Élelmiszerár robbanás és erdőirtás az Amazonas vidékén (EU Agrárgazdasága)

Bár nem eló'zmény nélküli az amazonasi őserdők elmúlt két évben tapasztalt pusztítása, de a pusztítás intenzitása, az ökológiai vészhelyzet már a brazil kormányt is tettekre sarkallta. A naponta futballpá-lya méretű erdőirtás is felelőssé tehető ugyanis az ökológiai egyensúly megbomlásáért, a klímaváltozásfelgyorsulásáért A képlet egyszerű. Az elmúlt két évben végbement élelmiszerár-robbanás sok kiváltó oka közül az egyik, nevezetesen a spekuláció, a jelzálogpiaci válság elől menekülő tőke terménypiaci megjelenése abnormális keresletet gerjesztett a főbb mezőgazdasági termények iránt. A világ nagy terménytőzsdéin 2008 áprilisában a világ éves búzatermésének a 4-szeresére, kukoricatermésének a nyolcszorosára, szójatermésének pedig a 19-szeresére volt nyitott állomány. A tőzsde alapfunkciója persze a kereslet-kínálat alakulásának előrevetítése, a piaci árak előrejelzése, és ennek az alapfunkciójának a tőzsde úgymond meg is felelt. (Más kérdés, hogy egy virtuális piaci kereslet árnyképe gerjesztette a keresletet és nem a valóságos szükségletek ilyen mértékű növekedése!)
A szárnyaló terményárak a keresett termények termelésének fokozására ösztönözték a termelőt. Volt, ahol a kevésbé jó árfekvésű termény kárára nőtt a kurrensebb termény termőterülete (az USA-ban pl. a kukorica termőterülete 2006-ról 2007-re 15%-kal nőtt) és volt, ahol a természettől raboltak területeket a szójatermesztés területének növelésére, mint pl. Brazíliában.
Fatolvaj és szójabáró szövetsége
A brazil kormány felmérése szerint 2007 és 2008 augusztusa között 8673 négyzetkilométer őserdő vált a területrabló gazdálkodás martalékává csak egyedül Mato-Grossó tartományban. A közel 10%-nyi magyarországi erdőterület le-pusztítása azt mutatja, hogy durván 60%-kal nőtt egyik évről a másikra az erdőpusztítás üteme. A gyorsulás ütemét azonban jobban kifejezi, ha megemlítjük, hogy 2008 júliusa és augusztusa között megduplázódott az erdőirtások területe. Mintegy 756 négyzetkilométernyi terület vesztette el ezalatt az idő alatt afakoronáját és vált legelővé.
Az egyre ijesztőbb méretű erdőirtásban szövetségesre lelt egymásban a fatolvaj és a szójabáró. Az „együttműködés" sikerességét mutatja, hogy ami még soha nem fordult elő, az Amazonas vidékén aszályosra váltott az időjárás.
A brazil kormány a klíma drámai változásának hatására változtatott az őserdővel kapcsolatos eddigi politikáján, és 2008 őszén hosszú távú tervet fogadott el az erdőirtások megfékezésére, az erdőterületek rehabilitációjára. Az erdősítési program távlati tervei szerint 2012-re a brazilok mintegy 5,5 millió hektárnyi (közel a magyar mezőgazdasági terület) erdőt szándékoznak újratelepíteni.
Az erdősítés azonban csak az egyik eleme a programnak, ugyanis a fásítással egy időben az őserdő biológiai sokszínűségét is helyre kívánják állítani. Az endemikus fafajok visszatelepítésével növelni akarják az erdőállomány értékét, és az ellenőrzés fokozásával véget akarnak vetni az illegális fakitermelésnek is.
A kormányzat ebbéli elhatározása és külföld előtt vállalt kötelezettsége 2008. szeptember 29-én látott napvilágot, amikor a brazil környezetvédelmi miniszter ismertette kormánya nemzeti klímastratégiai tervét.
Megindult az újraerdősítési program
A miniszter szerint a brazil őserdők felégetése okolható a helyi klíma gyors megváltozásáért, az üvegházhatású gázok brazíliai kibocsátásának mintegy kétharmadáért. A közzé tett kormányzati elképzelések szerint az újraerdősítési és rehabilitációs program 2009 elején indul.
A program kritikájaként elhangzott, hogy a/o célkitűzésként megjelölt erdőirtási tilalom elrendeléséhezsemmiféle határidő sincs rendelve, mondván a kormány elvárja, hogy a helyi gazdálkodók maguk deklarálják, hogy hajlandók társulni a kormányprogramhoz.
A másik érzékeny pontja a brazil terveknek éppen az önkéntesség. A program sikere ezért valójában a gazdasági érdekek áldozatává válhat. Hozzá kell tenni, hogy a kormányzati adminisztráción belül is mutatkozik némi ellenállás, amely a folyamat fékezésében, értelmetlen gáncsoskodásban fullad ki. Egyes szakértők szerint a brazil kormánynak se anyagi forrása, se embere nincs az őserdő-rehabilitációs program végrehajtására.
Hozzá kell tenni, hogy a visszaélések felderítésére a környezetvédelmi miniszter már jó pár éve környezetvédelmi rendőrséget is felállított, de az erdőirtások üteme nem csökkent, sőt inkább emelkedett. Ha ez így megy tovább, akkor ökológiai katasztrófa fenyeget, hiszen 2005 és 2007 között az erdőirtás szoros korrelációt mutat az élelmiszerek árának szárnyalásával, különösen a szója világpiaci árának robbanásszerű emelkedésével. Az erdőirtások üteme felgyorsult. A szója termőterületének növekedése Brazíliában az őserdő kárára valósult meg, s tegyük hozzá, globális értelemben valamennyiünk kárára!
Más tekintetben viszont 2008 őszén Brazíliában képviselőválasztás zajlott, ami az erdőirtásokkal kapcsolatos elnéző magatartásban nyilvánult meg, ugyanis a helyi választókörzetekben nem volt túl népszerű a rablógazdálkodással szembeni fellépés, így aki nem volt kellően óvatos e tekintetben, azt nem választották meg.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Brazília 2017-re meg akarja duplázni a bioüzem-anyag felhasználását, ami a mezőgazdasági területek ipari célú hasznosítását vonja maga után. Következményként újabb késztetést érezhetnek a nagytermelők az erdőirtás szorgalmazására.
Brazíliát az őserdő-rehabilitációs program végrehajtásában ugyanakkor támogatja az un. „Amazonas Alap", mely mintegy 21 milliárd USD-t kíván 2021-ig az újraerdősítési és őserdőrekreációs programra fordítani.
Összeállította: Dr. Szabó Jenő Forrás: Le Monde, 2008. október 1.