A Lymantria dispar L. pusztítása után fellépő másodlagosan káros rovarok (Erdészeti Lapok)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
1941. március - (Készült a József Nádor Műegyetem Erdővédelemtani Tanszékén. Vezető: Kelle Arthur egyetemi nyilv. r. tanár.)

A másodlagosan káros rovarok — mint ismeretes — peterakás céljaira csakis nedvben megrekedt, frissen döntött, vagy valami oknál fogva betegeskedő törzseket keresnek fel. Elszaporodásukat igen gyakran az elsődlegesen káros rovarok, különösen a lepkehernyók hosszabb időn keresztül tartó károsítása idézi elő. A fák több éven át megismétlődő lekopasztása folytán a törzseknél nedvkeringési zavarok állanak be és betegeskedni kezdenek; az erdő életközösségében résztvevő másodlagosan káros, rovarok ú. n. magállománya ilyen körülmények között bőven talál költésre alkalmas helyet, aminek következtében hirtelen és tömegesen elszaporodnak.
Jelen dolgozatomban a Lymantria dispar L. károsítása után fellépő másodlagosan káros rovarokat ismertetem.
A gyapjaspille hazánk legközönségesebb és leggyakoribb állományrontó rovara. Polyphag- károsító. Pusztítása rendszerint négy évig tart. Közvetlen károsítása növedékveszteségben nyilvánul, ritkábban okozza a fák halálát. Közvetett károsítása a másodlagos rovarok megtelepülésének, ill. elszaporodásának az elősegítése, ami sok esetben az elsődleges kárnál súlyosabb következményekkel jár.
Miután hazai tölgyeseinkben országszerte most van kialakuló állapotban a gyapjaspille károsítása, úgy vélem, nem lesz érdektelen, ha felsorolom mindazokat a másodlagosan káros rovarokat, amelyek tömeges fellépésével erdőgazdáink a rovardúlás lezajlása után esetleg: számolhatnak.
A felsorolásomban szereplő másodlagosan káros rovarfajokat hazánk különböző részeiről, a Lymantria dispar L. károsítása után pusztuló s a M. Kir. József Nádor Műegyetem Erdővédelemtani Tanszékéhez beküldött, vagy tanulmányutakon magam gyűjtötte vizsgálati anyagból tenyésztettem ki.
Felsorolásomban csakis azokat a fajokat vettem fel, amelyek hajlamosak a tömeges elszaporodásra. A ritkábban vagy egyesével fellépő rovarokat figyelmen kívül hagytam.
Vizsgálataim alatt a Lymantria dispar L. pusztítása után a következő másodlagosan káros rovarokat tenyésztettem ki.
Rend: Coleoptera„ Bogarak.
Család: Buprestidae. Díszbogár-félék.
Dicerca alni Fisch. Mézgás égerből. Kapuvár, 1985. Élettanilag káros.
Lampra rutiilans F. Kislevelű hársból. Pécs, 1936. Élettanilag káros.
Chrysobothris af finis F. Kocsányos tölgyből. Valkó, 1935. Élettanilag káros.
Coraebus bifaseiatus 01. Koesányostölgyből. Valkó, 1935. Élettanilag káros.
Agrilus biguttatus F. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932. Élettanilag káros.
Agrilus viridis L. Gyertyánból, Sellye, 1932. Élettanilag káros.
Agirilus angustatus 111. Kocsányostölgyből. Guth, 1935. Élettanilag káros.
Család: Eucnemidae.
Melasis buprestoides L. Kocsányostölgyből. Somlyóvásárhely, 1939. Műszakilag káros.
Család: Cerambycidae. Oincér-félék.
Aegasomá serabricorné Scop. Akácból. Fertőboz, 1935. Műszakilag káros.
Rhagium mordax Deg. Csertölgyből. Nyirád, 1939. Élettanilag káros.
Cerambyx Scopolii Füssl. Vadcseresznyéből. Sopron, 1934. Csertölgyből. Valkó, 1935. Műszakilag káros.
Rhopalopus insubricus Germ. Hegyijuharból. Nyirád, 1939. Műszakilag káros.
Pyrrhidium sanguineum L. Csertölgyből. Keszthely, 1932; Sopron, 1933. Kocsányostölgyből. Nyirád, 1939. Műszakilag káros.
Gaillidium variabile L. Csertölgyből, Sopron, 1933. Műszakilag káros.
Xylotrechus airvieola Oliv. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Clytus arietis L. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932; Valkó, 1935.Műszakilag káros.
Clytus tropicus Panz. Csertölgyből. Fertőboz, 1935. Műszakilag káros.
Plagionotus arcuatus L. Kocsányos- és kocsánytalantölgyből. Keszthely, 1932; Sopron, 1933; Valkó, 1935; Nyirád, 1939. Műszakilag káros,
Plagionotus detritus L. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Liopus nebulosus L. Kocsányos- és, kocsánytalantölgyből. Hercegtötös, 1932; Sellye, 1932. Gyertyánból. Fertőboz, 1935. Élettanilag káros.
Haploenemia nebulosa F. Gyertyánból. Hercegtötös, 1932. Műszakilag káros.
Saperda sealaris L. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Család: Curculioinidae. Ormányosbogár-félék.
Cryptorrhynchus lapathi L. Mézgás égerből. Kapuvár, 1935. Műszakilag káros.
Gasterocercus depressiorostris F. Kocsányostölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Család: Ipidae. Szú-félék.
Xyleborus monographus F. Kocsánytalantölgyből. Keszthely, 1932. Műszakilag káros.
Xyleborus dryographus Rtzb. Kocsányos- és kocsánytalantölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Anisandrus dispar F. Gyertyánból. Somlyóvásárhely, 1939. Műszakilag káros.
Család: Platypodidae. Törzsszú-félék.
Platypus eylindrus F. Kocsánytalantölgyből, Sopron, 1933; Pécs, 1936. Műszakilag káros.
Kend: Hymenoptera. Hártyásszárnyúak.
Család: Siricidae. Fadarázs-félék.
Xiphydria longicollis Geoffr. Kocsányos- és kocsánytalantölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Xiphydria prolongata Geoffr. Kocsányos- és, kocsánytalantölgyből. Sellye, 1932. Műszakilag káros.
Rend: Lepidoptera. Lepkék.
Család: Cossidae. Farontólepke-félék.
Zeuzera pyrina L. Mezei szilből. Fertőboz, 1935. Műszakilag káros.
Család: Sesiidae. Üvegszárnyúlepke-félék.
Trochilium spheciforme Gong. Mézgáségerből. Kapuvár, 1935. Műszakilag káros.

Vizsgálataim alatt tehát összesen 32 másodlagosan káros rovarfajt tenyésztettem ki, melyek közül 9 faj élettanilag, 23 faj pedig műszakilag káros rovarnak bizonyult. Tenyésztési kísérleteim közben a cincér-félék (14 faj), tehát azok a rovarfajok kerültek elő a legnagyobb számmal, amelyek kedvező körülmények között hajlamosak a tömeges elszaporodásra és károsításuk folytán a legyengült fák nemcsak elhalnak, hanem legtöbb esetben műszaki célokra is alkalmatlanokká válnak s ennek következtében az erdőgazdaság jövedelme lényegesen csökken.
A Lymantria dispar L. után fellépő másodlagosan káros rovarok elszaporodása ellen közvetlenül nem tudunk védekezni. Elszaporodásukat gátolhatjuk az elhaló vagy elhalt törzsek gyors kitermelésével, a kitermelt faanyagnak az erdőből való mielőbbi
elszállításával vagy azonnali lekérgezésével. A tulajdonképpeni helyes védekezési mód a gyapjaspille fellépésének a megakadályozása, amit csakis gazdasági úton érhetünk el.
Kelle Arthur egyetemi tanár megfigyelése szerint a gyapjaspille főgazdanövénye a csertölgy és a kocsányostölgy. Ez a károsító kedvező körülmények között elsősorban az elegyetlen cser- és kocsányostölgyesekben lép fel, ahol elszaporodik s onnan, mivel fafajban nem válogat, átmegy a szomszédos állományokba s pusztító munkáját folytatja mindaddig, amíg károsításának az éhség véget nem vet.
A Lymantria dispar L. fellépésének megakadályozása céljából kerüljük tehát az elegyetlen cser- és kocsányostölgyesek telepítését.
Létesítsünk a termőhelynek megfelelő fafajokból elegyes és vegyeskorú állományokat, mert az ilyen erdőkben az életközösségi egyensúly, tekintettel a gazdagabb növény- és állatvilágra, sokkal szilárdabb, mint a flóra- és, faunaszegény egykorú és elegyetlen állományokban. A vegyeskorú, elegyes erdők legjobban megközelítik a természet alkotta őserdőket, amelyek legjobban ellenállnak az összes veszélyeknek. Irta: Dr. Győrfi János.



© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.