Az ÁB Központjának a Belügyminisztérium Országos Tűzoltó Parancsnokságával 1983 novemberében történt megállapodása értelmében, az 1984. évtől kezdve a nem biztosított erdők és fásítások tűzkárainak értékét is az ÁB szakembereinek kell megállapítani. Ez jelentős munkatöbbletet jelentett, de szakmai szempontból azt az igen nagy előnyt, hogy ettől kezdve az ország egész területén egységes értékelési rendszer szerint történik az erdők tűzkárainak értékelése. Ez módot ad arra is, hogy az elemzésekből a károk mérséklésére
is javaslatokat lehessen tenni. Mielőtt az adatsorokat közölném, szükségesnek tartom ismertetni az alkalmazott kárrendezési módszer legfontosabb irányelveit.
A befejezetlen erdősítésekben a kártérítés alapja a tűz miatt elpusztult csemeték által elfoglalt területnek és a célállománytípus egységárának szorzata.
Ha a terület nem volt túlságosan gyomos, a lombcsemeték jó része általában visszavágással megmenthető. Ezeknél a visszavágási költségek kerülnek elszámolásra
A tisztítási korú állományokban, lombos fák esetén, ha azok tőátmérője az 5—7 cm-t még nem haladja meg, a letermelést követően a feltörő sarjak egyszálra metszésével az állomány még megmenthető. Ezt a munkát azonban még — a tenyészett év elején — célszerű elvégezni. A fenyőállományok azonban még gyenge sérülés esetén sem menthetők meg. Térítésre kerül egyrészt a letermelési költség (ha-kénti egységárral) és a sérült faanyag értéke (a telepítéstől számított ha-kénti egységárral).
A gyérítési és véghasználati krú állományokban a térítésünk alapja a kambiumsérülés miatt bekövetkezett értékcsökkenés. Ennek bázisát az aktualizált bruttó fatömegnek és az Országos Erdei Érték és Árszabályzatban foglalt fafajonkénti értéknek a szorzata képezi. Az értékcsökkenés %-os arányát a kambiumsérülés magassági kategóriái határozzák meg. 0,5 m-ig 10%, 1,0 m magasságig 20%, 1,50 m magasságig 30%. Ehhez részleges koronatűz
esetén további 10%, teljes koronatűz esetén további 25% járul. Ezen kívül m3-kénti egységárral a kormozódás miatt még letermelési többletköltséget számolunk fel. A kambiumsérülést a fa ugyanis sohasem tudja kiheverni. Az elhalt kéreg alatt a fatestben megindulnak a bomlási folyamatok, a fa tápanyagforgalmában súlyos, zavarok lépnek fel, és a sérült törzsrész iparilag felhasználhatatlanná válik.
Az avartűzzel kapcsolatos tapasztalataink szerint csak igen súlyos fenyőkoronatűz esetén semmisül meg a talaj élővilága. Ez bizonyítja, hogy az átfutó tüzek után a lágyszárú növényzet igen gyorsan kizöldül. A tűzzel érintett területek határát éppen az üde zöld foltok alapján lehet megállapítani.
Ezért ezt eddig kárként nem is ismertük el, és a jövőben is csak akkor fogjuk, ha az alom egészen az alapkőzetig, de legalább 4—5 cm mélységig elszenesedett.
Az 1984. évben keletkezett tűzkárok területének és értékének meghatározását
az ÁB kárszakértői a fenti irányelvek szerint végezték el. Az 1. táblázat
külön a mezőgazdasági nagyüzemek erdőterületein, és külön az ország többi erdőterületén keletkezett károk darabszámát, területét (lombos és fenyőerdő bontásban), valamint a kifizetett, illetve meghatározott kárösszegeket megyei bontásban tartalmazza. A végszámok a következők:
— mezőgazdasági nagyüzemek erdőterületein 245 tűzeset 864,8 ha területtel és 17 618 099 Ft összeggel, — az ország többi erdőterületén 157 tűzeset 602.1 ha területen és 16 252 106
Ft értékkel.
Ezekből az adatokból közvetlenül látható, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeknek a szétszórt, többnyire egyéb művelési ágba beékelt erdőterülete sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint a főleg erdőgazdasági, nagy tömbökben lévő erdőterületek. A nagy számok mellett — ennek igazolásául — meg kell említenem az ez év áprilisában Mikófalva (Heves megye) határában keletkezett, mintegy 400 ha-t érintő legelőtüzet, ahol ez az oda beékelt erdősített vízmosások szegélyét érintve 15 erdőrészletben 16,9 ha területen okozott kárt. A kárérték 661 321 Ft-ot tett ki. A fenyőerdősítések mellett a tűzre a leginkább érzékenyek a nyárasok főleg azért, mert ott a lágyszárú növényzet igen dús és a nyárkéreg magas víztartalma miatt igen jól vezeti a hőt.
A tűzkárokat és gyakoriságukat a legjobban befolyásoló tényezők közül még két tényezőt szeretnék kiemelni.
1. Az erdők szomszédságában lévő gyümölcsösöket, és szőlőterületeket.
Ezekben a tavaszi munkák során a lemetszett anyagot és a gazt általában elégetik, annak ellenére, hogy elrendelték-e a tűzgyújtási tilalmat vagy nem. Innen a tüzek vagy közvetlenül, vagy a parlagterületek közvetítésével futnak be erdeinkbe.
2. Az időjárási viszonyokat. Ha ugyanis mint ahogy az 1984-ben volt, a száraz őszt száraz tél és száraz tavasz követ, a tűzveszély hatalmasan megnő. Tovább növeli a kárveszélyes időszakot a talaj menti fagyoknak elhúzódása, hiszen ezek is késleltetik a kizöldülést. 1984-ben tavasszal a talaj menti fagyok csak IV. hó 20-a körül szűntek meg.) Ennek az időjárási helyzetnek volt „köszönhető", hogy 1984 év az elmúlt 15 év legkárosabb esztendeje volt.
A tűzkárokat megszüntetni nem tudjuk. A tapasztalatok és adatok birtokában azonban lehet tenni olyan intézkedéseket, melyekkel jelentősen lehet mérsékelni azokat. Javaslataim a következők:
1. Ki kell jelölni a fokozottan, közepesen, és gyengén tűzveszélyes körzeteket.
2. A fokozottan tűzveszélyes körzeteken a következő intézkedéseket kell tenni:
— a parlag, legelő, valamint a szőlő- és kertművelési ágú területek szegélyén, ahol azok erdőkhöz csatlakoznak, legalább 2—3 m széles gyommentes tűzpásztákat kell készíteni ; a pászták külső oldaláról 4—5 m szélességben a 10—15 cm-nél hosszabb száraz anyagot el kell távolítani;
— a területeket olyan kisebb körzetekre kell bontani, melyek központjából, annak bármelyik pontja 20—30 perc alatt elérhető legyen;
— ezekben a központokban olyan tűzoltófelszerelésű és olyan létszámú készenléti szolgálatot kell tartani, mely képes 100—200 m szélességű parlagtüzek, illetve kisebb erdőtüzek terjedésének megfékezésére:
— a társadalmi szervek (különösen azok, melyek gépjárművel és híradástechnikai
eszközökkel rendelkeznek) bevonásával, a fenti körzetekhez csatlakozóan olyan járőrszolgálatot kell szervezni, mely egyrészt a keletkező tüzeket azonnal jelenti, másrészt olyan kisebb tűzoltófelszereléssel van ellátva, mellyel a kisebb tűzgócokat képes azonnal eloltani.
3. A közepesen tűzveszélyes területeken:
— a tűzpásztákat csak a szőlő- és kertművelési ágú területeken kell elkészíttetni
— a járőrszolgálatot csak a megerősített mező-erdőőri és rendőrségi szolgálatnak kell ellátni, az előző ponthoz hasonló felszereléssel.
4. A gyengén tűzveszélyes körzetekben elegendőnek tartom a mező- és erdőőri szolgálat fokozott járőrözését.
5. A tűzkárt szenvedett erdőket mielőbb le kell termelni, illetve visszavágni, és az ehhez szükséges engedélyeket az erdőfelügyelőségeknek soron kívül kell megadni.
6. A tűzkárok okozóinak felderítésére az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetni, és a kiróható büntetést szigorítani akkor, ha az súlyos gondatlanságból, vagy saját érdekből történt.
Befejezésül arra kérem erdész kollégáimat, hogy a tűzkárok megállapítására hozzájuk érkező kárszakértő kollégáimat fogadják úgy, mint segítőtársakat a tűzkárok reális nagyságának megállapításában, és a már bekövetkezett károk utóhatásainak mérséklésében. DR. GHIMESSY LÁSZLÓ
1985. május - A sors úgy hozta, hogy mint erdőmérnök 15 esztendeje szolgálok az Állami Biztosító központjában, s a munkaköröm egyik jelentős részét teszi ki a mezőgazdasági nagyüzemek erdeiben keletkezett tűzkárok rendezéséhez szükséges ügyrendek kidolgozása, annak megismertetése az ÁB megyei igazgatóságainál az erdőtüzek rendezésével megbízott — általában mezőgazdasági végzettségű — kollégáimmal, és az elvégzett kárrendezések felülvizsgálata.