Ebben az időben tartotta első ülését az Erdészeti Kutató Intézet Nemzetközi Szervezetének keretében alakúit Erdészettörténeti Szekció Bécsben. Ügy látszik hogy erre megérett az idő országhatáron belül és nemzetközi viszonylatban egyaránt.
A dr. Ágfalvy Imre kezdeményezésére összejött 17 lelkes vállalkozó azzal a kéréssel fordult az egyesület vezetőségéhez, hogy mint külön bizottság, vagy szakosztály működhessen a jövőben. Az egyesület vezetősége ennek habozás nélkül eleget is tett és szakosztály formájában a működés megkezdéséhez hozzájárult. A munka haladéktalanul meg is kezdődött, 1964. február 25-én került sor az első rendes szakosztályi ülésre, amelyen egy történelmi témájú előadás is elhangzott. Az ülésen természetesen élénk vita volt a célok és a működés módszereinek kialakításáról.
A megjelentek dr. Ágfalvy Imrét szakosztályvezetőnek és dr. Kolossváry Szabolcsnét titkárnak egyhangúan megválasztották. Elhatározták, hogy kéthónaponként összejönnek, amikor egy-egy szakmai előadást meghallgatnak és megvitatják az együttműködés lehetőségeinek, fejlesztésének kérdését.
Első olyan feladat, amely szervezett összedolgozást tett szükségessé az egyesület 100 éves történetének megírása volt. Dr. Ágfalvy Imre, dr. Csőre Pál, dr. Kolossváry Szabolcsné és Reuter Camilló adatgyűjtése alapján Király Pál írta meg ezt a MTESZ házi nyomdájában elkészített könyvet.
1965-ben merült fel az az elgondolás, hogy a szakosztályüléseken elhangzó előadásokat, valamint a csupán szűkebb körű érdeklődésre számot tartó erdészettörténeti dolgozatokat a megindítandó ,,Közlemények"-ben kiadjuk. Ennek megfelelően már ebben az évben elkészült az Erdészettörténeti Szakosztály Közleményei-nek I. száma, amelyet azután 1978-ig még 11 szám követett.
1966-ban 18 szakosztályi tagot tartottunk nyilván. Ez a szám csak lassan emelkedett és még 1975-ben is csak 25 név szerepelt névsorunkban. Ezért szükségessé vált az erdészettörténet tárgyának, az erdészettörténészek munkájának szélesebb körű megismertetésével újabb érdeklődők bevonása szakosztályi munkánkba. Ezt azzal igyekeztünk elérni, hogy nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is kezdtünk szakosztályi üléseket rendezni. Az első vidéki ülést 1967-ben Sopronban tartottuk az Erdészeti és Faipari Egyetemmel, valamint az OEE helyi csoportjával közösen. Azután, már 1968-ban javasoltuk, hogy az egyesület írjon ki erdészettörténeti tárgyú pályázatokat. Az első ilyen pályázat kiírására még ebben az évben sor is került.
A szakosztály vezetésében 1966-ban annyiban történt változás, hogy dr. Csőre Pál lett a titkár, 1967-ben pedig Király Pál vette át a szakosztály vezetését. Még 1967-ben újabb vidéki ülést rendeztünk. Ezúttal Pécs látta vendégül az erdészettörténészeket.
A 60-as évek végén döntő eseményként értékelhetjük kapcsolatainknak az agrártörténészekkel való felvételét. Erről már 1968-ban is tárgyaltunk. Gunst Péter, aki akkoriban az Agrártörténeti Szemle szerkesztőségi titkára volt, felfigyelt működésünkre és az ő közvetítésével jutottunk el a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti
Bizottságához. E bizottság előtt ismertettük munkánkat, céljainkat 1969. január 22-én.
1971-ben a szakosztály új vezetőséget választott. Ez alkalommal Csőre Pál lett a vezető és Hiller István a titkár. Tovább folytattuk a vidéki ülések sorát és eljutottunk Veszprémbe, Nagykanizsára, Miskolcra, Balassagyarmatra, Sárospatakra, Debrecenbe, Nyíregyházára, Szegedre, Kecskemétre. Volt közös rendezvényünk a budapesti helyi csoporttal és az OEE vadgazdálkodási szakosztályával is. Nyíregyházán az OEE helyi csoportjának keretében külön erdészettörténeti bizottság alakult.
A vadászattörténeti kérdések felé tulajdonképpen az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállítás terelte az érdeklődést. A világkiállítás ideje alatt erdészettörténeti szimpóziumot rendeztünk, amelyen neves magyar történészek (pl. László Gyula professzor) is. előadást tartottak a magyar vadászat történetéről.
A szakosztály tagjainak egy része szorgalmasan jelentette meg egymás után történelmi munkáit. Ezeknek nemcsak az erdészeti szaklapok, hanem az MTA Agrártörténeti Bizottságával közösen rendezett ülés óta az Agrártörténeti Szemle is szívesen helyt ad. Kolossváry Szabolcsné: „ A magyar erdészeti irodalom bibliográfiája 1945—1964" című munkája az Országos Erdészeti Főigazgatóság kiadványaként látott napvilágot 1966-ban. Ezután ő szerkesztette azt a gyűjteményes kötetet, amely az Akadémiai Kiadónál jelent meg 1975-ben és amely javarészt a szakosztály tagjainak erdészettörténeti tanulmányait tartalmazza, szám szerint 14-et. Hegyi Imrének „ A népi erdőkiélés történeti formái" című műve 1978-ban jelent meg. A magyar erdőgazdálkodás történetének első részét 13 évi kutatómunka után írtam meg. (Csőre Pál: A magyar erdőgazdálkodás története. Középkor. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.) Járási Lőrinc munkássága elsősorban Borsod, Abaúj és Zemplén megyék erdőgazdálkodásának történetére összpontosult. Kollwentz Ödön az erdészeti szakoktatás történetével foglalkozó munkáit kell külön kiemelnem. Kovács János az erdészeti helynévgyűjtés szorgalmazásával szerzett eddig is kimagasló érdemeket.
Nagy Domokos Imrével együtt írtuk meg a magyar vadászat történetét a Nimród számára, amit a lap 1976—78. években 30 folytatásban közölt.
Bár az IUFRO-nak az Erdészeti Tudományos Intézet a tagja, a szakosztály is élénk kapcsolatot tartott ezzel a nemzetközi szervvel. 1979 óta a nyugatnémet prof. dr. H. Rubner az erdészettörténeti szekció vezetője. Rubnert egyesületünk 1979-ben Budapesten egy hétig vendégül látta. Ez alkalommal részt vett szakosztályunk egyik ülésén és előadást tartott „ Az európai erdészettörténet fejlődése és problémái" címmel.
A nemzetközi kapcsolatok sorában kell említést tennem arról a kirándulásról, amelyet szakosztályunk az egyetemmel közösen rendezett 1973 októberében. Az út fő célja Selmecbánya volt, ahol a régi erdészeti hagyományokat elevenítettük fel és meglátogattuk az egykori magyar erdészeti akadémia épületét.
1976-ban újabb vezetőségválasztás volt, amikor a szakosztály vezetőjévé ismét Csőre Pált, titkárává Nagy D. Imrét és szerkesztővé Kolossváry Szabolcsnét választotta a tagság. A 70-es évek végére a taglétszámunk már meghaladta az 50 főt.
1979-ben írtunk ki utoljára pályázatot erdészettörténeti munkákra. Összegzésül legyen szabad néhány számadatot is megemlíteni: a 20 év alatt 62 ülést tartottunk, s ezeken mintegy 140 előadás hangzott el. A szakosztály taglétszáma ezalatt több mint háromszorosára emelkedett. A ,,Közlemények"-nek 13 é v alatt (1965—1978) 12 száma jelent meg. Ezekben 60 erdészettörténeti tárgyú dolgozat látott napvilágot. Dr. Csőre Pál