1957. június - Nem elhamarkodott megállapítás az, ha ezt az országos értekezletet aktívnak és igen hasznosnak nyilvánítom. Igen nagy a különbség a január 25-i és a mostani értekezlet között. De ne felejtsük el azt sem, hogy más volt az akkori politikai atmoszféra is. Hangoztattam beszámolómban is, hogy a munkáshatalomnak a megerősítése az éberségtől függ. Nem altathatjuk el ezt az éberséget. Az ellenforradalomnak maradványai vannak és lesznek még évek múlva is. Ez a veszély azonban, most hogy az erő biztosan a kezünkben van, évről évre és olyan mértékben csökken, mint amilyen mértékben gazdaságunk erősödik.
A január 25-i értekezletnek, s az azóta eltelt két hónapnak az volt a látszata, hogy a főigazgatóság nem állt hivatása magaslatán és nem adta meg azt az irányítást a gazdaságok és vállalatok részére, amit azok elvártak volna. A főigazgatóság szerencsére rövid idő alatt túljutott a dezoláltság (kétégbeesés – a szerk.) állapotán, azonban nem kétséges, hogy az 1956/57. I. félév kielégítő eredményeinek elérésében az erdőgazdaságok vezetőinek és dolgozóinak érdemét elsősorban kell megemlítenem. Dolgozóink többsége a legnehezebb időben is helytállt a termelésben. Ezt kevés más területen lehet így elmondani. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy a sokat hibáztatott erdészek közül nem egy igen komolyan megállta a helyét. Tudunk olyan esetről is, hogy erdészre bízták a lőszerraktárak őrzését is. Ha nem ilyen lenne az erdészek többsége, nem tudtunk volna ilyen jó eredményekről beszámolni és nem lenne ennyire biztató a jövő képe. Ezért innen is köszönetet mondok az elvtársaknak, az erdészet valamennyi dolgozójának, mindazoknak, akik ezekben az időkben kitartottak a munkahelyükön és dolgoztak.
Meg kell mondanom azt is, hogy a főigazgatóságon voltak ellentétek bizonyos kérdésekben. Sokan azt hitték, hogy a főigazgatóság bizonyos elnéző gesztust gyakorol és háttérbe akarja szorítani a politikai hatalomért vívott harcot. Nem erről volt szó. Közöttem és egyes elvtársaim között nem elvi különbség állt fenn, legfeljebb tempóbeli differencia.
Az, hogy Magyarországon október 23-án és novemberben ellenforradalom volt, az nem kétséges. Természetes az, hogy azokkal szemben, akik részt vettek az ellenforradalomban, határozottan fel kell lépni. De az a szilárd meggyőződésem, hogy ezeket az elemeket a gazdasági megerősödés közben is ki tudjuk vetni sorainkból. És itt igen kell vigyázni a mértékre is.
Az ellenforradalom során többségben csak megingó emberek voltak. Volt, aki az állását, puszta létét féltette, de voltak gyávák is, akiket másként kell elbírálni, mint azokat, akik ártottak, vagy ellenségek voltak. Abból induljunk ki, hogy az országnak döntő többsége nem helyeselte az ellenforradalmat.
Ne feledjék az elvtársak ellenforradalmi tisztogató munkájukban, hogy Magyarország jövője azon áll, hogy az erős, egységes, az ország vezetésére hivatott kommunista párt minél több szimpatizánst is szerezzen következetes, de igazságos munkájával. Ehhez az szükséges,
hogy mi kommunisták példamutatók legyünk. Valóban élenjáróknak kell lennünk és jó eredményeket kell felmutatnunk gazdasági téren is. Ezekkel az eszközökkel magunkhoz tudjuk vonni a tömegeket. dr. Balassa Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője
