Erdőművelési jegyzeteink, szak- és tankönyveink legelső lapjain okvetlenül szemünkbe ötlik — dőlt betűvel szedve — pl. a német Bauer, Cotta, Heyer, Schwappach, ill. a magyar Fekete Lajos, Kiss Ferenc, Róth Gyula stb. neve. Ám egyszer sem olvastam még a jóval utóbbiak előtt élt Kovács Márk bakonybéli bencés jószágkormányzóról, aki — alig néhány évtizeddel Tessedik Sámuel, az utolsó magyar polihisztor után — igencsak jelentős gyakorlati erdészeti szakírói munkát is végzett. Születése 200. éves fordulóján feltétlenül megérdemli, hogy néhány mondattal felidézzük őt dr. Csötönyi J. rövid ismertetőjén
(1982. 520. old.) túlmenően is.
A Veszprém megyei (ma Komárom megyéhez tartozó) Bársonyoson született 1782. január 15-én, szegény szülők gyermekeként. 1804. végén Pannonhalmán lépett a bencés szerzetesek közé. Tehetségét és szorgalmát számos beosztásban kamatoztatta. Volt — többek között — nyalkái lelkész, pannonhalmai tanárképző intézeti tanár, tankönyv-író, tényői plébános, bakonybéli bencés házfőnök és jószágkormányzó, mivel itt a gazdaságot is kezelte. Bakonybélen hunyt el 1854. december 8-án.
Itteni működésének eredménye az 1829-33. között készült gazdálkodási műve, a „BAKONYI GAZDA. Írta Kovács M á r k... midőn Bakony-Bélben ezen könyvének nevét maga viselte. Guzmich Izidor bakonybéli apátnak ajánlva."
E könyvéből gondolkodó és tanult, lelkiismeretes és pontos gazdának ismerjük meg. Hiányolja a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, írott gazdálkodási utasításokat. Ezért igen fontosnak tartja írásban is rögzíteni — nemcsak a maga, hanem utódai számára is — az általa kipróbált módszerek tapasztalatait és az addigi szakirodalom tanulmányozása során gyűjtött ismereteit. Ésszerű takarékosságra int. A feudális kor ellenére szociális érzelmű ember, nagy gondot fordít a cselédség anyagi és erkölcsi jólétére. A szigorú ellenőrzés híve. Önéletrajzában olvashatjuk: „Nem kímélem magam... későn fekszem, korán kelek.
Ott is meglepem enyimeket, ahol magokat biztosnak vélik." Új pénzbevételi lehetőségeket teremt a rendháznak. A jövedelem növelése érdekében bátran belevág új pénzbefektetésbe. Könyve természetesen ma már túlhaladott, mégis érdekes, sőt hasznos olvasnivaló. A nagy gonddal megírt munkát két kötetre tervezte 3—3 főtémával. Ezek a következők:
I. 1. A gazdálkodás akadályai.
2. Az erdőgazdálkodás jó és rossz módszerei.
3. A szántóföldi gazdálkodás.
II. 4. A ház körüli gazdálkodás kérdései.
5. A majorsági gazdaság.
6. A pénzforrások.
Számunkra természetesen legérdekesebb a 2. főtéma (már a sorrend is mutatja, mennyire szívügyének tekinti az erdőgazdálkodást!). Megnyilatkozásaiból látszik, hogy nemcsak szereti, de ismeri is az erdőt. Elöljáróban részletesen tárgyalja a nem szakszerű erdőhasználatból származó károkat. A továbbiakban Darwin hívének bizonyul, amikor sürgeti a mesterséges kiválasztást: ,,Szemen, sőt amennyiben lehet, számban kell tartani a becsesebb fákat az erdő minden részeiben... Szüntelenül vigyázni kell ezen becsesebb fákra, hogy valamelyik hír nélkül veszni ne induljon . . ." Bátran mondhatja őt Csötönyi — mai szakkifejezéssel élve — a V-fa-jelölés elfelejtett úttörőjének.
Az egyszerű tarvágás helyett, ill. előtt okszerű nevelővágásokat szorgalmaz: „A vágás idejekor nem kell az erdőt fű módjára lekaszálni, hanem előre kell aggódni a szerszámfának állandó successiójáról, azaz ki kell válogatni, még pedig summásan, a legszebb növésű és legegészségesebb fákat és nem fejszével, hanem valami ártatlan jellel megcégérezni (=megjelölni) a meghagyásra... mivel.... ezekből lesz a bő aratás... "
Végezetül néhány — bármely korban érvényes — szentenciát köt az olvasó lelkére. Pl. „Állandó(erdő)gazdát tartani, ha érti mesterségét és el nem ereszteni addig, míg helyében más fiatalt nem tanít, aki fölváltsa".
Vagy: ,,A sok tapasztalások systhema (—rendszerezett) formába öntetvén nyomtattassanak ki, hogy ez a kincs még a jövendő maradékjainak is használhasson".
Mint ő maga, irodalmi munkássága is sokrétű volt. 58 kisebb-nagyobb művet írt. Ezek közül sajnos számos elkallódott, de az életmű így is számottevő.
Gazdasági-gazdálkodási témájú írásain kívül színdarabok, pedagógiai és teológiai művek, iskolai tankönyvek (fizika, földrajz, nyelvtan stb.) mutatják sokoldalúságát.
Szakirodalmi tevékenysége folytán megérdemli, hogy mi, erdészek is egy kissé magunkénak valljuk őt és születése 200. éves fordulóján megemlékezzünk róla. Az emlékezés ugyanis életet jelent és az élet tetteket követel.
Irodalom: ifj. Bartha János „Mezőgazdasági irodalmunk a XVIII. században". Bp. 1973. —
Sörös Pongrác. „A Bakonybéli apátság története" Bp. 1904. — Surányi Béla „Kovács Márk (1782—1854)" VIGÍLIA. 47. évf. 7. sz.
Dobay Pál
1983. május - Valamennyi egyetemi jegyzetünk, vagy technikumi tankönyvünk bevezetőjében körvonalazva látjuk az illető tantárgy lényegét, tájékozódhatunk kialakulása körülményeiről és megtudjuk első, jelentősebb szakíróit. De bármelyik — tudományos igénnyel megírt — szakkönyv előszava lényegileg ugyanazokat tartalmazza.