Az ERDŐ 1990. évi utolsó számával együtt köszönök el lapunk olvasóitól és köszönöm meg azt a sokoldalú támogatást, amelyet egyesületi tagságunktól, a szerkesztőbizottságtól és a szerkesztőségtől az elmúlt tizenegy év folyamán kaptam.
„Beköszöntő" címmel, 1980 januárjában fogalmaztam meg lapszerkesztési céljaimat.
Kiinduló alapnak tekintettem, hogy AZ ERDŐ, az ERDÉSZETI LAPOK szerves folytatásaként, az OEE kiadványa, amelynek elsőrendű feladata a magyar erdészet szolgálata. Ennek jegyében kívántunk folyamatosan beszámolni erdőgazdálkodásunk helyzetéről, faállományaink állapotáról, a műszaki fejlesztésről és azon törekvéseinkről, amelyekkel erdeink fenntartását, megőrzését és a tartamosságot alapul vevő hasznosítását, továbbfejlesztését kívántuk elérni. Gondokkal és kemény munkával teli, nehéz évtized után vagyunk. Ez tükröződik azon a mintegy 6000 oldalon, amelyet a 127 lapszámban megjelentettünk. A tájékoztatás, a híradás és eligazítás napi életünkről, újabb gyakorlati és kutatási eredményeinkről, a világ erdőgazdálkodásáról szólt úgy, miként lapunk önkéntes és felkért szakírói ezt megfogalmazták.
Törekedtünk arra is, hogy megvalósítsuk Horatius „Ars poetica"-jában megfogalmazottakat,
amelyek szerint: „Köztetszést nyer az író úgy, hogy a hasznosat, édest jól elvegyítve tanít, s közben komoly élvezetet nyújt".
Hosszú terjedelmű írásban lehetne csak részletezni azt, hogy a kitűzött célokat miként sikerült elérni. Lapról lapra bíráltuk munkánkat és fogadtuk az észrevételeket olvasóinktól, amelyekre úgy figyelhettünk, amiként az előfeltételek — szellemiek és anyagiak — ezt lehetővé tették. Voltak, akik magas színvonalúnak, mások elvontnak és túl tudományosnak tartották a lapot, de úgy, hogy az adott problémára csak ritkán adtak konkrét választ. Az olvasmányosságot is többen hiányolták, sokszor olyanok, akik maguk sem képesek az erdőállományok valóságából szakszerűen olvasni. Köszönet illeti valamennyi észrevételt, mert segített abban, hogy jobban figyeljünk az olvasóra akkor is, ha több vitát követelt, de felkérésünkre soha nem volt hajlandó vitatkozó cikket vagy észrevételeket írni. Hosszan sorolhatnám még azt a kedves „tükröt", amit évről évre a lapot féltve helyeztek olvasóink,
egyesületi tagjaink elénk. Kedves és értékes volt ez számunkra akkor is, ha elmarasztalt és mást kért, mint amit nyújtani tudtunk. Jó és együttesen hasznos kapcsolatainkra mindenképpen reávilágított. Szerkesztőbizottságunk ülésein rendszeresen megtárgyaltuk a lehetőségét annak, hogy a hasznosíthatókat megvalósítsuk.
A 125. évfolyamát érte el ebben az évben az ERDÉSZETI LAPOK. Az ez évi első számban erről megemlékezve köszöntem meg munkatársaink fáradozásait és emlékeztem tiszteletteljes hálával az alapítókra és az eddigi szerkesztőkre. Egy hosszabb és nehéz időszak zárul le ezzel a lapszámmal, amelynek minden fáradozásáért szól köszönő írásom. Különösen azért, hogy a szakmailag helyes, igaz valóságot törekedtek az egyes cikkek írói rögzíteni és közreadni. Együtt hittük Líviusszal:
„Az igazságot igen gyakran üldözik, de sohasem tudják megsemmisíteni".
Ehhez az igazsághoz tartoznak az elmúlt időszak nemzetközileg is elismert erdőgazdasági
eredményei és mindnyájunk által elmarasztalt hibái és gondjai is. Ezek krónikáját is tartalmazza a tizenegy év 127 lapszáma.
Köszönő soraim zárógondolataként eszembe jutnak Berzsenyi szavai: „Partra szállottam.
Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam.". Az élet azonban megy tovább és kívánom, hogy utódainknak jobban és nagyobb eredménnyel menjen.
A szakmai tudás és elkötelezettség mellé szükségünk van ehhez a hitre és a jövőt illető bizalomra ismét Berzsenyit idézve: „Mindenható kar méri ki sorsodat. Kar, mellyen ég s föld sarkai forognak... Bízzál, s virágzóbb századokat remélj".
Ennek reményében kívánom, hogy szaklapunk a jövőben még jobban töltse be hivatását
és szolgálja a magyar erdők, erdészet, erdészek ügyét, hazánk gyarapodását,
népünk jólétét! Adja Isten, hogy így legyen!
SÓLYMOS REZSŐ
a mezőgazdasági tudomány (erdészet) doktora, c. egyetemi tanár
Megszűnik AZ ERDŐ, jönnek az új ERDÉSZETI LAPOK. Az áprilisi közgyűlés által megválasztott szerkesztőbizottsági elnök — Pápai Gábor — szeptember 13-ra
összehívta a felkért tagokat és a Barátossy Gábor főtitkár elnöklete alatt tartott
ülésen a következő főbb határozatok születtek:
— A lap ERDÉSZETI LAPOK címmel, 1991 januárjával kezdődően havonta jelenik
meg.
— A lap új alakja A/4 (202X285 mm).
— A lap előállítója a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság és a Gyár- és Gépszerelő
Vállalat által létrehozott MONTEDITIO Kft., Budapest.
— A lapindítás sikere érdekében a szerkesztőbizottság egyelőre havonta ülésezik.
— A címlap a hagyományost idéző, de a mai ízlésnek megfelelő elrendezésű, negyedévente
az évszakhoz igazodó színű nyomást kap.
— Az idegen nyelvű részek némettel bővülnek.
Részletes intézkedések elnökségi jóváhagyással történnek.