bátorkodtam egyszersmind rövideden megjelölni a többi — erdészetünk emelésére czélzó teendőket is, de nem hallgattam el abbeli aggodalmam sem, miszerint aligha leszünk képesek eddigi erdőtörvényeink hiányosságait — erdészeti viszonyaink mellőzhetlen ismeretének hosszasb időt és előleges törvényhozási intézkedéseket igénylő megszerzése előtt egészen és tökélyesen betölteni.
Törvényhozóink e század eleje óta ugyan az erdőket is belevonták országos gondjaik körébe; de miután a birtok akkor még teljesen szabad és adómentes volt, erdeink pedig jövedelmi szempontból csekély jelentőségűek lévén, a majdnem ingyen termett fa őrzése
is csak nagyjából történt. Sok esetben az erdőőr maga volt a legnagyobb tolvaj, aki csekély bérén úgy igyekezett lendíteni, a mint nem kellett volna ugyan, de a hogy rendesen szokott a cselédség, ha oly valamivel lehet, a miből az uraságnak sok van, az mind ingyen jutott
és amúgy sem kell senkinek. — Azon felől maga az erdőbirtokos is hajlandó volt engedékenyebb lenni akkori jobbágya iránt, kihez némileg atyai viszonyban állott és a kinek jóléte az övével majdnem egyenes vonatkozásban volt. E kívül erdőt csak földes urak vagy
oly jogi személyiségek bírtak, kik az erdei vétségek elitélésére közvetlenül befolytak, miután az úriszékeken, hol azokat tárgyalták, ügyvezetőik által elnökileg képviselve voltak vagy személyesen is elnökösködtek. Végül az atyai fenyíték legrövidebb útján is sok intéztetett
el, minek azóta végét érni a leghosszabb jegyzőkönyveken át sem lehet.
A birtokviszonyok tehát fölötte egyszerűek, az érdek súrlódások aránylag jelentéktelenek voltak s ez állapotoknak feleltek meg 1848. előtti törvényeink is.
Az emlékezetes 170(?)-diki országgyűlés hozta meg a legelső magyar erdőtörvényt is, mely azonban 57-diki igen rövid czikkjében csak általában rendelkezik az erdők megóvásáról.
Követte azt az 1807-diki XX-ik törv. cz., mely egyedül a futóhomoknak a termőföldek felé terjedésének erdősítés útján való meggátlásáról szól, és az így ültetett erdők legeltetési módját szabja meg. E törvénynek később az 1844-diki X-ik törv. cz. lett bővítő
módosítója.
Az 1807-diki XXI-ik törv. cz. melyre gyakran történik az évek további folyamában hivatkozás, majdnem egyedül a közbirtokosok pörlekedéseit intézgeti, a bírói zárvétel iránt rendelkezik s mindezekbe beleszőve látjuk az erdővédelem és a szolgálmányok egyes pontjait;
nevezetesen a 6-ik §. az erdei legelő mikénti használatáról szól és a legelő tilalom megszegőit kemény büntetéssel fenyegeti; a 17. §. pedig meghagyja, mikép a jobbágyok és zsellérek a törvényhatóság által arra köteleztessenek, hogy jövőben minden épületet ne fából többé, hanem szilárd anyagból készítsenek, különben is az uradalmakat azon kötelezettség alól, hogy ezentúl falak építésére fákat utalványozzanak, fölmenti.
E törvény azonban minden egyoldalúsága s általános elégtelensége mellett is fényesen tanúskodik akkori honatyáink elfogulatlanságáról, s józan észjárásuknak örök emléket biztosítva, ma alkotandó törvényeinknek ragyogó kiindulási pontul szolgálhat. 1-ső §-ában
ugyanis e törv. cz. az erdőtalaj okszerű szabad használatának elvét, melynek józan alkalmazása most rajtunk áll, világos szabatossággal ismeri magáénak, mondván : „Mihelyt az erdők kiirtása oly helyen vétetett foganatba, mely más használatra nem alkalmas, következőleg a fák kiirtásával haszonvehetlenné válik, az erdő további vágását a pusztítókra
hozott büntetés alatt betiltandja."
Avagy nem világos-e ebből, hogy az erdő irtása oly talajon, mely más használatra is alkalmas és a fák kiirtásával haszonvehetlenné nem válik, általában megengedhetőnek nyilváníttatik?
Bírjuk továbbá az 1836-diki V l - i k törv. cz. 4 - ik §-át, mely az erdei szolgálmányokat állapítja meg, de a mi fontosabb és jövő erdőtörvényünk második kiindulási pontjául szolgálhat : elismeri mindazon erdők ellenőrzése szükségének elvét, melyek ideiglenes haszonvevői csak a reájok bízott erdő tőke kamatjainak élvezetére vannak jogosítva. E §. ugyanis rendeli, hogy a hol „ez állományon felül a községnek erdők külön telkek után lennének kivágva, mind az épületi úgy a tűzi faizás, nemkülönben a makkoltatás és gubacsszedése is a jobbágyokat fogja illetni," . . . . „ fentartatván mindenkor az
erdővágás módjának és rendének elhatározása iránt " — az akkori idők szellemében — „ az uraság tehetősége és főfelvigyázási jussa."
Az 1836-diki V H - i k törv. cz. 8-ik §-a a jobbágyoknak faizásuk fejében való tartozásaikról szól.
Az 1836-diki X H - i k törv. cz. 10-ik §-a szerint pedig „a különös testet tevő és saját határaikkal egymástól elkülönzött több helyek vagy puszták birtokosai által közösen, de minden határbeli villongás nélkül használt erdők vagy más térek" szinte fel lesznek osztandók, — mit ugyan e törv. cz. 16-ik §-a avval told meg, hogy „a legelés, makkoltatás és egyéb haszonvételek kit kit csak a maga számára kihasított erdőrészben fognak illetni."
És ez ismét fontos alapelvet szolgáltat jövő erdőtörvényeink számára. Így ugyanis a honatyák — úgy látszik — áthatva azon nehézségek leküzdhetlen nagyságától, melyek igazságos erdőosztást majdnem lehetlenné tennének, ha a sokféle használatok minden legcsekélyebbjét külön kellene számba vennünk, bő tapasztaláson alapuló mély öntudatossággal állapították meg, hogy ez osztásoknál egyedül a talajt és fakészletet vévén zsinórmértékül, a többi mellékhasználatokat mindenik rész élvezze úgy, a mint az a neki jutott osztályrészből telik.
— Ez alapelv fontos alkalmazást lelhet azon hátra lévő erdőosztásainkban, melyek a
volt jobbágyok faizásának megváltása miatt fognak még szükségesekké válni.
Következik az 1840-diki Vll-ik törv. cz. 13-ik §-a, melyben a legújabb erdészeti törvényhozások egyik legfontosabb elvét látjuk elfogadva. Ez ugyanis az erdőtulajdont nem nézi istenadta közvagyonnak, melynek károsítását könnyű vétségnek szabadna venni, hanem azt bármi egyéb tulajdonnal egyaránt szentnek tekintetni óhajtván elrendeli, hogy az erdőben „készakarva történő kártételek tolvajságoknak tekintetvén, az olyas kártévők — akár nem nemesek akár nemesek legyenek azok — mint egyenes tolvajok, valamint az erdőkre való felvigyázás végett rendelt őröknek megtámadói és sértői is a büntető törvényszékek által az ország törvényeiben kiszabott s vétségeik mivoltához mérséklendő büntetés alá vettessenek s egyszersmind az által okozott károkérti teljes elégtételre
köteleztessenek."
Ezután jön az 1840-diki IX-ik törv. cz., mely a mezei rendőrségről intézkedik.
Ennek
2- ik §-a a károsítások osztályozásáról, a kárpótlás megszabásáról s a kártevők büntetéséről rendelkezik.
3- ik §-a a felügyelés és bíráskodásra jogosult és köteles hatóságokat jelöli meg, a
4, 5, 6 és 7-ik § a föladás és bíráskodásra sommás eljárást rendel s az Ítélet végrehajtására határidőt szab. S e törvényes intézkedésekben nevezetesen előnyös az, hogy az illető hatóság nem csak Ítéletet mondani, de azt lehető rövidre szabott idő alatt a káros minden további nógatása nélkül végrehajtani és a törvény által rendelt kárpótlást a károsnak kezeibe szolgáltatni köteles ; míglen a gyászos emlékű 50-es években reánk erőszakolt és a magyar birodalom egyes részeiben még ma is érvényes — erdőtörvénynek nevezett nyílt parancs nyomán az Ítélet a mikor akkor kimondatik ugyan, de a nélkül, hogy a károst arról tudósítani szükségesnek tartanák. És ha az hosszas utánjárás után végre az Ítélethez juthat s a kárpótlás fizetésének határideje majdnem minden esetben siker nélkül eltelt; újból kell az ítélet végrehajtását kérvényeznie.
A 9-ik §. törvényjavaslatunkra nézve ismét új támpontot nyújt, elvül fogadván, hogy nemcsak a károsítás tárgyát képező erdei termék közvetlen értékét fizessék meg, de azon közvetett kárt is, mely abból az erdőbirtokosra az általános növekvés apadása sat. folytán
háramlik.
E §. ugyanis rendeli, hogy „az elpusztított vagy megrongált fának nemcsak a helybeli körülmények által szabályozott folyó árát, hanem egyszersmind az ipart és szorgalmat, úgy költségeket, melyeket a tulajdonos annak nevelésére fordítani kényteleníttetett, figyelembe
köteleztetnek venni." — E §. továbbá a károsító marhától járó hajtó pénzeket megszabja és a büntetést súlyosbító körülményeket számlálja elő.
A 11-ik § a ragadós nyavalyában sínlő marha kitiltását rendeli a határ minden közlegelőjéről és orvosolhatlanság esetében annak agyonszúrását parancsolja.
A 12. §. a tűzgerjesztés meg erdőgyújtogatás tárgyában intézkedik.
A 13-ik §. az 1840-iki Vll-ik t cz. 13. §-ában fölállított elveket megerősítve, azt, ki noha „úrbéri faizás örve alatt" az erdőt szándékosan károsítja, tolvajnak tekinteni s e szerint
büntetni rendeli.
A 18-ik §. annak büntetésére nézve rendelkezik, ki „kárban nem éretett, hanem észrevétetvén, mindaddig, míg be nem érethetett, nyomba üldöztetett és akkor elegendő zálogot adni vonakodott;"
— szólt továbbá arról is, a ki „sem a kártételben nem éretett, sem nyomban nem üldöztethetett, a károsodott azonban azt bebizonyíthatja, hogy ki s kinek cselédje vagy marhája által és mikor történt a kártétel.
A 19 és 20-ik §. az ellen intézkedik, ki a kárban talált marhát behajtani nem engedi, vagy a behajtott akár saját, akár más marháját lopva vagy erőszakkal kiereszti, vagy a csősznek hivatalos működése közben ellent áll.
A 21-ik §. az erdőőrnek törvény előtti hitelességére és személye mellőzhetlen kellékeire nézve nyilatkozik.
A 22-ik §. szerint a károsítót „más határban is, a hol t. i. üldözés közben eléretik, megzálogolni, vagy addig míg zálogot nem ad, letartóztatni, a kárban talált marhát pedig behajtani lehet.
A 28-ik §. a behajtott marhák iránt rendelkezik kimerítően.
A 30-ik §. annak jutalmazásáról intézkedik, ki a birtok őrzésével megbízva nem volt és a kártevőt mégis feladja.
A 31-ik §. annak büntetését szabja meg, a k i az erdőőrt hivatalos eljárása közben, vagy azért bosszút állva megveri.
A 32-ik §. azon csősz büntetéséről intézkedik, ki az előtte tudva lévő kárt harmadnap be nem jelenti.
A 34-ik azokról szól, kik az általuk okozott károk becsűjét magukra nézve szerfeletti nagynak és súlyosnak tartanák.
A 40-ik §. a pénzben meg nem téríthető kár fogsággal való megváltásáról.
A 43-ik g. pedig a pénzbeli bírságok mire való fordításáról intézkedik,
míg a 44-ik §. a hatalmasságbeli büntetést maga után vonó kártétel eszközlője ellen a sértett félnek a hatalmaskodási közönséges törvényes pert és bíró eljárást fentartja.
Az egész törv. czikket pedig a csősz hitformája fejezi be.
Az 1840-diki X-ik törv. cz. 13. §-a a folyók és csatornák fölötti meredek erdőségeinek irtását tiltja.
Végül az 1848-diki IX-ik törv. cz. 3. §-a a faizásra és legeltetésre nézve az eddigi gyakorlatot megtartani rendeli.
A X ik t. cz. 4-ik §-a pedig megengedi, hogy a faizási haszonvételnek .... elkülönözve leendő gyakorlására akár a földesúr, akár volt jobbágyai pert az alispáni bírószék előtt különösen indíthatnak;
Ugyan e törv. cz. 7. §-a az 1807 diki 2l-ik törv. czikket megerősíti.
8-ik §-a szerint pedig „a ministerium az erdőknek sikeresebb mívelése és föntartása iránt a legközelebbi országgyűlésnek részletes törvényjavaslatot fog előterjeszteni.
Evvel hazai törvényhozásunk tevékenysége megszakadt és ha rövid kivonatban elősorolt eddigi erdőtörvényeinken végig nézünk, elismerhetjük ugyan, hogy általuk a főelvek némelyei egészen a jelenkor szellemében vannak fölállítva, azok rendszeres alkalmazása a
talajminőség és birtokczím szerinti osztályokra azonban egészen hiányzik.
Kimerítőbbek az erdővédelemről szóló intézkedések, de ezek is egyrészt az idők szelleme által túlszárnyalvák, másrészt meg nem is teljesek, miután nagyszerű elemi csapások eseteire nem terjeszték ki figyelmöket; az erdei kártételek becslésére és föladására nézve
pedig nem alapították meg elég részletesen a szükséges főelveket sat.
A szállításra nevezetesen a fának vízen való szállítására s az evvel járó mindennemű építményekre nézve törvényeink épen mit sem szólanak; az erdei szolgálmányok megváltásának módjára nézve pedig az e részt gyakorlatban levő nyíltparancs úgy intézkedett, hogy egy megfelelő törvény szükségét napról napra jobban érezzük ;
és egyátalában, ha tekintetbe vesszük, hogy a teljes erdei törvénynek minálunk
1) az erdőtalaj használatának általános elveit kell megállapítania; azok mikénti alkalmazását a birtokczímek és talajkülönbségek szerint elrendelnie;
2) a szolgálmányok használata módjáról s azok mielőbbi igazságos és méltányos megváltásáról rendelkeznie;
3) az erdei termékek szárazon, de nevezetesen vizén való szállítását szabályoznia;
4) az erdőknek nagyszerű elemi csapások esetében való oltalmazásáról;
5) az erdőállományhoz j e l e n l e g nem tartozó föltétlen erdőtalaj beerdősítéséről, nevezetesen véderdők előállítása czéljából, úgy a hegységek kősziklás meredekjein, mint a lapályok futóhomokján gondoskodnia;
6) az erdővédelem minden kérdéseire terjeszkednie;
7) egy országos erdészeti statistika szerkesztését — és végül
8) szakképzett hazai munkaerő előállítását foganatosítania.
Ha mondom mind ezeket tekintetbe vesszük, első pillanatra szembeötlők a hézagok, melyek mielőbbi betöltésére útmutatva hatni hálás, de fölötte nehéz feladatunkul jutott.
Fölötte nehéz sőt jelenleg még egyrészt megoldhatlan föladatnak nevezem azt, mert — hogy csak a főakadályt említsem, — a beható viszonyok ismeretének kielégítő mértékével
ez idő szerint még koránt sem dicsekedhetünk.
Három éve múlt, hogy az „Erd. Lapok"-ban egy országos erdészeti statistika szükségét behatóan fejtegettük, kimutatni iparkodván, hogy erdei törvényeink majdani megalkotásának idejében hazánk erdőgazdaságára vonatkozó valamennyi állapotok kimutatásával kellend készen állanunk, ha javaslataink előterjesztése vagy határozatok
hozatala alkalmával nem akarunk a sötétben tapogatódzni.
Fölkértük szaktársainkat, hogy az adott részletes utasítás nyomán mindenikök a maga körében gyűjtse az adatokat s összeállítás végett hozzánk beküldeni szíveskedjék. E fölszólalás azonban mint számos egyéb is az általános közöny rideg sziklapartjain hajótörést
szenvedve eredménytelen hangzott el.
Ha nem csalódom, e t. bizottmány megalakítása alkalmával is kilátásba helyeztetek a szükséges statistikai adatok nélkülözhetlen segédeszköze. Léteznek-e ily adatok elegendő számban s össze vannak-e czélszerűen állítva, nem tudom, de nem is merem hinni, ha meggondolom, hogy azokból a következőkre nézve kellene fölvilágosítást szerezhetnünk :
1) mennyi az ország összes erdeje;
2) hány holdat foglal abból
a) a véderdő,
i ) a föltétlen — és
c) a viszonylagos fatalajú állomány;
3) e talajminőségek szerinti osztályok mindenikéből hány holdat bír
a) az állam,
6) a jogi személyiségek, u. m. a községek, püspökök, zárdák —
szóval : mindazok, kik az erdei tőke csak kamatjainak élvezetére vannak jogosítva,
c) a nagybirtokú és
d) a kisbirtokú magánosok;
4) mennyit foglal e birtokosztályok mindenikéből
a) a beerdősített,
b) a kopár,
c) a terméketlen rész.
5) hány hold van azok mindenikéből és mily szolgálmányokkal terhelve;
6) ez erdőknek mennyi holdja kezeltetik és átlagosan mily fordában
a) szálfa-,
b) közép-,
c) sarjerdő üzemben;
7) mi volna az így osztályozott erdőknek a talaj termőerejéhez mért rendes termésük;
8) mekkora ez erdők jelen termése;
9) mennyi az egyes erdőbirtokok mostani valóságos fafogyasztása és annak pénzértéke az utolsó néhány év átlagában; — hány ölre rúg abból
A) az eladott,
B) a saját szükségre fordított,
C) a szolgálmányok fejében adott,
a) műszer és építő-,
b) hasáb-,
c) gallyfa;
10) mennyire becsülhető az elorzott fa és egyéb erdei termékek értéke ;
11) mennyi fa esik hozzávetőleg az elemeknek áldozatul;
12) mily számra rúgnak az erdei kártételek;
13) mik az egyes birtokokban a fa árai;
14) mekkora a rendes napszám és ölenként a vágási meg a fuvarbér bizonyos távolságra ;
15) hány hold és mily birtokczímű föltétlen oly erdőtalajunk van
a) a hegységekben,
b) a lapályon,
mely eddig ugyan nem számíttatik az erdőállományhoz, de a melynek beültetése a közjólét emelése czéljából kisebb nagyobb mértékben szükségesnek bizonyul, részint, hogy a tudomány és észhatalom legbékésebb hódítása útján újabb termőtalajt szerezzünk, másrészt meg, hogy véderdők teremtése által a meglevőt óvjuk a pusztulástól.
A míg ezeket nem tudjuk, könnyen hozhatnánk egyes törvényeket, melyeknek hazai viszonyainkban nincsen alapjuk, vagy azokkal épen ellenkezőket; könnyen sújthatnánk igazolhatlan túlszigor által egyeseket vagy egész osztályokat; szóval: holt gyermeket szülhetnénk, melyet a haza nem szeretettel ápolni, de megszomorodott szívvel eltemetni késztetve érezhetné magát.
És nem egyedül ez ismereteink hiányossága, — feladatunkkal szemben az is aggasztólag hat reám, mikép jelenleg az ország összes szervezete épülőfélben lévén, sem megyei — sem egyéb hatóságaink véglegesen megalkotva nincsenek; büntető törvényünk még csak
készülőben van; a vízjog kérdései vitatás alatt állanak.
Már pedig mindezek és az erdőtörvény között a legbensőbb viszonyosság uralkodik, s ha valamely test egyes tagja a többiekhez és az egészhez kirívó aránytalanságban áll, azt bénának vagy szörnyetegnek nevezik.
Ismételni bátorkodom tehát, hogy szerény nézetem szerint czélszerűbb lenne talán, nem már is kimerítő erdőtörvényjavaslatot készítenünk, de inkább oda törekednünk, mikép törvényhozásunk hazai erdészetünkre nézve a legfőbb elvek megállapítása és a legégetőbb
kérdések elintézése mellett úgy intézkednék, hogy
1) erdőgazdaságunk legnyomasztóbb békóitól megszabaduljon,
2) mielébb azon adatok birtokába juthassunk, melyek létkérdéseink rendezése után egy kimerítő erdőtörvényjavaslat készítését lehetítenék;
3) az erdőtulajdon biztossága szilárd alapokra fektessék;
4) a szakismeret magyar nyelven való meghonosítása, előmozdítása és terjesztése eszközöltessék.
Hogy mindezekre nézve világosabban fejezzem ki magamat, pontonként bátorkodom majd megjelölni az erdőtörvény szükséges részleteit, s közülök önként fognak kiválni azok, melyek hitem szerint erdőgazdaságunkat nemcsak a pusztulástól megóvni, de aránylag
rövid idő alatt a fejlődés magas fokára juttatni lennének alkalmasak és melyekre nézve már jelen általános tájékozottságunk mellett is alapos javaslatot tudnánk készíteni.
Előbb azonban legyen szabad még megjegyeznem, mikép ez úttal a szerintem kívánatosaknak csak igen is rövidre szabott vázát lesz szerencsém a t. bizottmány elejébe terjeszteni, melynek minden netalán elfogadandott pontját szabatosabban formulázni, okadatoltan kifejteni leend szükséges. Ezt előre bocsájtván bátorkodom a pontozat
közlését megkezdeni:
I.
Az erdőtalaj használatáról.
Erdeink birtokczím szerinti osztályai.
A fönnálló erdők
a) az állam,
b) jogi személyiségek,
c) magánosok birtokában vannak.
Államerdők.
a) Az állam minden erdeit meghatározott üzemterv szerint köteles kezelni, tekintettel a legnagyobb és legértékesebb fatömeg termelhetésére,
6) állami erdőt zálogba vagy eladni nem szabad.
Jogi személyiségek erdőségei.
a) Jogi személyiségek bármi talajon álló erdeiket az illető hatóságok által helybenhagyott üzemterv szerint és az állam ellenőrködése mellett kötelesek kezelni és használni;
b) ily erdőket a talajmívelés változtatása czéljából irtani csak az illető hatóság beleegyezésével szabad.
Magánosok erdőségei.
a) Magánosoknak föltétlen fatalajon álló erdeiket a mívelési ág változtatása czéljából irtaniok vagy egyébként pusztítaniok — azaz mások vagyonát vagy saját talajuk termőképességét veszélyeztető módon használniok nem szabad,
6) a viszonylagos erdőtalaj használata a magánjogi viszonyok és a c) alatti föltétel határain belől a birtokos korlátlan önkényére bízatik,
c) ha a magánbirtokos bármi erdőt a mívelési ág változtatása czéljából irtani szándékozik, azt az illető hatóságnak előlegesen jelenteni köteles,
d) az illető hatóság a c) szerint jelentett irtást a magánjogi viszonyok határain túl csak úgy ellenezheti, ha a szándékolt irtás által a talaj termőképessége veszélyeztetnék.
II. Az erdőgazdaságra vonatkozó magánjogi viszonyokról.
Az erdei közbirtokosok peres ügyei.
Az erdei közbirtokosok peres ügyei az erdőgazdaság mai elveihez idomított 1807-diki XXI-ik t. cz. szerint lennének elintézendők.
Az erdei szolgálmányok
a) Az erdei szolgálmányokra nézve azok megváltásáig fönmarad az eddigi gyakorlat,
b) a szolgálmányok megváltása következő alapelvek nyomán eszközöltessék,
c) a megváltás munkálatainak és végrehajtásának lehető siettetése végett, azok eszközlése megyénként vagy több megyére terjedő kerületenként egy önálló bizottmányra ruháztatnék, mely községről községre járva a szükséges fölvételeket eszközölni és Ítéletet mondani
megszabott idő alatt lenne köteles,
d) ez ítéletek csak az illető legfőbb kormányhatósághoz lennének följebbezhetők,
e) a följebbezett ítélet eldöntése s ha helyben hagyatnék, annak végrehajtása szinte megszabott időhez köttetnék.
III. A fa szállításáról.
A fa szállítására és nevezetesen úsztatására, valamint az avval összekötött mindennemű építmények, továbbá a vízi fűrészmalmok sat. fölállítására nézve a vízjogi kérdések törvényhozási elintézéséig föntartatnék az eddigi gyakorlat.
IV. Az erdővédelemről.
Az erdővédelemre nézve a törvényjavaslatnak alapul fönálló régibb törvényeink és nevezetesen a kellőleg kiegészített és az erdőgazdasági tanok mai álláspontjához idomított 1840-diki „mezei rendőrség" szolgálna.
V. A hatóságok szakképzett erdészeti segédszemélyzetéről.
Az országos erdőfelügyelőségről.
Hogy a hatóságok minden az erdőgazdaságot illető kérdésekben az erdészeti tudományok alapelveinek megfelelőleg intézkedhessenek
a) országos erdőfelügyelőség szerveztetnék, mely az illető kormányhatóság kebelében külön erdészeti osztályt képezne;
b) a szükséghez képest megyénként vagy több megyére terjedő kerületenként az országos felügyelőnek alárendelt megyei erdőfelügyelő alkalmaztatnék.
VI. Az országos erdészeti statistikáról.
Az országos erdészeti statistika összeállítása mi elébb eszközöltessék.
VII. A szakképzett hazai munkaerő előállítása
Eszközöltessék a selmeczi erdészeti akadémia korszerű átalakítása és mielőbbi megmagyarosítása.
Megjelöltem tehát, a mit tájékozottságunk jelen fokához mérve szerény véleményem szerint törvényjavaslatba foglalván okadatolni is képesek lennénk. S bár így a tárgy nem volna teljesen kimerítve, de erdőgazdaságunk fölvirágzásának főfeltételei megadva lennének
s egy jövő alkalommal a szükséges segédanyagok birtokában nem volna nehéz a biztos alapra fektetett épületet betetőzni.
Írta Erdődi Adolf.
Fölolvastatott az erd. törvényjavaslat készítésével foglalkozó bizottmány febr. 16-ki ülésében a köztelken és egyhangúlag a készítendő javaslat alapjául elfogadtatott.