Bedő Albert a Székelyföldön, a Sepsiszék kis falujában Sepsikőröspatakon (ma: Valea Crisului) született 1839. december 31-én. Iskoláit Székelykeresztúron (ma: Cristuru Secuiesc) és Kolozsvárott (ma: Cluj-Napoca) végezte.
Jogi (és teológiai) tanulmányait befejezve Marosvásárhelyen (ma: Tirgu-Mures)
dolgozott. Később, mint tudjuk, az erdészhivatást választotta. Kapcsolata azonban nem szakadt meg szülőföldjével és a székelyekkel.
Bizonyság erre, hogy már 1874-ben az akkor szerveződő Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet felkérésére bizottság élén dolgozta ki a székelyföldi erdők kezelésének alapelveit. A tervezettel kapcsolatban talán érdemes megjegyeznünk, hogy a kimutatások szerint az akkori öt székelyszék összterületének éppen felét borította erdő. Bedő a fenntartásukat, kezelésüket úgy igyekezett szabályozni — ekkor még az 1879. évi
erdőtörvényt megelőző időszakban vagyunk! —, hogy az erdők mind a székely közösségeknek, mind az országnak hasznos forrásai legyenek. Sajnos sem az említett székely egyesület javaslatai, sem az 1879. évi erdőtörvény nem tudta megakadályozni a Székelyföld közös tulajdonú erdői egy részének felosztását és felújítás nélküli letárolását.
(Az erdőtörvény mielőbbi meghozatalát egyébként a székely egyesület 1877-ben beadványban kérte.)
Bedő országos főerdőmesterként is igyekezett a székelységet támogatni, munkáját, művelődését segíteni. Ez irányú tevékenységének egyik útja volt a székely egyesületben és az unitárius egyház világi vezetésében viselt tisztsége is. Ugyanakkor az erdészeten belüli lehetőségeket is kihasználta a Székelyföld anyagi és szellemi kultúrájának emelésére. Erre példa az 1893-ban Görgényszentimrén (ma: Gurghiu) megnyitott erdőőri szakiskola. Az ország negyedik szakiskolájának „rendeltetése — mondta Bedő megnyitó beszédében —,
hogy annak a népnek, mely hazánk ez erdős részében lakik, s megélhetésének eszközeit tekintve legnagyobb részben az erdőgazdaságra s illetve az erdei munkákra van utalva, megfelelő útmutatást és oktatást adhasson."
Amikor 1896-ban nyugalomba vonult, a közélettől nem szakadt el. Szabadelvű párti programmal képviselőséget vállalt.
Így volt századunk első éveiben (1901—1905) a székelykeresztúriak képviselője is. 1898-ban az Országházban a „szocializmus" kérdéseiről beszélt. Ekkor még úgy látta, hogy a Székelyföldön kialakult 3—4 k. holdas törpebirtokok az ország más részein is követhetők lennének. Úgy gondolta, hogy a kis földbirtok népesség megtartó hatású; a helyben található megélhetési lehetőségek az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlást fékezik. Később azonban ő maga is rádöbbent, hogy a számára oly kedves székely nép otthagyja otthoni nyomorúságos viszonyait, és a budapesti szolgálóktól a bukaresti konflisokig mindenhol székelyek keresik sorsuk jobbra fordulását.
Mindezeket felismerve lelkesen vállalta el a székelyföldi kivándorlási kongresszus előkészítő bizottságának elnöki tisztét. Mint a székely egyesület elnöke az 1902. augusztus 28—30-án Tusnádfürdőn (ma: Baile Tusnád) tartott tanácskozást Bedő Albert nyitotta meg.
Beszédében szólt azokról a bajokról, amelyek sürgősen orvoslásra szorulnak és amelyekben a tanácskozásnak a legfontosabb célokat ki kell jelölnie. A megnyitás után az őstermelési szakosztály (idetartozott az erdészet is) elnökeként mind a földművelési és állattenyésztési, mind az erdészeti és bányászati érdekeket igyekezett összeegyeztetni.
Az elfogadott határozatokból kitűnik, hogy az erdészeti szempontok, így az egykor Bedő által is oly nagyon szorgalmazott erdőmegóvás, erdőterület-növelés követelményei mégis háttérbe szorultak.
A Székelyföld általános szempontjai ugyanis azt követelték, hogy a mezőgazdaságot, azon belül is az állattenyésztést fejlesszék. Így az erdőként nyilvántartott, mégis inkább legelőnek használt területeket ténylegesen is igyekeztek az „erdő" művelési ágból kivenni, ezzel mind nagyobb területet az állattenyésztés céljaira átengedni. (Megjegyzendő, hogy a Székelyföldön az első kataszteri felvételek alkalmával sok rét és legelő is erdőként került a nyilvántartásba, mert ezért kevesebb adót kellett fizetni.) A kongresszus — összefüggésben az állattenyésztés fejlesztésével — határozatot hozott az ún. legelőerdők növeléséről is.
A kongresszust követően természetesen egyik napról a másikra nem változtak meg a székelyföldi viszonyok. Az elfogadott célkitűzések valóra váltására 1902-ben Marosvásárhelyen létrehozták a Földművelésügyi Minisztérium székelyföldi (erdélyrészi) kirendeltségét. Bedő továbbra is figyelemmel kísérte a vidék gazdasági és művelési viszonyainak változását, de 1905-től már nem vállalt képviselőséget. Ezután csak a székely
egyletben és az unitárius egyházban betöltött tisztségét tartotta meg. Az egyház Nagy Ignác utcai templomának építtetésében a telek megszerzésétől az épület átadásáig tevékenyen részt vett. (Ezt a munkásságát az épületen elhelyezett emléktábla is hirdeti.)
Amikor Bedő Albert 1918. október 20-án az OEE Alkotmány utcai székházában meghalt, a búcsúztatás után, végakaratának megfelelően a Székelyföldre, Kálnokra (ma Calnic) vitték. Ott temették el édesanyja mellé. A nagy székely haló porából visszatért szülőföldjére.
Tamási Áron írta, hogy a székely családok igyekeztek legalább egy fiukat taníttatni, hogy az mint tanult ember megfelelő állásba kerüljön, és pártját fogja, segítse a rokonságot. Valahogyan így volt Bedő Albert is a székelységgel. Soha nem engedte el, soha nem feledkezett meg az őt indítókról. Nekrológírója joggal kérhette hát, hogy halálával is járjon közbe „az ő válságba jutott magyarjaiért, az életükben megszegényedett s hajlékukban fenyegetett, lakóhelyeikért remegő székelyeiért." DR. OROSZI SÁNDOR
IRODALOM: Bedő Albert: A székelyföldi erdők ügyében. Erdészeti Lapok (EL:) 1874. 345—
349. — Uő: A szocializmus kérdéséhez. EL. 1898. 147—158. — A székely mívelődési és közgazdasági egylet által a képviselőházhoz intézett kérelem az erdőtörvény ügyében. EL. 1877. 112—114. — Arató Gyula: A görgényi erdőőri szakiskola megnyitása. EL. 1893. 749—757. — A székelyföldi kivándorlási kongresszus. Köztelek. 1902. 1375—1384; 1396—1402. — Buday Barna (szerk.) : A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. Bp.. 1902. — Máthé György: Kálnoki Bedő Albert dr. (1839—1918). Unitárius Közlöny. 1918. 167—170.