Visszagondolva mindarra, amit tanárainktól szellemi útravalóként kaptunk és hasznosítottunk, az erdészeti felsőfokú oktatás három jellemző vonását említhetjük meg.
Az oktatást, fennállásának hosszú időszaka alatt, a magas elméleti színvonal jellemezte. Ennek nemzetközi elismerését jelentette például, hogy az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségének két ízben volt elnöke a Főiskola egy-egy kiváló professzora: Vadas Jenő és Róth Gyula.
Az elmélet a gyakorlati életben jelentkező feladatok megoldását alapozta meg és nem nagy tömegű, enciklopédikus jellegű adathalmaz rögzítésére ösztönzött elsősorban. Célja az volt, hogy a hallgatók olyan alapösszefüggéseket, elveket, ismereteket sajátítsanak el a szükséges gyakorlati ismeretek mellett, amelyek mindenekelőtt alkotó gondolkodásra késztettek és egységes szakmai nézetek kialakulására vezettek.
Az oktatás másik sajátossága abból adódott, hogy a gyakorlatban megoldandó feladatok arányából következően az erdőmérnökképzésben nagyjából azonos súllyal szerepeltek a biológiai és műszaki jellegű tárgyak; ezeket magas színvonalon egészítette ki a közgazdasági jellegű tárgyak oktatása. Ez a képzés ilyen szempontból egyedülálló volt a magyar felsőfokú oktatás történetében és ennek egyik eredménye volt az erdőgazdálkodás magas színvonala, melyet nemzetközi elismerés kísért és kísér mai napig.
Ezzel kapcsolatban szeretném személyes tapasztalataimat elmondani. Változatos pályám során a legkülönbözőbb területeken jelentkező feladatok megoldásában a racionális mérnöki gondolkodásmód mindig arra késztetett, hogy tárgyilagosan, sokoldalúan, szakmailag helyesen vizsgáljam, elemezzem a különböző jellegű erdészeti, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, közgazdasági és egyéb kérdéseket, és erre alapozzam véleményemet; ez a — mérnöki gyakorlatban kötelező — megalapozottságra és pontosságra törekvés adta meg a szükséges biztonságot, az elérni kívánt eredményt. A műszaki oktatást nem azért kell továbbra is megtartani az erdőmérnökképzésben, mert enélkül nem épülnének megfelelő erdei utak, vagy az erdőmérnökök nem tudnának elhelyezkedni, hanem azért, mert így az erdőmérnökök jobb erdőművelők, ökológusok is lesznek és biztosabban találják meg a gyakorlatban ésszerűen keresztülvihető, legjobb megoldást a biológiai jellegű problémák területen is.
Végül az oktatás harmadik sajátosságát a konkrét gyakorlati életre nevelés jelentette. Szemünk előtt megjelennek egykori tanáraink, Bokor Rezső, Boleman Géza, Fehér Dániel, Fekete Zoltán, Kellé Artúr, Kövesi Antal, Lesenyi Ferenc, Modrovich Ferenc, Róth Gyula, Sébor János, Solt Béla, Stasney Albert, Vági István, Vendl Miklós, Walek Károly felejthetetlen alakjai, akik az elméleti órákon, a soproni erdőkben folyó gyakorlatokon, tanulmányutakon, a szakestélyek fehér asztala mellett együtt éltek velünk, megtanítottak tantárgyaik gyakorlati fogásaira, felkeltették bennünk az alkotó készséget, megszerettették velünk választott hivatásunkat, példát mutattak, hogyan kell támogatni a fiatalokat és egymást, miképpen válhatunk hasznos, alkotó tagjává társadalmunknak.
A felszabadulást követő alapvető politikai, társadalmi, gazdasági változások új, sokrétűbb követelményeket támasztottak az azóta önállósult Erdészeti és Faipari Egyetem elé. Ezeket az Alma Mater sikerrel oldotta meg; a ma kikerülő fiatal erdőmérnökök azt a korszerű képzést, ami szükséges az életben jelentkező feladataik megoldásához, ma is megkapják.
Az Alma Mater oktató-nevelő munkája mellett az ifjúsági szervezetek, mindenekelőtt az Ifjúsági Kör, az abban folyó élet volt a másik meghatározó erejű formálója az életre készülő diákoknak. A „selmeci szellem" említésekor a külső szemlélők általában csak a diákszokásokra gondolnak; valójában ezek egy belső összetartó erőnek csak külső megjelenési formái voltak. Az Ifjúsági Kör a bánya-, kohó-, és erdőmérnök-hallgatók olyan önálló, független szervezete volt, amelynek vezetőit a diákok maguk közül választották és amelyik őszinte légkörével, nyílt vitáival, az elhatározások fegyelmezett végrehajtásával, a szakmai tradíciók ápolásával éppen olyan fontos fóruma, tere volt az életre, a jövendő hivatásra, a közéletben való aktív cselekvésre való felkészülésnek, mint maga az oktatás.
Az ifjúsági élet jelentős, maradandó hatású ember- és jellemformáló erejét három sajátosságával lehet jellemezni.
A tradíciók a bányászélet körülményeiből nőttek ki; a föld alatti munka nehézségei, az állandó életveszély kifejlesztette az egymáson való feltétlen segítés nemes tulajdonságát, ami az élet más területein is értelmesebbé, vonzóbbá teszi az emberek közötti kapcsolatokat. Ennek nyomán az egyetemi évek alatt kifejlődött az egymást kölcsönösen megbecsülő, segítő baráti szellem, amelyik elsősorban az emberi jellem értékeit ismerte el mércének, és ez az életben erősebbnek bizonyult rangoknál, magas beosztásoknál, kicsinyes egyéni érdekeknél.
Az ifjúsági élet másik sajátsága az volt, hogy a kezdeti szakmai érdeklődést fokozatosan hivatássá nemesítette és egy életre szóló elkötelezettséggé fejlesztette ki. A szakmai tradíciók át-meg átszőtték a diákszokásokat, a szórakozások különböző formáit és ezzel vonzóvá tették azt a szakmát, amelyre készültek és amelynek előbbre vitelét, fejlesztését teljes erejükkel készültek szolgálni.
Az ifjúsági élet harmadik sajátságát a haza szolgálata iránti, komolyan vett elkötelezettség jelentette. A selmeci, majd soproni ifjúságtól mindig távol állt a hangoskodó, külsőségekben megnyilvánuló hazafiaskodás, de cselekedett, amikor a helyzet azt követelte. A közvélemény például alig tud arról valamit, hogy a soproni főiskolásoknak jelentős szerepük volt abban, hogy 1921-ben — a trianoni békeszerződés döntésével ellentétben — Sopron magyar maradt.
Azt pedig valószínűen még a mai diákok sem tudják, hogy 1938 áprilisában, egy hónappal azután, hogy a Német Birodalom Ausztriát bekebelezte, az Ifjúsági Kör — amelynek akkor elnöke voltam — nehéz viták után, de egyhangúlag megszavazta a két évszázadon át német nyelven folyt diákszokások magyar nyelven történő folytatását. Végül említsük meg, hogy amikor az ország végveszélybe került a nyilas uralom idején, az egyetemi ifjúság nyíltan foglalt állást a háború, a német megszállás ellen és megakadályozta az egyetem nyugatra telepítését; ez az ellenállás mártírokat is követelt az ifjúságtól.
Nem tudtunk arról, hogy volt más olyan magyar felsőfokú intézmény, amelyik ilyen egységesen helyezkedett szembe a hitleri megszállással, a nyilas uralommal és akadályozta meg az intézmény nyugatra telepítésére vonatkozó kormányrendelet végrehajtását.
Az oktatási-nevelési és diákhagyományokban sok az időtálló elem; ezt ismerte fel helyesen az Erdészeti és Faipari Egyetem tanári kara, diáksága, a pártszervezet, a helyi, majd országos KISZ-szervezet, amikor fokozatosan felújította, illetve elősegítette, a kor igényeinek megfelelően továbbfejlesztette a tradíciókat.
Köszöntjük az ősi Alma Matert, az ifjúság szervezeteit, kívánjuk leljék sok örömüket választott hivatásukban, a ma élő diákéletben, szokásokban és ápolják későbbi életükben is azokat az itt szerzett emberi értékeket, kapcsolatokat, amelyek tartalmasabbá, szebbé tehetik életüket. Dr. Madas András ny. miniszterhelyettes
1983. július - Tisztelettel és szeretettel köszöntjük, egykori diákok, a jubiláló Alma Matert, annak tanárait, hallgatóit, az intézmény ember- és jellemformáló, a közösségi munkára, hivatástudatra nevelő szellemét, amely egyéniségünk, magatartásunk kialakulására döntő hatással volt.