay Zoltán (1899), Partos Gyula (1889), Szalay Rezső (1896), Szy Dénes (1887), Tikos Béla (1885), Torday Ervin (1896) voltak.
Sopronban végezett 1919-2008 között 4440 fő (94%). Közülük jelenleg a legmagasabb közjogi tisztségben vannak: Sólymos Rezső (1929) akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának tiszteletbeli elnöke; Mátyás Csaba (1943) akadémikus, a Bizottság elnöke. Faragó Sándor (1953) a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora; Náhlík András (1958) az Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja; Pethő József (1942) az Országos Erdészeti Egyesület elnöke; Ormos Balázs (1952) az Egyesület főtitkára; Führer Ernő (1953) az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója; Kiss János (19 ) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti ügyekben illetékes főosztályvezetője.
Külföldön végzett és erdészeti pályafutásának egészét vagy annak nagy részét Magyarországon teljesítette 96 fő (2%). Az oklevelek megszerzésének helye: a volt Szovjetunióban: Harkov 18, Moszkva 4, Leningrád 8, Taskent 2, ismeretlen: 9. Összesen 41 fő.
Romániában Bukarestben 6 fő, Brassóban 16 fő. Összesen 22 fő.
A volt Csehszlovákiában: Brünnben 8 fő, ismeretlen helyen 6 fő. Összesen 14 fő.
A volt Jugoszláviában: Zágrábban 2 fő, ismeretlen helyen 4 fő. Összesen 6 fő.
Ausztriában: ismeretlen helyen 6 fő.
Németországban: Tarant 2 fő, ismeretlen helyen 4 fő. Összesen 6 fő.
Lengyelországban: Varsóban 2 fő.
Egyébként hazánkban - annak ellenére, hogy ezek a kollégák 12-14 nyelvet megtanultak és szinte valamennyien egész életünkben itthon dolgoztak — a szakmai közvélemény őket tekinti a legjelentéktelenebb csoportnak. Róluk összességében a szakfolyóiratokban még egy sor sem jelent meg, míg a kanadai divízióról - akik közül állítólag csak ketten jöttek haza - vastag kötetek láttak napvilágot. Igaz, hogy a külföldön végzettek kissé „idegenlelkűek", mert mivel nagyobb rálátásuk van a világra, és van nemzetközi kitekintésük, másképpen szeretik hazájukat.
Ismeretlen helyen végezett 66 fő (1%). Ide soroltuk azokat az erdőmérnököket, akik közül néhányan (feltehetően még Selmecbányán), jóval többen pedig Sopronban végezhettek, de a nyilvántartásokból valamilyen oknál fogva kimaradtak. A többiek oklevelüket nyilvánvalóan külföldön szerezték.
Mindezeket összegezve Magyarország mai területén az 1919-től 2008-ig eltelt 9 évtized alatt 4740 erdőmérnök létéről szereztünk tudomást. Néhány érdekes adat: évente átlag 50-en végeztek, nagyon nagy szóródással. A két világháború közötti negyedszázadban összesen 826-an, évente átlag 33-an, a világháborútól a rendszerváltásig 2714-en, évi átlagban 60-an, azóta pedig 900-an, évi átlagban 50-en szereztek oklevelet. A legkevesebben (8-an) 1930-ban, a legtöbben pedig (122-en) 1955-ben szereztek diplomát, így a szóródás tizenötszörös volt. A 90 év átlagában (ugyancsak nagy szóródással) hazánkban egyidejűleg átlagosan 1580 erdőmérnök volt munkaképes korban.
Az erdőterület változásait is figyelembe véve, a két világháború között egy kiképzett erdőmérnökre 1330 hektár, a háborútól a rendszerváltásig 550 hektár, azután pedig 2100 ha erdőterület esett, ez átlagosan 1330 ha.
Hová lettünk (közgazdaságilag: kiadás):
Az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy mi lett az oklevél átvétele után erdőmérnökeinkkel. Az alábbiak megértéséhez tudni kell, hogy egy erdőmérnöki élet pályának 8 órás munkanappal, háromszáz napos évvel számolunk, és a háborúk miatt (a hivatalos 35 évvel szemben) 30 ledolgozott évet tekintünk. Amíg ugyanis az első két felmérés pillanatszerű felvétel volt, vagyis azt mutatta ki, hogy 1970-ben, illetve 1995-ben hol voltak, és mit csináltak az erdőmérnökök, ez az írás ezzel szemben az elmúlt 90 esztendő átlagát mutatja. A könnyebb megértés érdekében két példa:
A természetvédelemben kilenc évtized alatt 220 erdőmérnök dolgozott, de mivel e munkaterületen átlagban csupán nyolc évet töltöttek, a következő táblázatban (redukálva) csak húsz fő szerepel.
Hasonló a helyzet a többi munkaterületen is. A két szélsőséget az alábbi két kolléga képviseli: Az 1934-ben született Győry Jenő az egyetem elvégzése után természetvédelmi szolgálatba lépett, és 37 év elteltével 1994-ben onnan ment nyugdíjba. (Harminc éven át ugyanabban az irodában ült). Ehhez hasonló pályát befutó erdőmérnököt a 4740 kolléga közül csak néhányat találtam. A másik végletet valószínűleg a nagy tiszteletnek örvendő - a csak nemrég eltávozott -Kollwentz Ödön (1912-2008), valamennyiünk Dönci bácsija képviseli, aki saját bevallása szerint pályafutása során 18-20 beosztásban dolgozott. A súlyozott átlag 6-8 év között lehet.
Mivel kilencven év átlagában évente pontosan 50 erdőmérnöki oklevelet ad tak ki, a fenti számok jobban értelmezhetők, ha azt mutatják be, hogy egy átlagos évfolyam egykori hallgatói hová kerültek: minisztériumba 1 fő, erdőrendezőséghez, erdőfelügyelőséghez 5 fő, helyhatósághoz és természetvédelemhez 1 fő, erdőgazdasági központba 8 fő, erdőgondnoksághoz, erdészethez és egyéb erdészeti üzemhez 8 fő, állami gazdasághoz 1 fő, vízügyi igazgatósághoz 1 fő, magánerdőbirtokokra 5 fő, szakoktatáshoz 2 fő, kutatáshoz 1 fő, földméréshez, közlekedéshez 2 fő, faiparhoz 1 fő, nem szakmai szervezeteknél 6 fő, külföldre távozott 3 fő, ismeretlen sorsú 5 fő.
A legmagasabb államigazgatási beosztásba négyen kerültek:
Kaán Károly (1867-1940), 1919-1924-ig (5 évig) földművelési helyettes államtitkár, majd államtitkár.
Madas András (1917), 1972-1975 között három évig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes.
Rakonczay Zoltán (1929), 1972-1990 között (19 évig) miniszterhelyettesi, államtitkári beosztásban az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese s végül környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes.
Tarján Lászlőné (Tajnafői Anna) (1932), 1990-1994 között négy éven át a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára.
(Nem tartozik ugyan ide, de megjegyzem, hogy a közel ötezer erdőmérnökből szakmánk legmagasabb beosztású vezetői posztjára senki sem került. Az államerdészetnek 1950-től 1971-ig volt miniszterhelyettesi rangú vezetője. Ezt a beosztást 1950-1956 között Tömpe István (1909, eredeti foglalkozása kárpitossegéd), 1957 és 1963 között Balassa Gyula (1903, eredeti foglalkozása jogász), s végül 1964-től 1971-ig Földes László (1914, eredeti foglalkozása asztalossegéd) töltötte be.
Külföldre távoztak: A mintegy 225 (5%) külföldre távozott erdőmérnökről viszonylag megbízható (150-ről névszerinti, pontos) adataink vannak. Országonkénti megoszlásuk: Kanada: 45-50, Románia: 45-50, Ausztria: 20-25, USA: 18-24, Belgium 10-12, Csehország és Szlovákia (együtt) 8-10, Svédország 6-10, Ausztrália 5-10, Anglia 4-10, Svájc 4-10, Németország 5-6, a volt Szovjetunió 4-6, Franciaország 2-3, Olaszország 2-3, Szudán, Etiópia, Bulgária 1-2, a többi ismeretlen helyre távozott.
Ismeretlen sorsúak: Mintegy 470 kiképzett erdőmérnök sorsáról nem tudtunk hitelt érdemlő adatokat beszerezni. Közülük az 1970-es felmérés során az 1933 után végzett 112 kollégáról sikerült néhány beazonosításra alkalmas adatot begyűjteni. Ezek alapján megállapítható, hogy közülük a legtöbben a második világháború alatt tűntek el. Pl. az 1944-ben végzettek közül tizenkettőnek nyoma veszett.
Az erdőmérnökök sorsával közel negyven éve természetesen nem unalomból foglalkoztam, célom az volt, hogy a képzésben és a foglalkoztatásban fennálló rendellenességekre felhívjam az illetékesek figyelmét. Ezt mintegy hatvan pontban meg is tettem, melyek azonban a „bolognai bomba" miatt feleslegessé váltak, nincs nagyobb jelentőségük, mint a vérszerződésnek. Csupán érdekességként közülük néhányat mégis ismertetek.
A hazánkban kiképzett és munkába álló erdőmérnökök egyharmada, mintegy 1570 fő sosem dolgozott a szakmában.
Nemcsak a képzés során, fordultak elő aránytalanságok, hanem az elhelyezkedésnél is. Az első felméréskor Budapesten közel annyi erdőmérnök dolgozott (15%), mint az összes állami erdészetnél (16%).
Az összes erdőmérnök 15%-a a fővárosban, 6%-a Sopronban, 3-3%-a Miskolcon, Kaposváron, Szombathelyen, Pécsett és Egerben, 2%-a pedig Veszprémben, vagyis 38%-uk a nyolc nagyvárosban dolgozott.
Sok munkaterületen (pl. a vízügynél, a térképészetnél, a földmérésnél, a természetvédelemben) az erdőmérnököt teljes értékű „kultúrmérnöknek" tekintik, akik más szakmákat is gyorsan elsajátítanak (fordított helyzet szinte sosem fordul elő, pl. egy út- vagy vasútépítő, egy vízügyi, egy geodéta mérnök sosem lett erdész).
Az 1991-92-es tanévben végzett 54 erdőmérnök közül az „első lépcsőben" csak három részére kínáltak szakmai beosztást. A kilencvenes évek elején végzett egyik évfolyamból hárman vadásztársasághoz kerültek vadőrnek.
A problémák megoldására számos javaslatot dolgoztam ki, amelyek azonban okafogyottá váltak, és ment tovább minden a maga útján.
Epilógus a legnagyobb csalódással, és szomorúsággal
Ismerve a jelenlegi körülményeket, két újabb javaslatot terjesztek elő, hátha ezek majd felkeltik az illetékesek figyelmét.
— A többek által javasolt debreceni, gyöngyösi és gödöllői erdőmérnökképző iskolákon felül elsősorban vidékfejlesztésből kifolyólag Sajószentpéteren, Kazincbarcikán, Tatabánya-alsón és más, nehéz helyzetben lévő településeken újabb erdőmérnökképző intézményeket kellene létesíteni. Megfontolandó pl., hogy az egyetemi városok mellett nem lenne-e célszerű létrehozni egyetemi falvakat és egyetemi tanyákat.
- Ha ez nem sikerül, és a bolognai folyamat a soproni képzést is megszünteti, segítségül Romániához kell fordulnunk. Ők valószínű nem fogják Bolognát követni, mint ahogy a KGST-t sem fogadták el maradéktalanul, és nem is jártak rosszul. A brassói erdőmérnökképzésnek számtalan előnye van. Pl. Brassó a Kárpát-medence legszebb fekvésű városa, amelynek közelében, a Barcaság szélén, a Déli- és a Keleti-Kárpátok találkozásánál, szebbnél-szebb kirándulóhelyet, hegycsúcsot, barlangot kínál a hallgatóknak. Az egyetemnek óriási előnye továbbá, hogy kis hazánkból - mivel nem kell átkelni a Kárpátokon — könnyen megközelíthető. Selmecbánya és Sopron után itt kiváló Campus kínálja magát.
Új jelszavunk: Bologna helyett Brassó! Éljen a magyar-román barátság! Traiesca prietenie maghiar-roman!
Rakonczay Zoltán ingenier silvic
Magyarországon élt és dolgozott 4045 (85%) erdőmérnök.
munkahely fő %
a., minisztérium, országos főhatóság 105 2
b., erdőrendezőség, erdőfelügyelőség 480 10
c., helyhatóságok (megye, járás, város) 50 1
d., természetvédelem 20 1
államigazgatás összesen: 655 14
e., kincstári erdőigazgatóság, állami erdőgazdaság stb.
központjai 730 16
f., erdőhivatal, erdőgondnokság, üzemegység, erdészet 610 13
g., vasút-, fagyártmány-, fogat-, gépüzem, csemetekert stb. 130 3
h., állami gazdaságok 70 1
i., vízügyi igazgatóságok 150 3
j., mezőgazdasági termelőszövetkezet 60 1
állami és szövetkezeti erdőgazdálkodás összesen: 1750 37
k., magánerdőbirtokok 410 10
l., szakoktatás 190 4
m. , kutatás 110 2
n., tervezés-szervezés 80 1
o., földmérés, térképészet 60 1
p.. közlekedés (út, vasút) 120 2
r., faipar 115 2
s., vadásztársaság 5 -
t., nemzetközi szervezetek 5 -
u., fegyveres testületek (honvédség, hadifogság) 45 1
különböző szakmai szervezetek összesen: 1140 23
v., ismert, nem szakmai szervezeteknél 500 11
mindösszesen: 4045 55