Szép őszi verőfényes időben gyűlt össze az Elnökség meghívására Parádfürdőn az Országos Erdészeti Egyesületnek több mint kétszázötven tagja, hogy részt vegyen a hagyományos, de a felszabadulás óta első ízben megrendezésre került egyesületi vándorgyűlésen. Az ország különböző részein dolgozó erdészek, rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást a SZOT parádfürdői szanatóriuma éttermének teraszán, majd ebédhez ültek a fürdő múltját elevenítő művészi kartonokkal díszített étteremben.
Közvetlenül ebéd után, elfogódottan ünnepélyes hangulatban kezdődött az egyesületi ülés. Bakondi Ernő, a Mátrai Erdőgazdaság igazgatója mint házigazda üdvözölte a megjelenteket, külön megemlítve a MSZMP Hevesmegyei Pártbizottsága részéről megjelent Biró József titkárt, a MEDOSZ részéről kiküldött Sereg Albert elnökségi tagot, dr. Balassa Gyula miniszterhelyettest, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjét. Ezután Sali Emil főtitkár tett javaslatot az ülés napirendjére vonatkozóan. Első napirendi pontként Madas András elnök tartott beszámolót, majd Bakkay László, a szervezési bizottság elnöke, utána pedig Szűcs Ferenc, az oktatási bizottság elnöke tartottak rövid beszámolókat és tettek javaslatokat szervezési, illetve oktatási kérdésekben.
Elnöki beszámoló
Tisztelt Közgyűlés!
Engedjék meg, hogy az Országos Erdészeti Egyesület nevében szeretettel üdvözöljem az MSZMP megyei és járási szerveinek, a megyei és járási tanácsok, a rendőrkapitányság, a MEDOSZ körünkben megjelent képviselőit, akik jelenlétükkel vándor közgyűlésünket megtisztelték és ezzel is hangsúlyozták, hogy az erdészet országunk politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális életében a párt és a kormány előrelátó gondoskodása, irányítása és nem utolsósorban erdészeink jó munkája folytán elnyerte azt a helyet, amely gazdasági fontossága folytán megilleti.
Az erdőgazdaság jelentőségével kapcsolatban elegendő talán megemlíteni, hogy összes importunknak kb. 12—14%-a fa és fatermék, ezért rendkívüli fontosságú erdőgazdaságunk fejlesztése és ezzel a nagy problémákat okozó faimportunk csökkentése.
Az erdőgazdaság a népgazdaság fában jelentkező szükségletének jelenleg mintegy 55%-át fedezi, de lehetőségünk van arra, hogy szívós munkával mintegy 15 év alatt — figyelembe véve a szükségletek emelkedését is — az összes szükségletek megközelítőleg 70—75%-át fedezze. Ennek elérése érdekében nagyarányú nyártelepítéseket kell végeznünk, jelentősen fokoznunk kell erdeink termelékenységét, növelnünk kell szakembereink szakmai és politikai tudását, mert csak igen széleskörű szervező, műszaki-tudományos munka eredményeképpen érhetjük el, hogy a jelenlegi, mintegy 3 300 000 m3-es termelés 15 év alatt 4 500 000—4 700 000 m3-re emelkedjék úgy, hogy erdeink termelőképessége egyidejűleg növekedjék, tehát a bővített újratermelés feltételei egyidejűleg biztosítva legyenek.
Ez a kérdés különösen fontos hazánkban, ahol mint ismeretes, a nyersanyagnak bővében nem vagyunk és a fatermelés fokozásával olyan fontos iparágaknak teremthetjük meg a hazai nyersanyagbázisát, amelyek jelenleg egészben, vagy részben import nyersanyaggal dolgoznak (cellulóz-, papíripar, lemezipar). De fontos kérdés azért is, mert céltudatos beruházási és termelésfejlesztési politikával — mint például a farostlemezipar fejlesztésével olyan hiánycikkek termelését is ugrásszerűen tudnánk fokozni néhány év alatt, mint például a bútor.
Az erdőgazdaság fejlesztésében fontos szerep vár nagy múltú Egyesületünkre. Világosan kell látnunk, hogy az előttünk álló feladatok egyedül hivatali vonalon nem valósíthatók meg, ehhez valamennyi szakember társadalmi összefogása szükséges, amelyhez minden lehetőség megvan Egyesületünk keretén belül.
I. Az Országos Erdészeti Egyesület a felszabadulás előtt
Az Országos Erdészeti Egyesület az ország egyik legrégibb műszaki-tudományos egyesülete, melyet a magyar erdészet fellendítésén fáradozó szakemberek 1866-ban alapítottak.
Érdekes idézni az Országos Erdészeti Egyesület közel 100 éves célkitűzéseit, amelyek nagy része változtatás nélkül ma is megállja a helyét. Ezek az alábbiak voltak:
Az OEE célja, hogy Magyarország erdőgazdaságának érdekeit megóvja és előmozdítsa, mely célok előmozdítására az alábbi eszközök szolgálnak:
a) időszakonként az ország különböző vidékein erdőgazdasági ügyek fölötti tanácskozás végett tartandó egyesületi közgyűlések;
b) a hazai erdőgazdaság összes ágai állapotának s az ország egyes vidékein lévő erdőségeknek — valamint azon erdőkezelési eljárásnak és módoknak, melyek vidékenként a gazdaság célszerű fejlesztésére szolgálnak, megismertetése;
c) az erdészeti magyar irodalom fejlesztése saját szakközlöny kiadása, valamint alkalmas erdészeti munkák megírásának és kiadásának előmozdítása által;
d) jeles, de szegény sorsú ifjak erdészeti kiképeztetésének segélyezése;
e) alkalmas szakembereknek az erdőgazdaság emelése érdekében bel- és külföldön való utaztatása;
f) erdészeti szakismeretek terjesztése, vagy erdészeti magyar tanintézetek felállítására szolgáló közreműködés;
g) szakbéli könyvtár alapítása, annak fenntartása, gyarapítása;
h) a kormány által az Egyesület elé terjesztett erdészeti kérdésekre adandó véleményezés
és így lehetne tovább sorolni.
Az egyesület működése során valóban szép eredményeket ért el egyes területeken, különösen a magyar erdészeti szakirodalom fejlesztése terén. Így például pályadíjakat tűzött ki a szakoktatás számára a megfelelő tan- és kézikönyvek megírására, és alapításától számítva három évtized alatt elérte, hogy az erdészeti tudományok majdnem minden ágában magas színvonalú — egyes területeken ma is értékes — szakkönyvek megjelenését biztosította. Jelentős szerepe volt az Egyesületnek az 1879 évi első, átfogó erdőtörvény megalkotásában és a kincstári erdészet szervezetének, valamint az állami erdőfelügyelet kialakításában is.
Bár az Egyesület a benne dolgozó lelkes szakemberek odaadó munkája következtében sok szép eredményt mutathatott fel, alapvető célkitűzését — Magyarország erdőgazdasága érdekeinek megóvását nem tudta elérni, aminek oka az akkori társadalmi viszonyokban keresendő. Az Egyesület első évtizedei egybeestek a kapitalizmus hazai kialakításával, a nagy vasútépítések rengeteg faanyagot igényeltek, megindult az erdők hatalmas méretű kitermelése. Később, az első világháború pusztításai, majd a harmincas évek gazdasági válsága; végül a második világháború szörnyű rombolása áldozatává estek java erdeink. Ezek ellen az Egyesületben dolgozó szakemberek gyakorlatilag semmit sem tudtak tenni.
Az Egyesület vezetői az erdőbirtokos osztály tagjai közül kerültek ki, az Egyesület elsősorban a feudális földbirtokos osztály érdekeinek képviselője lett. Hiábavaló volt Wagner és Divald, Bedő Albert és Kaán Károly, valamint a többi ismert és ismeretlen, hazáját és népét szerető szakember minden törekvése a magyar erdőgazdaság megóvására és fejlesztésére; részeredményeket ugyan értek el, a hatalom azonban a tőkések és földbirtokosok kezében volt, az ő érdekük pedig ellentétes volt a közösség érdekeivel.
A kapitalizmus általános törvényei alól az erdőgazdaság sem vonhatta ki magát, amelyek pusztító háborúkat, a nemzeti értékeket megsemmisítő gazdasági válságokat eredményeztek, amelyeknek a magyar erdőgazdaság is súlyos kárát látta.
II. Az Országos Erdészeti Egyesület helye, szerepe a felszabadulás után
Egyesületünk a felszabadulás után új utakra lépett. Az ország politikai, gazdasági, társadalmi életében bekövetkezett döntő változások az Egyesület céljaiban, tagsága összetételében, munkamódszerében is kifejezésre jutottak. A volt erdőbirtokosok megszűntek egyesületünk tagjai lenni, megszűnt a vezető szerepük az Egyesület irányításában, szélesre tártuk kapuinkat az erdészek előtt, akik ma már tagságunk többségét alkotják. A tagság az Egyesület elnökségét a lehetőség határain belül (budapesti beosztás stb.) a gyakorlati szakterület, a tudomány, az államigazgatás legjobban ismert szakembereiből választja meg. Az erdők túlnyomó többsége a nép legszélesebb érdekeit képviselő, szocializmust építő, népi demokratikus állam kezében van, amely elhárított minden akadályt az erdőgazdaság mindenirányú fejlesztése elől, sőt azt teljes erejével támogatja.
Mindezek következtében Egyesületünk szerepe, az Egyesületben tömörült szakemberek munkája, gyökeresen megváltozott. Amíg a múltban a haladó szakemberek sokszor hiábavaló törekvése elsősorban arra irányult, hogy az erdőállományokat megmentsék, addig ma társadalmi rendszerünk lényegéből kifolyóan minden erőnkkel az erdőgazdaság fejlesztésén dolgozhatunk. Amíg a múltban áthidalhatatlan ellentét állt fenn az erdőbirtokosok érdeke és a szakmájukat ismerő és szerető szakemberek törekvései között, és ebben a küzdelemben általában mindig az utóbbiak maradtak alul, addig ma az erdők zömét birtokló néphatalom nemcsak nem akadályozza, hanem teljes mértékben támogatja a szakembereket az erdőgazdaság fejlesztésére irányuló munkájukban. Amíg a felszabadulás előtt csupán néhányszáz erdőmérnök előtt nyílt meg az Egyesület kapuja, ma a mérnökök, erdésztechnikusok, erdészek több ezres tömege teljes összefogásban dolgozhat és dolgozik erdőgazdaságunk fellendítésén.
Az ellenforradalom megkísérelte visszafelé fordítani a történelem kerekét. Veszélyben forogtak a 12 év alatt elért nagyszerű eredmények, veszélybe került állami erdőgazdaságunk egész rendszere. A növedékre alapozott és a jövő érdekét messzemenően figyelembevevő termelési viszonyokat felváltotta volna a nyakló nélküli rablógazdálkodás, aminek intő előjele volt az a kb. 400 000 m3 fatömeg, amit néhány hét alatt engedély nélkül erdeinkből kitermeltek. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom győzelme esetén megszűntek volna azok a százmilliók, amit államunk évente erdőtelepítésre és fásításra biztosít és az Egyesületbe tömörült szakemberekre újra az a feladat várt volna, hogy reménytelenül küzdjenek erdeink megmentéséért. Mindezt a veszélyt látta az erdőgazdaságban dolgozó szakemberek túlnyomó többsége és a nehéz helyzetben jól megállta helyét.
Visszatérve a felszabadulás utáni helyzetre, megállapíthatjuk, hogy a dolgozók, a szakemberek alkotó kedve szélesen bontakozott ki és különféle szervezetek, egyesületek alakultak. A termelés és tudomány egyes területén dolgozó szakemberek, elsősorban mérnökök és technikusok különféle műszaki-tudományos egyesületekbe tömörültek. 1948-ban ezek az egyesületek — közöttük az Országos Erdészeti Egyesület is — megalakították a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét, a MTESz-t. A Szövetség keretében ma 25 tudományos egyesület működik, az egyesületek 33 lapot adnak ki, melyek közül a legrégebbi „Az Erdő", amely az 1862-ben alapított „Erdészeti Lapok" utóda. A MTESz-ben tömörült egyesületek célja a párt és a kormány célkitűzéseinek megfelelően megszervezni a tagság társadalmi munkáját az illető népgazdasági ág, illetve tudományág fejlesztése, a technikai haladás, a műszaki színvonal állandó emelése érdekében.
Ennek kapcsán bevonják a termelés, a tudomány, az oktatás, a tervezés területén dolgozó mérnököket, technikusokat, művezetőket a műszaki és tudományos feladatok megoldásába, felkarolják kezdeményezéseiket, fórumot biztosítanak műszaki és tudományos véleményük, nézeteik kicserélésére, bírálataikat, javaslataikat közvetítik a párt és a kormányzati szervekhez.
Az egyesületek az általános irányelvek keretén belül önállóan fejtik ki működésüket.
A fenti alapelveknek megfelelően, figyelembevevő Egyesületünk haladó hagyományait, az Országos Erdészeti Egyesület célja a párt és kormány célkitűzéseinek megfelelően az erdőgazdaság, erdészeti tudományok fejlesztése, a műszaki-biológiai színvonal állandó emelése.
Ennek érdekében az Országos Erdészeti Egyesület:
1. megszervezi az Egyesületben tömörült mérnökök, erdésztechnikusok, erdészek társadalmi munkáját,
2. előadásokat, szakmai bemutatókat, vitaesteket, vándorgyűléseket rendez az erdőgazdaság fejlesztésével, az Egyesület működésével kapcsolatos legfontosabb feladatokról,
3. munkabizottságokat szervez konkrét feladatok megoldására,
4. szerkeszti „Az Erdő" c. folyóiratot,
5. kormányhatározatokat, rendeleteket kezdeményez, bírál és általában széleskörű társadalmi bírálattal, javaslatokkal segíti az erdőgazdaság munkáját a termelés, a tervezés, a tudomány, a szakoktatás, az igazgatás minden területén,
6. műszaki és tudományos feladatok megoldása érdekében pályázatokat hirdet, jutalmat tűz ki és általában jutalmazza és jutalmazásra előterjeszti az erdőgazdaság fejlesztése terén kimagasló eredményt elért tagokat,
7. kapcsolatot tart fenn a külföldi országok erdészeti egyesületeivel.
III. Egyesületünk jelenlegi működése
Rátérve Egyesületünk működésére vizsgáljuk meg, miként teljesíti feladatát.
Az Egyesület ügyeit 23 tagú elnökség intézi, a közvetlen feladatokat szűkebb körű intézőbizottság látja el, mely az elnökből, két alelnökből, a főtitkárból, főtitkárhelyettesből és a Bizottságok elnökeiből áll. A választmányt a Közgyűlés választja, a választmány pedig a tagjai közül választja meg az elnökséget. Ez alkalommal jelentem be, hogy Kutasy Viktor elvtárs, aki 1952. óta töltötte be Egyesületünkben a főtitkári tisztséget, előrelátható más irányú beosztása miatt lemondott.
Kutasy elvtárs 6 évi főtitkári működése alatt az Egyesület iránti szeretettel és lelkesedéssel végezte munkáját, amiért az Elnökség köszönetét és jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki. Utóda Sali Emil elvtárs, aki szintén hosszú évek óta dolgozik az Egyesületben és akit ezért az Elnökség egyhangúlag választott meg.
Jelenleg az alábbi Bizottságok működnek:
1. Szervezési Bizottság.
2. Szerkesztő Bizottság.
3. Oktatási Bizottság.
Ezenkívül az egyes szakterületek művelésére szakcsoportokat szerveztünk. Ezek az alábbiak:
1. Erdőművelési szakcsoport
2. Fásítási szakcsoport
3. Erdőfeltárási szakcsoport
4. Gépesítési szakcsoport
A szervezési és oktatási bizottságok munkájával részletesen nem kívánok foglalkozni, mert a bizottságok vezetői a következő napirendi pontok során önállóan fognak beszámolni munkájukról és feladataikról.
Külön kívánok szólni a Szerkesztő Bizottság munkája során „Az Erdő" című lapról, amely elődjével, az „Erdészeti Lapok"-kal együtt immár 92 éve szolgálja a magyar erdésztársadalom szakmai fejlesztésének, a magyar erdőgazdaság fellendítésének ügyét.
„Az Erdő" feladata az erdőmérnökök, erdésztechnikusok, erdészek szakmai színvonalának emelése az erdészet minden jelentősebb területén, így elsősorban az erdőtelepítés és fásítás, erdőnevelés, fakitermelés, közelítés és szállítás, a fa elsődleges feldolgozása, az erdőrendezés, a tervezés, üzemszervezés területén a belföldi és külföldi élenjáró gyakorlati és tudományos eredmények ismertetése és elterjesztése, az erdőgazdaság előtt álló feladatok megoldását elősegítő módszerek megvitatása révén. Lapunk feladatának tekintjük továbbá a tagok társadalmi mozgósítását, az egészséges bírálat kifejlesztését az erdőgazdaság fejlesztése érdekében, az egyesületi életből vett hírek közlését, az erdészet nagyjairól történő megemlékezéseket.
„Az Erdő" utolsó éveinek példányait vizsgálva és figyelembe véve az ankétokon, megbeszéléseken elhangzott véleményeket, bírálatokat, megállapíthatjuk, hogy a lap nagyjából és egészében feladatának megfelelt.
A kéziratok terén állandó és nagymértékű fejlődés tapasztalható. Egyre bővül az írógárda, az ismert, „hivatalos" szakírók mellett több új, részben fiatal szerző jutott szóhoz az utóbbi időben. Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy már nincsen javítani való a lap szerkesztésében.
Az 1956. és 1957-es példányokat vizsgálva a tartalom kb. az alábbiak szerint oszlik meg:
erdőművelési, telepítési, általában biológiai kb... 42%,
erdőhasználati, gépesítési, általában műszaki kb…. 34%,
általános erdőgazdaságpolitikai... 20%,
vadgazdasági… 4%.
Ezen az arányon bizonyos mértékig változtatnunk kell. Az erdőművelés alapjait az elmúlt évek során leraktuk és ehhez lapunk igen komoly segítséget adott. Figyelembe véve a következő évek előttünk álló feladatait, az eddigieknél nagyobb súlyt kell biztosítanunk a fahasználat, közelítés, szállítás problémáinak, az ország jobb faellátását biztosító műszaki-közgazdasági kérdéseknek, több cikket kell szentelnünk a gazdaságos, jövedelmező termelésnek, az önköltségnek, az üzemszervezés feladatainak.
A szerkesztőbizottság több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel és itt elsősorban a gyakorlati szakembereket kell kérnünk, írjanak több cikket ezekben a témakörökben. A következő években éppen olyan jó szakgárdát kell teremtenünk ezeken a területeken, mint amilyenek az erdőművelés, fásítás területén vannak és ehhez „Az Erdő" minden segítséget megad.
Hiba még, hogy kevés a bírálat a lap hasábjain, nagyon üdvös lenne, ha külső szakemberek bírálnák azokat a hibákat, amelyek az előrehaladást gátolják és többet vitatkoznának a lap hasábjain a felvetett problémákról.
A szakmai színvonal emelése mellett figyelembe kell vennünk, hogy a lap mint az Egyesület hivatalos lapja, az egyesületi élet legfontosabb szervezője, irányítója, fejlesztője. Hibaként kell megemlítenünk, hogy lapunk nem foglalkozott eleget az Egyesület problémáival, nem nyújtott elég segítséget a helyi csoportok munkájához.
Kérjük a csoportokat, számoljanak be bővebben a lapban munkájukról, problémáikról, hogy ezzel is kihasználhassuk azokat a lehetőségeket, amiket ezen a területen az Egyesület központi lapja nyújthat.
A lapszám örvendetes emelkedést mutat. „Az Erdő" 1954-ben 800, 1955-ben 1200, 1956-ban 1500, jelenleg pedig 3000 példányszámon felül jelenik meg. Különösen azóta emelkedett az előfizetők száma, mióta a tagdíjat az előfizetéssel egybekapcsoltuk és a tagok tagdíj fejében kapják a lapot.
A szerkesztőbizottság és az elnökség az egész tagság segítségét, támogatását kéri ahhoz, hogy a lap mondanivalójával, tartalmával minél teljesebb mértékben szolgálhassa kitűzött célját. „Az Erdő" és a szakcsoportok munkájában központi helyet foglaltak és foglalnak el az erdőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozat végrehajtásával kapcsolatos teendők.
Az egyes szakcsoportok munkájáról az alábbiakat jelenthetem:
Az Erdőfeltárási Szakcsoport feladata az erdőfeltárás — és a hozzá kapcsolódó
témakörök — fejlesztésének társadalmi vonalon való előbbre vitele a problémának szélesebb körű megvitatása útján. Működésének módszere a havonta megtartandó üléseken a munkatervbe felvett kérdések megvitatása, bírálata, esetleg külső szakértők bevonásával. A szakcsoport a megvitatott problémát rendszerint valamelyik arra alkalmas helyi szervezetnél a helyszínen is tanulmányozza. Az eredményeket igyekszik a gyakorlatba bevezetni. A szakcsoport működése alatt az alábbi főbb témákkal foglalkozott: Mélyépítési tervezési utasítástervezet bírálata, erdőfeltárási alaptervek elkészítésének módszere, gazdasági tanulmányok összeállításának irányelvei, utak fenntartása, műszaki ellenőrzés teendői, talajvizsgálatok módszerei és a stabilizált utak építése, erdőgazdasági rakodók kialakítása, gyűjtőutak építése és telepítése, vértesi alapterv bírálata, erdészlakások tipizálásának kérdései.
Fásítási szakcsoport felszínen tartotta a fásítás legidőszerűbb kérdéseit, az ebben a munkában érdekelt mezőgazdasági szakemberek bevonásával. Évenként folyamatosan bekapcsolódik a „Fák hete" ünnepségének megszervezésébe. Bírálta az Országos Erdészeti Főigazgatóság által kiadott brosúrákat és javaslatot tett újabbak készítésére, foglalkozott a kiadásra kerülő fásítási utasítással és részletes bírálatával igyekezett előmozdítani, hogy az a gyakorlati szakemberek számára minél hasznosabb legyen. Fásítási útmutatót készített az Agrártudományi Egyesület részére, a fásítás propagálására. Bekapcsolódott tevékenyen az Országos Talaj eróziós Ankét megszervezésébe és az Agrártudományi Egyesülettel, valamint a Magyar Hidrológiai Társasággal együttesen készített előterjesztés eredményeként része van abban, hogy megalakult az Országos Talajvédelmi Tanács. A Budapesti Erdőgazdasággal karöltve sikeres fásítási bemutatót és tapasztalatcserét rendezett Pest megye területén, továbbá a bányahányók fásítási kérdéseinek tanulmányozására Salgótarjánban.
Gépesítési szakcsoport a nyár folyamán kezdte meg ismét működését, célul tűzte ki az erdőgazdasági gépesítés fejlesztésének támogatását, s ezzel kapcsolatban a műszaki szakemberek szakmai továbbképzésének megszervezését, s főként a korszerű technika megismertetését. A szakcsoport még ebben az évben technikai napokat rendez a Pilisi Állami Erdőgazdaság területén, ahol a legújabb gépeket és gépesítési munkamódszereket kívánják megismertetni a szakemberekkel.
Erdőművelési Szakcsoportunk is ez évben kezdte meg működését azzal, hogy magában foglalva az eddigi szálaló erdő szakcsoport munkaterületét, munkáját kiterjessze az erdőművelés tágabb körére is. Hiányt pótol ennek a szakcsoportunknak a munkája, hiszen a fejlesztési határozat sok erdőművelési tennivalót ír elő, amelynek megoldását társadalmi úton kívánja elősegíteni. Munkájából ki kell emelnünk a Budapest-környéki erdők kezelésével kapcsolatos helyszíni tapasztalatcserét, továbbá a szalajkavölgyi szálaló erdőgazdálkodás helyszíni megvitatását. A szakcsoport munkaprogramjában szerepel a fenyőállományokban kísérleti előhasználati területek kijelölése, a magyarországi arborétumok helyzetének vizsgálata, az exota fafajok ápolása és további elhelyezésének kérdése is.
Egyesületünk jó kapcsolatokat épített ki azokkal a társegyesületekkel, amelyekkel közös feladataink vannak. Így a fásítások vonalán az Agrártudományi Egyesülettel, a faipar vonalán a Faipari Tudományos Egyesülettel tartunk kapcsolatot és rendezünk közös ankétokat, megbeszéléseket a közös feladatok megoldása érdekében.
Külön kell megemlítenünk az Egyesületi vándorgyűlést, amely szép hagyománya Egyesületünknek. Ügy gondoljuk, hogy az ilyen — évenként más és más helyen megrendezett — vándorgyűlések alkalmasak arra, hogy a tagságot közelebb hozzák az Egyesülethez és egymáshoz és lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy-egy fontosabb egyesületi vagy szakkérdést széles körben megvitassanak. Kérem a tagságot, hogy már most gondolkozzanak azon, hol lenne célszerű jövőre a vándorgyűlést megrendezni.
Az erdőgazdaság fejlesztése az egyesületi munka terén kimagasló eredményeket elért egyesületi tagok megjutalmazása érdekében az Elnökség elhatározta, hogy „Bedő Albert" emlékérmet alapít. Ennek kettős célja van. Egyrészt emléket kívánunk állítani Bedő Albertnek, aki hosszú évtizedeken át, mint az Egyesület alelnöke nagy szerepet játszott az akkori szakközönség megszervezésében, a magyar erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében. Másrészt az Egyesület megkívánja évente jutalmazni azokat az egyesületi tagokat, akik a magyar erdészet fejlesztésének területén és az egyesületi életben országosan kimagasló eredményt mutattak fel.
Ugyancsak az erdészet kiemelkedő alakjairól való megemlékezést kívánta szolgálni az Egyesület akkor, amikor javaslatot tett Kaán Károly mellszobrának elkészítésére.
Kaán Károlyt nem kell közelebbről bemutatni a magyar erdészeknek, talán itt is vannak, akik személyesen ismerték a magyar erdészetnek ezt a kiemelkedő egyéniségét, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar erdőgazdaság fejlesztése területén.
A mellszobor mintája elkészült és azt Püspökladányban a kísérleti telepen kívánjuk felállítani. Később ha a Főigazgatóság vagy az ERTI Budapesten megfelelőbb elhelyezést kap, fontolóra vesszük az új épület megfelelő helyén történő elhelyezését.
Az MTESz többi tagegyesületeihez hasonlóan az idén mi is bevezettük a Főigazgatóság beleegyezésével és támogatásával a jogi tagságot, ami azt jelenti, hogy erdőgazdaságaink, mint jogi személyek tagjaivá válhatnak az Egyesületnek havi 300 Ft tagdíj fejében. Gazdaságaink be is léptek az Egyesületbe, ami komoly alapokra helyezte Egyesületünk pénzgazdálkodását. Az Elnökség döntése értelmében a többi egyesülethez hasonlóan, a jogi tagdíj 40%-át visszajuttatjuk helyi csoportjainknak, így ők is anyagi lehetőségekhez jutnak és jobban kifejleszthetik az egyesületi életet.
Egyesületünk taglétszáma jelenleg 2000 fő. Célunk, hogy szakembereink döntő többsége tagja legyen Egyesületünknek, hogy annál hatékonyabban tudjuk céljainkat megvalósítani.
Örömmel jelenthetem, hogy a párt és a kormány a volt Tőzsdepalotát a MTESz rendelkezésére bocsátotta, ahol a műszaki és tudományos egyesületek méltó otthonra találnak. Egyesületünk 3 szép szobát kap, ezenkívül előadótermek, klubhelyiségek, később mozi, étkező helyek stb. mind a tágság rendelkezésére állanak majd. Előreláthatóan még az idén beköltözünk, és akkor kérjük tagtársainkat, keressék fel gyakran Egyesületünket, ahol nemcsak hivatalos ügyeiket tudják elintézni, hanem kielégíthetik érdeklődési, tanulási, szórakozási igényeiket is. Itt megfelelő elhelyezésre fog találni mintegy 7000 kötetes nagy értékű szakkönyvtárunk is.
Végül beszélni kell a külföldi kapcsolatokról.
Egyesületünket még 1955-ben megkereste a Jugoszláv Erdészeti Egyesület Vajdasági Titkársága azzal, hogy tagjaik szeretnének Magyarországra jönni tanulmányútra. A tanulmányút ez év őszén meg is valósult és 19 jugoszláv kolléga az Egyesület és az erdőgazdaságok vendégeként megtekintette a kiskunhalasi futóhomokos fásításokat, a püspökladányi szakkísérleti telepet, a ráckevei magvizsgáló intézetet, a sárvári korszerű erdőnevelési módszereket, és végül Baja környékén megismerkedtek az ártéri erdőgazdálkodással is.
A jugoszláv vendégeink, amint elmondták, gazdag szakmai élményekkel távoztak, és igen kellemesen érezték magukat. Egyesületünk a jövő év tavaszán adja vissza a jugoszlávok látogatását.
Kutasi Viktor tagtársunk ez év tavaszán részt vett a román mérnökök és technikusok szövetségének kongresszusán. Ez alkalommal sikerült szoros kapcsolatot kiépíteni a román erdészeti egyesülettel és ennek eredményeképpen meghívtuk a román kollégákat Magyarországra. A látogatásra előreláthatóan jövő év tavaszán fog sor kerülni. Így jövőre előreláthatóan két külföldi tanulmányutat bonyolít le Egyesületünk. Szeretnénk ezeket a tanulmányutakat úgy megszervezni, hogy azon elsősorban a vidéki jól dolgozó tagjainkat juttassuk külföldi úthoz, akik egyébként hivatalosan nehezen jutnak más országokba.
A folyó évben több tagtársunk járt külföldön és előreláthatóan jövőre még többen fognak menni, elsősorban a KGST Fa és Cellulóz Bizottságának keretein belül. Az elvtársak jó része az Egyesület keretén belül beszámolt tapasztalatairól, amik élénkebbé, színesebbé teszik az egyesületi életet.
Befejezésül meg kell emlékeznem az Országos Erdészeti Főigazgatóság és az Egyesületünk kapcsolatáról. A helyes kapcsolat kialakítása nem könnyű, mert egyrészt el kell kerülni azt, hogy az Egyesület egyszerűen alárendelt szerve legyen a Főigazgatóságnak, melyet a Főigazgatóság vezetői társadalmi munkában igazgatnak, másrészt pedig szoros együttműködés nélkül az Egyesület sem tudja feladatait teljesíteni, mert a Főigazgatóság erkölcsi és anyagi támogatása nélkül igen korlátoltak a lehetőségeink. Megállapíthatjuk, a kapcsolat jelenleg valóban mintaszerű és ez biztosítéka annak, hogy egyesületünk teljesíteni fogja feladatait.
Az Egyesület az idén nagy lendülettel fogott munkához, tagjaink megértették, hogy most valóban minden erőt, amely az erdőgazdálkodás fejlesztésén kíván dolgozni, össze kell fogni. Szakembereink régen nem látott friss lendülettel dolgoznak a termelés vonalán, érzik, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megértette problémáikat, rendezte fizetésüket, és az egyenruha is megvalósul.
Ezt a lendületet kell kiterjeszteni az Egyesület vonalára is és akkor — tekintve, hogy anyagi helyzetünk most már megalapozott és a Főigazgatósággal való kapcsolatunk kifogástalan — az egyesületi munka olyan kiegészítő része lesz tagjaink tevékenységének, amely nemcsak igen hasznos, de sok örömet is fog nyújtani.
Ehhez kérem az Egyesület nevében a tagság segítségét. (Madas András)
A szervezési bizottság javaslata az egyesületi munka fejlesztésére
Egyesületünknek jelenleg mintegy 2000 tagja van. Hazánkban ma 800 erdőmérnök és 3400 erdész működik az erdőgazdálkodás területén. Célunk az, hogy mindenki kapcsolódjék be önzetlen munkánkba, járuljon hozzá — sokszor saját maga által is alábecsült tapasztalataival, gyakorlati és elméleti tudásával az Egyesület tevékenységéhez.
Ez a szervezési feladat elsősorban a helyi csoportokra hárul és csak úgy valósulhat meg, ha eleven életet visznek az Egyesületbe és ezáltal teszik vonzóvá a bekapcsolódást.
Mi a módja ennek? Elsősorban az, hogy helybeli és a legáltalánosabb szakmai probléma megoldását tűzik ki napirendre, vitatják meg először maguk között később meghívott előadók közbejöttével vagy esetleg más hasonló problémával foglalkozó helyi csoporttal. Különösen ez utóbbi vezethet igen értékes és újszerű eredményekre.
Nem kell görcsösein ragaszkodni ahhoz, hogy az egyes helyi csoportok egész területének tagsága vegyen részt minden egyes megbeszélésen vagy előadáson. Ez gyakran erőltetett színezettel kényszeredetté teszi a részvételt és azonfelül nehéz és körülményes az ilyen összejövetelek megszervezése is. Kisebb, egymáshoz területileg közel fekvő részlegek megbeszélése a legtöbb esetben termékenyebb, mint a nagy létszámú viták. A jövő szervezési munkájának oda kell irányulnia, hogy a helyi csoportokon belül könnyebben összefogható alcsoportok alakuljanak, amelyek a helyi csoport irányítása mellett végzik működésüket. Minden ilyen alcsoport egy vezetőt választ magának, aki azután helyet foglal a helyi csoport vezetőségében és ezzel
együttesen irányítja az alcsoport munkáját. Az alcsoportokat a helyi adottságoknak megfelelően kell megszervezni és létszáma is ennek függvényéhen alakítandó ki. Például a Kiskunsági Erdőgazdaságnál a volt halasi helyi csoportnak feltétlenül ilyen alcsoportként lenne helyes a további működése, de — megmaradva a kiskunsági példánál — célszerű volna a bugaci erdészetek tagságából is egy másik alcsoportot alakítani.
Az alcsoportok minden bizonnyal fölvetik problémáikat a helyi csoportok előtt, ahol szélesebb keretek között folyik tovább az adott kérdések taglalása. Ilyen módszerrel nyilván hamarabb születnek eredmények. Nagyon sok kiváló egyszerű módszer kallódott már el a mi szakmánk területén, mert a kialakítója természetes szerénységből vagy azért, mert magától értetődőnek tartotta az eljárást, nem igyekezett azt köztudottá tenni.
Igen fontos, hogy az egyes helyi csoportok vagy alcsoportok munkájáról, problémáiról értesüljenek a többi csoportok is. Ennek kézenfekvő módja a szaklapunk útján való ismertetés. Ezen a téren helyi csoportjaink eddigi működése sok kívánnivalót hagy maga után. Vannak nagy létszámú, tevékeny működést folytató csoportjaink, amelyek az egész év folyamán egyetlen egyszer sem közölték az Egyesület vezetőségével megnyilvánulásaikat, nem is beszélve arról, hogy mennyit segítettek volna azzal az erdőgazdálkodás fejlődésében, ha vitáikról, megállapításaikról tájékoztatták volna más csoportokban tevékenykedő tagtársaikat. A mindnyájunk által óhajtott cél, a szakmai fejlődés érdekében nem szabad idegenkedni a tolltól, akármilyen erdészbetegség is az írásiszony.
A szakmai kérdések megbeszélése, megvitatása minden szakembernek legfőbb érdeklődési területe, hiszen minden erdész, erdőmérnök hivatásának tekinti és érzi foglalkozását, nemcsak kenyérkeresetnek. Ezt a hivatásérzetet kell az Egyesületnek ébren tartani, fokozni és eredményeiben gyümölcsöztetni.
Az Egyesület egészének munkájához tevékeny és érdemlegesen hozzájárul minden tagtárs, aki a szaksajtóban megjelent cikkekre írásban teszi meg észrevételét.
Az a helyes szemlélet, ha minden — a szaksajtóban felvetett — problémát Vitakezdeményezésnek tekintünk. A most már figyelemreméltó szakmai színvonalat elért lapunk minden számában van olyan cikk, amely helyileg érdekes problémát tárgyal.
Egy-egy ilyen cikk megvitatása minden alkalommal értékes szempontokat vet fel, feltétlenül kiterjeszti az érdeklődés gyűrűit és minden bizonnyal tevékenyen szolgálja a szakmai továbbfejlődés érdekeit.
A helyi csoportok jó szervező munkáját bizonyítja, hogy az utóbbi hónapokban taglétszámunk folyamatosan emelkedőben van. Célszerű, ha az egyes csoportok ez irányban tett tevékenységük értékelésénél a területükön foglalkoztatott műszaki létszámhoz viszonyítják szervezési eredményeiket.