Az NDK mezőgazdasági tanácsában működő erdőgazdasági állami bizottság közgazdasági kiadványsorozatában most megjelentetett egy erre vonatkozó, elfogadott doktori disszertációt (Dr. F. Rüffler: Beitrage zur Wirkung und Ausnutzung des Wertgesetzes in der Forstwirtschaft — Schriftenreihe für Forstökonomie 13. f. Eberswalde, 1968. 170 p.).
Disszertáns az összefoglalóban rámutat arra, hogy az értéktörvény érvényesülése nem kellően tisztázott. A szocialista erdészeti közgazdászok álláspontja az értékképzés
kérdésében még nem egységes. Egyedül az a tény nem vitatott, hogy a tartamos gazdálkodás alatt álló erdőben bizonyos mértékű élőmunka tárgyiasul és az erdő emberi
szükségleteket elégít ki. Ez azonban csupán az elméleti alapjait adja meg az értékelemzésnek.
Az érték mértékének meghatározására irányuló kérdés mind az erdő, mind a fatermék tekintetében még nyitott. Disszertáns ezért feladatául választotta egy, a marxista értékelmélet alapjain álló módszer kidolgozását az erdő és faanyag értékének meghatározására.
Ehhez először is szükség volt néhány alapfogalomnak — különösen az erdőnek a
faanyagtermelés folyamatában játszódó szerepe — elfogulatlan elemzésére és a leszűrt
felismeréseknek adott példán való végigvezetésére. Ez utóbbi célra az NDK-ban széleskörűen elterjedt és viszonylag egyszerű tarvágásos erdeifenyő gazdálkodás szolgált.
A kidolgozott eljárás szigorúan követi a marxi értéktörvényt és a politikai gazdaságtan
tételeit. Mértékül az egy hektár erdő létrehozásához és egy köbméter választékolatlan
faanyag kitermeléséhez szükséges társadalmi átlagmunkateljesítés időtartama szolgált.
Az értékrész meghatározásában, ami a felhasznált termelési eszközök révén megy át
a termékbe, az 1962. év áruinak és szolgáltatásainak árait vette figyelembe. Azt a részt.
ami az erdőgazdasági üzemben élő munka által keletkezik, normaidőkkel vette számba.
átszámította naptári időre és a munkának a nemzeti jövedelemből levezetett értékekvivalense segítségével végül pénzbelileg fejezte ki.
A módszer kidolgozása során többek között a következő megállapításokhoz jutott:
— az erdő faanyagképző szervezet, részei a talaj és az élőfaállomány, ami a faanyagelőállításnak munkaeszköze;
— az állófakészlet természetes termék, munkatárgyává válik a fakitermelésnek;
— az erdőművelés az árutermelésben felhasznált élőfakészletnek az újratermelése;
— a fakitermelés használati érték termelése, árutermelés;
— a tartamos üzemben az árutermelés és az erdőnek újratermelése egymás mellett folyik, s mivel az újratermelés csak hosszú idő alatt hat ki az árutermelésre, az erdő értékváltozásainak kiértékelése feltétele a gazdasági eredmény reális megítélésének.
Az értékképzésnek a választott üzem modelljén való konkrét vizsgálata a következőket
adta:
— a faanyag és az erdő értékének mértékét normatív ráfordítások segítségével megközelítő
pontossággal meg lehet határozni, a normatívakkal való kalkuláció lehetővé teszi az I. különbözeti ráta megközelítően pontos kiértékelését, a termelésnek tudományosan megalapozott önköltségtervezését;
— 1 m3 faanyagra eső 0,75 norma-munkanapból 0,27 adódik az erdő újratermeléséből
és 0,48 a fakitermelésből; a faanyag 47,55 MDN bruttó értékéből 17,35 származik
az újratermelésből és 30,20 a kitermelésből, 16% esik a felhasznált egyéb munkaeszközökre
és 84% értékrészt termelt az erdőgazdasági élőmunka;
— 1 ha erdeifenyves erdőértéke az erdősítés időszakában meredeken felfelé tör, a
folyónövedék tetőzése körül eléri legmagasabb fokát és a fokozódó mértékű előhasználatokkal fokozatosan csökken;
— az érték általánosan változik a felhasznált termelési eszközök értékváltozásával
azonos mértékben, a bérköltségekben bekövetkezett változásoknak legalább kétszeres
mértékében és a munka egyenértékének változásával egyenes arányban;
— a különbözeti járadék koefficiense mind kalkulatív, mind tapasztalati úton meghatározható.
A vizsgálati eredmények alapján a disszertáns számos gyakorlati végkövetkeztetésre is jutott az erdőgazdaság tervezési és irányítási módszereinek megjavítására irányulóan.
Ezek között érdekesebbek:
— az erdőművelési, hozamtani, erdőrendezési és gazdaságtani kutatást arra kell összpontosítani, hogy az ökonómia érvényesülhessen az erdőrendezésben — technológiai
táblázatokat kell összeállítani üzemosztályokra vonatkozóan és ezekben rögzíteni kell a munkaerőszükségletet, önköltséget, termelési mértéket; meg kell határozni a termelési egység létrehozásához országos átlagban szükséges munkaráfordítás mértékét és a különbözeti ráta mutatóját minden típusos esetre; erdőértéktáblázatokat kell összeállítani az erdőnek az erdőrendezés folyamán értékkel való leltározhatósága érdekében; egységesíteni kell az érték- és önköltségmutatókat az erdőrendezés középtávú, valamint az állami erdőgazdaságok éves terveiben és leszámolásaiban;
— hatásos ökonómiai kapcsolatot kell teremteni az erdőrendezésnek közepes távú és
az erdőgazdasági üzemnek éves tervezése és leszámolása között — üzemosztályonként
meg kell határozni a technológiai eljárást, az eszközfelhasználási normatívát, a szükséges munkaidő- és költségráfordítást; az erdőt értékben kell felleltározni, intézkedési tervet kell kidolgozni és előre meg kell adni ennek pénzügyi eredményességét;
– a leszámolás során a teljesítést a tervvel értékben is szembe kell állítani;
– a leszámolást az üzemelszámolással az önköltségi és értékmutatók tekintetében
is egyeztetni kell;
— az állami erdőgazdaságok önelszámolásában az erdősítés előzetes meghitelezés után a befejezéskor kerüljön elszámolásra; az erdő maga üzemi állóeszközként értékkel szerepeljen és minden értékváltozása könyvelve kerüljön a mérlegbe; a fakitermelés önköltsége viseljen megfelelő részt, ami az erdő újratermelési költségeit biztosítja; a különböző termelési elvonások a fatermőterületre, illetve a kitermelt faanyag mértékegységére vonatkozzanak.
A gyakorlati következtetéseket illetően mi már bizonyos területen előbbre tartunk. Erdősítési elszámolási rendünk nyilván például szolgált, mert az NDK csak 1969. január 1-ével tért rá az ehhez hasonlóra. A tanulmány elméleti fejtegetései, fogalomtisztázása mégis jó ösztönzést adhat számunkra is, hogy gyakorlati eljárásunk fejlesztésében megalapozottabban, határozottabban haladhassunk. (Ref. Jérome R.)
1969. február - Az értéktörvény érvényesülése az erdőgazdaságban erősen foglalkoztatja a szocialista erdészeti közgazdászokat.