1865. január - Ezen s az evvel szoros összefüggésben lévő, s ez idő szerint még mindég nyílt kérdések, a Magyar tudós Akadémiában, a közel múlt időben, érdekes és fontos eszmecserére és értekezésekre adtak alkalmat. Kit érdekelhetne e vita inkább mint az erdészet szakemberét, ki a tudósok elvont elméleti következtetéseit gyakorlati tapasztalatainak mérlegére tévén, azok igazságát vagy ferdeségét nem csak megítélni, hanem ösztönszerűleg érezni is tudja.
Ezen értekezések terjedelmesebbek mintsem hogy azok lapunk szűk keretébe egyszerre beférhetnének, de nem is olyanok azok, hogy időmultával értékükből veszíthetnének, miért is eltökéltük magunkat azokat oly rendben mint megjelentek s a mint lapunk tere engedi annál is inkább közleni, mert meggyőződésünk szerént ezen értekezések megőrzésére az utókor számára lapunkon kívül egyelőre nincs illetékesebb hely.
Lapunk múlt évi folyamának XII. füzetében adtuk Erkövy, - és jelen évi 1. füzetünkben Díváid Akad. 1. tagok e tárgyba vágó értekezéseit; itt adjuk most Hunfalvy János Akad. 1. tag észrevételeit a mint azok a "Pesti Naplóban" közöltettek.
Az october 10-ki ülés második tárgya Hunfalvy János lev. tag előadása volt az erdők befolyásáról.
Tudjuk, hogy a mult heti ülésben Érkövy Adolf lev. tag székfoglaló értekezésében azt igyekvék megmutatni, hogy az erdők általában csekély, s a síkon épen semmi befolyással nincsenek az éghajlatra, a légmérsékletre és nedvességre, s hogy az égalj általában egy országban sem változott évezredek óta. Hunfalvy János most alaposon megczálfolta e nézeteket, Megmutatá, hogy az ó világ mívelt államaiban, Egyiptomban, Palaestinában, Assyriában, Babiloniában és Görögországban az éghajlat tetemesen rosszabbra változott, miután azon vidékek rémítő pusztaságát és terméketlenségét nem tulajdoníthatni egyedül politikai befolyásoknak.
Ezen, sok érdekes idézettel támogatott bevezetés után megjegyzi értekező, hogy a mit klímának nevezünk, nagyon sokféle tényezők közreműködésének eredménye. A száraz és vízzel fedett területek eloszlása és kölcsönös viszonya, a földirati fekvés, a tenger távol vagy közelléte, az állandó és változó légáramlások, a tenger színe feletti magasság: oly egyetemes tényezők, melyek hatását annyira-mennyire már ismerjük, úgy, hogy bizonyos országnak éghajlatát egyelőre már elméletileg is meghatározhatjuk.
Ezeknél fogva tudjuk, hogy általában és elméletileg vévén a dolgot, a forró-övi, valamint a tengerrel érintkező országokban több eső esik, mint a mérsékelt övű s a tengertől távollevőkben. Mindaz által a tapasztalás mutatja, hogy Kumánában, jóllehet a Karajbi tenger mellett terül el, s a forró öv közepén van, évenként csak 8 hüvelyk eső esik, mig a szomszéd Guayánában az évi esőmennyiség 200 hüvelykre is rúg. Ugyancsak déli Amerikában a csendes tenger partján elterülő Atakama sivatagra évenként át egy csepp eső sem esik, s Peru és Bolívia is a legszárazabb, majdnem esőtlen országok közé tartozik. Norvégiában Bergen városában 78, Stockholmban pedig csak 19 hüvelyk az évi esőmennyiség. Továbbá az is szabály, hogy az eső mennyisége az illető területek tenger feletti magasságához képest növekedik.
Erre példákat hoz fel értekező. E szabály ellenére, vannak oly magas fekvésű területek, hol kevés az eső. Mi okozza tehát az egyetemes tényezőkből következtetett szabályok alóli kivételt? Bizonyosan nem más, mint az egyes országok és területek saját viszonyai, helybeli körülményei, vagy is a klíma különös, helybeli tényezői. Ennélfogva ezek nagy jelentőségűek, sőt az egyes országok és területek éghajlatának saját jellemét, egyediségét csak is azok határozzák meg, a mennyiben az egyetemes tényezők hatását módosítani képesek.
Ide tartoznak: a földterületek általános emelkedettségén kívül a különös domborzati viszonyok, a hegységek magassága, fekvése, tagosulata és belső (földtani) szerkezete, az uralkodó szélirány, továbbá a hydrographiai és növényzeti viszonyok. Az ember csak is a hydrographiai és növényzeti viszonyokat képes idő folytán megváltoztatni, s a mennyiben ezek a klíma tényezői, annyiban magára a klímára is gyakorolhatnak némi befolyást. De épen ezt tagadják némelyek, hogy a növényzet bármi hatással volna az éghajlatra, mert, azt mondják, a növényzet függ a klímától, és nem meg fordítva. Ez igaz, mindazáltal az éghajlat és növényzet közt kölcsönös hatáson és visszahatáson alapuló viszony van, s bizonyos mértékig a növényzet is módosítja az éghajlatot.
Mi azon kérdést illeti, van-e az erdőknek némi befolyásuk az éghajlati viszonyokra: értekező megmutatja, hogy igen is befolyással vannak az erdők a lég mérsékletére, nedvességére és az esőképződésre. Dorner tanár és akad. lev. tag már 1836-ban az új Magyar Múzeumban bebizonyítá az erdő ezen hatását Humboldt, Bous-singault és más jeles külföldi tudósok után. 1862-ben Mérei úr az "Erdőszeti lapok"-ban még jobban kifejté e tárgyat. Erkövy úr maga is átvette ismert röpiratába Mérei adatait és állításait. Azonban az Erdőszeti lapokban Erdődi előítéletnek monda az erdők érintett befolyását; s azt állítja, hogy az erdőt csak ott kell megtűrni, a hol más nem tenyészhet; s hogy az erdőpusztítást több helyütt az országban csak helyeselhetni. Erdődi szerint az erdőknek csak ott van némi hatása, hol azok a felhőkhöz közel állanak, lapályon ellenben az esőzés szaporítására legkisebb befolyásuk sincs. Megengedi ugyan, hogy az erdők, a talaj beárnyékolása folytán, annak mohtakarója, továbbá a lomb és televény segítségével a nedvességet legtovább tartják vissza, hogy az erdős vidékek forrásokban gazdagok, s az ömölve eső vizet úgyszólván csak cseppenként engedik tova folyni, míg letarolt hegységekről az eső romboló és ragadó patakok alakjában zúgva rohan a síkság felé. De a lapályon máskép áll a dolog, mert ott, szerinte, az erdők a talaj elposványodását is vonhatják magok után. Erdődi úr szerint lényeges befolyást a klímai viszonyokra csak oly erdőktől várhatni, melyek hegységeink feltétlen erdőtalaján állanak. Feltétlen erdőtalajnak azt tartja, a melynek csak erdősítésre lehet hasznát venni (a hol tehát gabonát nem termeszthetni, vagy is hazánkban a 3000 lábnál magasabb fekvésű területeken), s a 20 foknál meredekebb hegyoldalakat. Miután nálunk a szántóföldek egyre-másra 3000 lábnyi magasságra nyúlnak és nyúlhatnak fel, s miután hegységeink legnagyobb részében a lejtők nem meredekebbek 20 foknál, az Erdődi úr szerint értelmezett feltétlen erdőtalaj kiterjedése aránylag nagyon csekély, hazánk területének csak ő-6 százalékát is alig tenné ; ennélfogva erdőségeink legnagyobb részét is ki kellene pusztítanunk. Erdély belső medenczéjében egyetlen pagony sem maradhatna, s a határszéli hegylánczolatok oldalait is tetemes magasságig le kellene tarolni. Horvát és Slavonországban alig maradna meg egynehány liget az Ivaneczi és Szlyemei hegységeken, ha Erdődi úr nézetei érvényre jutnak. Mindamellett Erkövy úrra e nézetek nagyon hatottak, s elfeledtették vele, a mit röpirata VII-ik fejezetében maga elmondott, p. o. hogy "az erdők különösebben az esők arányos szétosztásában szerepelnek, hogy. gőzsűrítői szerepüknél fogva a gyakoribb esőzést eszközlik, holott elpusztíttatván az erdők, a fátlan vidék gőzsűrítő nélkül marad, a vízgőzök tehát nagy mennyiségben összegyűlnek, s ha ekkor rögtön kihűlés áll be, mit egy égi háború, hideg szél és más helyi viszonyok is előidézhetnek, az eső szakadni fog alá nagy mennyiségben, s azontúl ismét hosszantartó szárazság áll be."
Kimutatja Hunfalvy, hogy Erkövy úr Európának tengeri klímával bíró nyugati országait szélsőséges szárazföldi klímájú hazánkkal helytelenül hasonlítja össze: mert az éghajlat különös helybeli tényezői annak egyetemes tényezőit csak bizonyos mértékig módosíthatják, azért e különös tényezők hatásának nyomozásánál mindig a fennforgó egyetemes tényezőkre is tekintettel kell lennie. S Moreau de Jonnes munkája ellenében, melyre Erkövy úr hivatkozik, részint Mérei megjegyzéseivel, részint franczia hivatalos adatokkal felel értekező, melyekből kitetszik, hogy az erdőktől megfosztott vidékeken a népesség is fogy, s míg egyfelől az árvizek, mint a Rhone völgyében, az erdőpusztítások óta sokkal nagyobbak: nemcsak c gyakori áradások, hanem a tartós szárazságok okát is az erdők kiirtásában találta a franczia akadémia is. Megemlíti értekező, minő
eréllyel foly e bajok leküzdésére az erdősítés Francziaországban, mennyire elősegíttetik _ pénzzel is, a közigazgatás által stb.
De, úgymond Erkövy úr, 1863-ban Tolnamegyében is volt szárazság, daczára a szomszéd Somogy erdőségeinek, s 1862-ben Szeremben is volt szárazság. Mindkét példa, jegyzi meg egyebek közt Hunfalvy úr, azt bizonyítja, hogy ha valamely fátlan terület csak egy oldalról van erdőségekkel környezve, akkor az ellenkező oldalról netalán uralkodó szélirány azon területet megfosztja az erdők jótékony befolyásától. S a mi a Nagy - Brittaniában ez év-folytán uralkodott szárazságot illeti: még nem tudhatni, mennyi a túlság, mennyi a valóság a hírlapi tudósításokban. A "Times" azt mondja az idei aratásról, hogy az egész országban jó középszerű s csak a takarmányban van némi hiány; a legújabb hivatalos kereskedelmi kimutatásból pedig kitetszik, hogy Nagy-Brittanniába a f. év első felében kevesebb búzát és lisztet vittek be, mint tavaly. Megjegyzendő továbbá, hogy Nagy-Brittanniában az erdőségek a területnek csak öt százalékát teszik. Látni való tehát, hogy a rendkívüli aszály a tenger ölelte országokat is meglátogatja, ha az erdőket szertelenül pusztítják.
Erdődi úr - mond folytatólag Hunfalvy János jeles előadásában, melynek végsorait egész terjedelmében közöljük - Erdődi úr sokszor említett czikkében ezt mondja: "Az erdőknek az esőzést szaporítva módosító hatásuk csak is ott lehet némileg jelentékeny, a hol azok a felhőkhöz közel állanak.11 Erkövy úr ismét híven tolmácsolja őt, állítván, hogy az erdő olyformán hat, mint a villámhárító, tehát a hegyek tetején kell lennie, hogy a magasan járó fellegekre hathasson, azokat magához vonhassa; de valamint a föld alá mélyen rejtett villámhárító mit sem használna, úgy a síkságon levő erdő sem éri el a felhőket. - Ez valóban különös okoskodás.
Hát vájjon a sík földön levő fák nem árnyékolják e meg a földet, s nem akadályozzák-e a napsugarak behatását? nem párologtatnak-e ki leveleik annyi vízgőzt, mint a hegyeken? nincs-e meg nekik sugárzási képességök? S mindezeknél fogva nem fogják-e a sík földön levő erdők is a légmérsékletet szabályozni, azaz nyáron a forróságot, télen és éjszaka meg a hideget enyhíteni, részint az által, hogy magok nem veszik be és nem eresztik ki oly gyorsan a meleget mint a gyeptérségek, mezők vagy épen kopár területek, részint meg az által, hogy az általuk fedett talajt sem engedik oly gyorsan átmelegülni és ismét kihűlni? nem fogják-e hűs erdei levegőjüket a határos fátlan területek melegebb légrétegeivel kicserélni? nem fogják-e az alföld levegőjének nyirkosságát is növelni, s azt, ha netalán már úgy is tetemes nedvességgel van megterhelve annak kieresztésére bírni'? Nem fogják-e a szelet jól megtörni? avagy az alföldi szél mindig a föld felett 80-100 lábnyi magasságban jár, és sohasem bolygatja a vetéseket, a kazalokat és háztetőket ? S maga a villám vájjon felkeresi-e mindig a budai várpalota tetejébe illesztett hárítót, s nem csap-e be olykor a Dunába, sőt az Alföld egyik másik tölgyébe is?
Valóban, a ki tagadja, hogy a sík földön való erdőnek égalji befolyása van, ha magával következetes akar maradni, a hegyeken levő erdők befolyását is kénytelen tagadni. Minden esetre azok sokkal logikaibb észjárást követnek, kik a magas hegységeket fedő erdőktől is megtagadják a befolyást az eső képződésére, s annak okát, hogy magasabb hegyeken gyakrabban esik, egyedül a hegységek hidegebb levegőjének tulajdonítják. Ámde a hegységek erdőinek kettős befolyásuk van; vagyis inkább magok a hegységek, mint olyanok, fekvésük, tagosulatuk, tümegességök, sőt kőzeteik minősége szerint is bizonyos befolyást gyakorolnak mind a légmérsékre, mind az esőre nézve, s ismét külön befolyásuk van az erdőknek is. Már pedig ezek befolyása mindenütt csak egy és ugyan az lehet, legyenek bár hegységeken vagy síkságokon.
Egy helyütt maga Erdődi is azt mondja, hogy klimatikus befolyása minden erdőnek van, mely feltétlen erdei talajt fed; már pedig ehhez a futóhomokot is számítja, mely síkságon, az Alföldön, nem pedig a felegekkel enyelgő Lomniczi csúcson van! Röpiratában Erkövy úr Alsó-Egyptomot is említi, mint a hol az erdő hatással van az esőre. Kairó környékén t. i. azelőtt nagyon ritkán esett az eső, 3 - 4 év alatt alig egyszer. Ali basa azonban 20 - 30 millió fát ültetett, s azóta 30 - 40 esős nap van évenként. Vájjon Ali basa azon fái közel állanak-e a felhőkhöz, 3000 lábnál magasabb hegyeket borítanak-e? Kötve hiszem, mert Kairó sokkal mélyebben fekszik mit az Alföld, s környékén legfeljebb háromszáz láb magas dombozatok vannak. - Felső-Egyiptomban századunk elejéig nem sokszor, de olykor-olykor még is csak esett az eső. Azonban a magaslatokat fedő datolya-pálmákat kivágták, s azóta majdnem sohasem esik, s a rétek és szántóföldek tökéletesen kiszáradtak.
Még Felső-Egyiptomban sincs 1200 lábnál magasabb hegy. Tehát Egyiptomban a csekély magaslatokon és lapályon levő fák egyaránt hatnak.
S hazánkban is tapasztalhatjuk a pagonyok, szegélyek, facsoportok, gyümölcsösök, sőt az egyes fák hatását az Alföldön. Rakja valaki szénatakarmányát egy facsoport mellé, s bizonyos lehet benne, hogy az meg fog penészesedni. Gyakran történik, hogy valamely alföldi helységben és legközelebbi környékén egy kis eső esik, mely azonban a határ távolabbi mezőire nem terjed ki. Tehát az Alföldön e helységekben találtató, s azokat környező facsoportok is szerepelnek mint esőtényezők.
De ha az Alföld esőmennyisége az erdősítés következtén hüvelyk számra nem növekednék is, annyit minden esetre el fogunk érni, hogy a levegő érezhetőleg nyirkosabb, s ennélfogva a harmat is gyakoribb és bővebb lesz. S ha az Alföldön való faültetéssel csak annyit érünk is el, már ezáltal is enyhülni fog az aszály, s oly általános terméketlenséget, oly rémítő kopárságot, mint tavaly volt, nem fog többé okozni. Erről mindenki meglehet győződve, a ki forró nyáron a források és csermelyek zöldellő pázsitszegélyeit látta.
S immár komolyan kérdezem Erkövy úrtól, s még inkább Erdődi úrtól: van-e reá szükség, hogy az erdőültetési kedvet lohasszuk, s az erdőlázi, mely állítólag már országos bajjá nőtte ki magát, lecsillapítsuk? Erdődi úr azt feleli, hogy igenis vau reá szükség, s okait azon emlékiratban, melyet gróf Elcz Károly általa készíttetett, s a horvát és szlavonországi helytartótanácsnak, ennek az erdőkre vonatkozó egyik rendelete következtén benyújtott, részletesen fejtegeti. Főbb okai ezek: a létező erdők keveset jövedelmeznek, holdanként csak 2 krt. - l ít. 71 krt., néhol épen semmi jövedelmet se hajtanak; a meglevő erdők, feleslegességüknél fogva, nagy mértékben akadályozzák a népjólét felvirágzását, s azért hazánk tetemes részének erdőtlenítését nem "pusztításnak”, hanem ellenkezőleg: "culturának" kellene nevezni.
A mi az elsőt illeti, igaz, hogy a kincstár, és sok helyütt a magánosok erdői is kevés tiszta jövedelmet hajtanak. De miután a fa ára országszerte elég nagy, (mert a tüzelőfa öle Pesten 12- 15, Pozsonyban 17, Sopronyban 9 - 10, Pécsett 9 - 11, Nagy-Szebenben 11 - 12, Zágrábban 7 - 8 ft.), tehát a csekély jövedelemnek okait részint a birtokosok fonák eljárásában, részint a közlekedési eszközök hiányában, részint végre a rendezetlen birtokviszonyokban kell keresnünk.
Nem tagadom, hogy hazánk egyes vidékein még sok erdő van, mint Biharban, Erdély némely vidékein, s Horvát és Tótország egyes részeiben is, sőt hogy az összes magyar tartományokban még valami 200 mértföldre kiterjedő őserdő is van, melyet még értékesíteni nem lehet, s legfeljebb a pásztorok pusztítanak kényök kedvök szerint. De, egészben véve vannak-e igazán felesleges erdőink? A katastralis felvételek szerint a magyar tartományokban összesen 14,856,195 hold erdő van. Tegyük, hogy az mind valóságos erdő, a mi egyébiránt nem áll, mivel sok erdei legelő, terjedelmes ritkások és egészen kopár területek is az erdőhöz vannak számítva, s tegyük, hogy valamint a kincstári erdőkben, úgy a magánosokéiban is az évi fatermés holdanként 0.56 öl: akkor a magyar korona területén az évi fatermés 8,119,469 ölre rúgna, tegyük kerek számmal 9 millióra. Már pedig a hivatalos tabellák kimutatása szerint évenként 12,453,000 bécsi ölfa vágatik, s az én felszámításom szerint az évi fafogyasztás legalább 15 millió öl fára rúg. Eddigelé a nálunk termelt és fogyasztott kőszén meg tőzeg körülbelül 1 millió ölfát pótol, tehát évenként körülbelől 5 millió ölfával, vagyis legalább 1/3-dal több fogyasztatik, mintsem terem.
"Dicsérendő szokás, mondja a magyar erdőszeti egylet központi igazgatósága, f. évi májusban a magy. kir. helytartótanácsnak benyújtott véleményében, mely a meglevő erdők fenntartását, s az Alföldön a faültetést hathatósan ajánlja, dicsérendő szokás, hogy a magyar gazda az őt meglátogató barátainak és rokonainak marháit, földjeit és rétjeit mutogatja. Kevély, hogy vetései díszlenek, s nemes örömmel emlegeti, hogy mily gazdag aratást nyert a földből. Az erdőre azonban már nem terjed ily mutogatás és szemle; hisz az erdő csak mellékes valami, egy, sokszor nem is jövedelmező birtokrész, miből még a fizetendő országos adók is alig kerülnek ki, s mely legfeljebb a marha legeltetésére és hizlalására szolgál. A nép közt a fa használatára nézve communisticus elvek uralkodnak, s innét magyarázhatók azon számtalan erdei károsítások, mik az egész országban naponként tapasztalhatók. - Innen van, hogy az erdőt birtokosa csak mostoha gyermeknek tekinti, s hogy csak az ország némely jövedelmesebb vidékein tört magának utat az okszerűbb erdőgazdászat, és látható az erdők czélszerűbb fenntartása."
Vájjon helyesen cselekszünk-e, midőn, mit ugyan Erkövy úr nem tesz, de Erdődi úr épen az Erdőszeti lapok hasábjain csakugyan teszi, az erdőkímélés meg faültetés ellen felszólalunk, ha országszerte látjuk, mint gyérülnek és pusztulnak az erdők a hegyeken, dombokon és lapályon; mint vetekednek egymással azoknak irtásában a nagy és kis birtokosok, az egyesek és községek, herczeg Eszterházy birtokainak haszonbérlői, a Tisza és Szamos mellékeinek birtokosai, s az erdélyi oláhok, ha tudjuk, hogy a birtokrendezések első következménye sok helyütt az, hogy az illető birtokosok ez erdőt végkép kiirtják; hogy a városi és falusi emberek, ha már erdőt nem károsíthatnak, legalább az út mellett ültetett fákat, vagy a kerti gyümölcsösöket rongálják oly virtuozitással, hogy se szolgabíró, se városi kapitány, se csend- és rendőr, se kertész meg nem gátolhatja?
Kell-e arról aggódnunk, hogy a magyar és horvát k. helytartóságok üdvös intézkedéseinek és rendeleteinek valami roppant foganatuk lesz: hogy maholnap mindenki az erdő jelentőségét az éghajlatra, egészségügyre, sőt a nemzetek szellemi mívelődésére is befogja látni; hogy maholnap az erdőt az összes nemzet szent tulajdonának fogják vallani; hogy az országutak élőfákkal lesznek szegélyezve ; Debreczen, Szeged, Kecskemét sülevényes legelőin lombos erdők fognak díszleni? - Kell-e azt bizonyítgatnunk, hogy az erdőnek csak a feltétlen erdőtalajon, azaz csak ott van helye, hol rendesen már semmi sem terem, s a hol tölgyes és bükkes semmi esetre nem fog díszleni, miután nálunk a tölgy és bükk tenyészésének felső határa körülbelül a buza és zabföldek felső határával esik össze? Avagy vigasztalódjunk-e Erdödi e következő okoskodásával: Feltéve, hogy egyes balesetek csakugyan az erdőirtás egyenes következményei, hogy Franczia- vagy Olaszországban imitt amott nem termeszthetnek annyi olajbogyót, mint az erdők kiirtása előtt, ez az illetőkre sajnos is, káros is lehet; nemzetgazdászatunk azonban az ily kárt csak hamar kiheverné, a birtokosok majd oly növényeket fognak termeszteni, melyek a megváltozott éghajlatnak megfelelnek? Nem elég egyoldalú, ésszerűtlen máris egész gazdálkodásunk, midőn úgy szólván csakis gabonát termesztünk, miből, ha terméketlen esztendő van, nincs mit, ha pedig bő termés van, nincs kinek eladnunk?
Én - mondá végül Hunfalvy - én az erdőt nemzeti tőkének, nemzetünk úgy szólván utolsó tőkéjének tartom, melyet nem szabad megtámadnunk, eltékozolnunk, melynek megtartásában és nevelésében kormánynak, egyeseknek, községeknek s az egész nemzetnek, törvényhozásnak és népnevelésnek közre kell működniök!
Az akadémia jelen volt tagjai kitörő tetszéssel fogadták e jeles előadást.
Részünkről különös figyelemre méltónak tartjuk Hunfalvy úr felszólalását. A "British Association" közelebb tartott nagygyűlésén Wilson különösen felhívta a geographiai osztály figyelmét déli Afrika fátlanabb belsejének növekedő kiszáradására. Hosszas, érdekes társalgás következett ez előadásra, melyben sir. H. Rawlinson, Bur-ton, Jeukins, Markham, Galton és J. Alexander vettek részt. Példákkal mutogatták, miként vezet a fáknak kiirtása egész tartományok kiszáradására, kivált a tropicus égöv közelében. Az angol kormány ez okból már régóta nagy gonddal van az erdőségekre Kelet-Indiában. Jenkins kapitány saját tapasztalásából adá elő, miként növekedett néhány év alatt Muskat (Máskat) száraz területe éghajlatának nedvessége és termékenysége csupán az által, hogy az imám (fejedelem) kókusdió- és datolya-pálma fákat ültettetett. Cs. A.
