Általános megállapítás, hogy ha rövidesen nem születnek hathatós intézkedések a robbanómotorok és tüzelőberendezések-okozta korom és gázmennyiség csökkentésére, a városlakók egészsége katasztrofális veszélybe kerül.
A szennyeződést megakadályozó, vagy csökkentő berendezések jelentősége mellett beszélni kell az igen fontos, természetes légtisztító és minőségjavító berendezésről, a növényzetről, elsősorban a városokat körülvevő erdők szerepéről.
A városiasodás hihetetlen mértékben fokozódik. A föld lakói közül 150 évvel ezelőtt 3 % lakott városban, ma 30 % a világátlag, de az iparilag legfejlettebb országokban ez az arány 80 % körül mozog. 2000-ben — az előrejelzések szerint — az emberek 90 %-a városlakó lesz. Annak a szűk területnek a jó, vagy rossz levegője tehát, amelyre a lakosság legnagyobb része összeszorul, gyakorlatilag az egész emberiség egészséges, vagy egészségtelen levegőjét jelenti.
Budapest területe az ország területének csupán 0,6 %-át foglalja el, mégis itt él a lakosság 20 %-a.
Fővárosunk fekvése közismerten igen szép és szerencsés. A budai oldal hegyei erdőállományaikkal hatalmas szűrőként felsorakozva az uralkodó szél elé, megtisztítják az érkező levegőt, s így a kormos, füstös Budapest fölé tiszta levegő áramlik. Az uralkodó szélirány 50 év adatainak átlaga szerint É—ÉNy, majd a budai oldal hegyein részben irányt változtatva, a Dunán keresztül a pesti oldal, vagyis az Alföld felé fordul, s keleti irányt vesz. Így ez a szél, mint egy óriási ventillátor, biztosítja a város átszellőzését.
Ha a térképre néz az ember, szembetűnik, hogy valóban milyen szerencsésen helyezkedik el ez a vegetációs szűrővel felszerelt, karéj-alakú hegy- és dombvonulat.
A karéj egyik szára a Szarvashegy—Csúcshegy—Hármashatárhegy magasabb hegyeivel kezdődik, majd szépen lankásodva, a Ferenchegy és a Rózsadomb után simul bele a Várhegy tövénél a Dunába. Pár száz lépés után — éppen csak átpillantást engedve a pesti Belvárosra — újra ott magasodik már a Gellérthegy 220 méteres magasságával, hogy egyre emelkedvén, a Sashegyen és a Szabadsághegyen át a Jánoshegy és Hárshegy magasabb csúcsaival kanyarodjék vissza a Látóhegyhez.
Jókai, aki hosszú ideig élt a Szabadsághegyen, körülbelül egy évszázada írta e sorokat: „ . . . a nehéz, ködös levegő elbúsulttá teszi az embert, szorítja a kedélyt, sűríti a vért, szaporítja az epét, nyomja a májat és ebből lesz a kolera, a hírlapi civódás és a háború. Ha látnák a pestiek reggelenként onnan a hegyről, micsoda barna füstben fürdik az egész város, nem mernének lélegzetet venni az uccán."
Azóta bizony ez a füst és korom semmiképpen sem csökkent, és ha szélcsendes időben repülőgéppel érkezik az ember, a főváros helyén előbb csak egy nagy szürke gomolyagot lát.
Az átszellőzést nemcsak a távolról érkező, előbb említett szélmozgás végzi, hanem fontos szerepe van abban a hőmérsékletkülönbség hatására kialakuló helyi, kisebb területre szorítkozó légáramlásnak is. Különösen nyáron, nagy melegben jelentős ez a folyamat.
A sűrűn beépített, jelentős növényzettel nem bíró városrészek fölött a hőmérséklet 3—6 °C-al magasabb, mint a szabdalt, növényzettel rendelkező, különösen pedig az erdőállománnyal borított területek fölött. (Ha nyáron az ember motorkerékpárral, vagy gépkocsival megy fölfelé a Budakeszi úton, a Vízművek magasságában hirtelen megcsapja a kellemes, hűvös levegő.) A felszálló meleg levegő helyébe a földfelszín közelében beáramlik a hűvösebb légtömeg, s így alakul ki az ilyen helyi jellegű ventilláció. Az utánpótlás a legközelebbi hűvösebb területről érkezik. Előfordulhat tehát, hogy valamelyik peremvárosi kerület felől indul meg a légmozgás, így az ottani gyárak ugyancsak szennyezett levegője jut a város belsejébe. (A nyári eseteken oly gyakori „macskaszag" az Illatos út környékéről származik, a Határerdő, a lakótelepi fásítások és a lazább beépítettség hatásaként.)
Mindezekből könnyen érzékelhető: mennyire fontos a városfejlesztés és rendezés munkájában a zöldövezetek tervezése.
És ha nem volnának a város körül erdők? Valóban rosszabb lenne a főváros levegője, vagy csupán az erdészek tulajdonítanak az erdőknek ilyen fontosságot, bizonygatva munkájuk jelentőségét?! Nézzünk néhány adatot!
Az NSZK-ban ez évben Frankfurtban végeztek vizsgálatokat a növényzet por és szennyeződésfelfogó képességéről.
Megállapították, hogy: a város közelében, fátlan, szabad területen 30 nap alatt m2-ként 3,64 g, parkban: 1,45 g, erdőben: 0,59 g por, korom és egyéb szennyeződés gyűlik össze.
Ez nemcsak azt jelenti, hogy a város melletti erdők talajának közelében hatszor tisztább a levegő, mint a városban, hanem azt is, hogy az erdő a por és füst 84 %-át felfogja.
Az erdők levegőjavító hatása nemcsak a por-, korom- és gázszűrés, valamint a légmozgás elősegítésében nyilvánul meg, hanem jelentős az erdei fák és cserjék gomba- és baktériumölő hatása is. A fák és bokrok olyan fitoncideket választanak ki, amelyek megölik a levegő gombáit és baktériumait.
A B. P. Tokin által vizsgált 550 növényfaj közül mintegy 60 rendkívül fitoncid hatású: egyesek másodpercek alatt megölik a különféle mikroorganizmusokat, köztük pl. a paratifusz és tífusz okozóját is. Hazai tűlevelű fáink közül pl. az erdeifenyő, tiszafa, luc és boróka, a lomboslevelűek közül a tölgy, gyertyán, nyír, nyár, cseresznye, zselnice meggy és a mogyoró ilyen baktericid hatású.
A városok levegője az ipari szennyeződésen kívül m3-enként 30—40 000 baktériumot is tartalmaz, az említett fafajok környezetében csak 300—400 található belőlük.
A káros rádióaktív (Sr 90) részecske is jóval kevesebb az erdő levegőjében, még más be nem épített területekkel szembeállítva is.
A levegő j ó minőségéhez hozzátartozik a tisztaság mellett a hőmérséklet és a páratartalom is. Közismert, hogy az erdőben nyáron hűvösebb a hőmérséklet a környezethez képest, s a jó emberi közérzet biztosításához adott a magasabb páratartalom is. Rubcov (1957) vizsgálatai szerint az ember közérzete egyformán jó egy-egy meteorológiai sávban, a hőmérséklet, páratartalom és a szélsebesség függvényében, mint a táblázat mutatja.
Az effektív komfortérzés sávjai
Páratartalom (%) 100,0 60,0 20,0
Hőmérséklet (°C) 17,2 20,0 21,0
Szélsebesség (m/sec) 0,0 0,5 0,25
A relatív páratartalom minden 15%-os emelkedése 3,5 °C hőmérsékletcsökkenésnek
felel meg, márpedig az erdőkben és 500 m-es körzetükben a páratartalom — svájci mérések szerint — 3,5—13,7%-kal magasabb.
A főváros erdőkincsének tehát nem lebecsülendő szerepe van Budapest és környéke levegőjének megjavításában. Ha ezeknek az erdőknek egyéb fontos jó tulajdonságait (tájkép-javítás, vízgazdálkodás, csend, szín, illat, állatvilág, kényelmi berendezések stb.) nem is említjük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jövőben még az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani Budapest — és vele együtt minden város — környékének erdőállományaira.
A magyar erdésztársadalom számára ez a munka nagy felelősséget, szakadatlan szakmai fejlődést (értve ezalatt a témához kapcsolódó más tudományok művelését is) és esetleg harcot is jelent az állomány minden négyzetméterének védelmében. TOKODY MIHÁLY