A következőkben az Erdőrendezési Szolgálat e kérdésre vonatkozó vizsgálatainak eredményét foglaljuk össze. Mellékesen, de elkerülhetetlenül, egyéb kérdésekre adható válaszok is felmerülnek, melyek szakközönségünk érdeklődésének ugyancsak középpontjában állnak.
A címben szereplő kérdésre adott sommás válasz, miszerint a véghasználati fatérfogat az erdőkben nincs meg, rendkívül általános. Nem adja meg az értelmezés halmazát. Ha az erdőrészlet szintjén hangzik el kifogás egyes esetekre, az meglehetősen természetes. Nagyon nagy baj volna azonban, ha az állítás egy nagyobb erdőgazdálkodó egységre volna igaz. Az ország összes erdejére vonatkozóan pedig az egyirányú, következetes túlbecslés katasztrofális hatású lehetne.
A probléma megvizsgálásához alapvetően három adat áll rendelkezésre:
az erdőtervben (üzemtervben) szereplő véghasználati fatérfogat, az erdőgazdálkodó becslése alapján előálló és az éves tervben szereplő véghasználati fatérfogat, s végül az erdőgazdálkodó vágástéri vagy rakodói felvételi mérései alapján keletkező tényszám, amelyet az erdőfelügyelet is kiegészít és megerősít.
Az értékeléshez szükséges e három adat fő jellegzetességeit sorra vennünk.
Az e r d ő t e r v e k b e n s z e r e p l ő v é g h a s z n á l a t i f a t é r f o g at az erdőtervezők által a terepen felvett, majd kiszámított adat. Jellemzően a mintafákon mért mellmagassági átmérő és a famagasság alapján, a fatömegtáblában szereplő (illetve a Király L.-féle függvény szerinti) statisztikus értékből alakul ki felszorzásokkal és összesítésekkel. Az egész eljárástól elvárható pontosság jelzéseként idézzük dr. Sopp Lászlónak azt a szóbeli közlését, miszerint azonos átmérő és magasság mellett, a fatömegtábláinkban keresőadatként nem szereplő koronaátmérő 1 m-es változása a fatérfogatban 30%-os eltérést is adhat.
A terepi felvétel során alkalmazott eljárások az idővel mindig fejlődtek, s ma is változnak. Visszaszorulóban van — hatalmas munkaerőigénye miatt — a törzsenkénti becslés. A próbateres felvételek mellett bevezetésre került a szögszámláló, pontmintavételes módszer. A matematikai statisztika eredményeinek
felhasználásával valószínűleg tovább folytatódik a termelékenyebb becslési eljárások térhódítása. Mindez természetesen nem eredményezheti az erdőrendezési adatok pontosságának romlását.
Az erdőtervekbe kerülő véghasználati fatérfogatadat végül is úgy áll elő, hogy a becslés eredményéhez hozzáadják öt év növedékét. Cornides György megállapítása szerint az újabb fatermési táblák összes fatermésre vonatkozó növedékadatai miatt ez a növedékesítés az egyik oka annak, hogy az erdőtervekben az 1 ha-ra eső véghasználati fatérfogat értéke emelkedő tendenciát mutat.
"Ha ez az állítás elvileg igaz is lehet, a vizsgált időszakra nincs hatása, mert az 1976-ban kitermelésre kerülő részletek feltehetőleg már mind azonos módon, összfatermésre vonatkozó növedékadattal kerültek növedékesítésre, ahogyan az a további évekre vonatkozóan is történt.
A gazdálkodó által tervezett véghasználati fatérfogat
A besorolt erdőrészleteket az erdőgazdálkodó az éves tervkészítés keretében újrabecsli. Nincs adatunk az alkalmazott módszerek arányára, de feltételezzük, hogy a fatömegtáblás eljárás dominál. Nem zárható ki az sem, hogy sok esetben nem is történik ismételt becslés, hanem a korábbi erdőrendezői becslés adatát veszik át, amit óvatosság címén kissé még le is csökkentenek.
A gazdálkodó fatömegbecslési adatainak pontosságát már semmiképpen sem terheli a növedékesítési hiba. A becslési adatokat általában egy éven belül követik a tényszámadatok, s így a becslő munkájának jóságáról viszonylag hamar kép alkotható. Ráadásul gyakran ugyanaz becsül, aki majd a vágástéri
átvételezéseket is végzi, s így többoldalú és erős, a pontosság irányába ható ösztönzés érvényesül. Mindennek nyomán elvben ennek az adatnak sokkal pontosabbnak kellene lennie annál, amit az erdőrendezés nyújthat.
Tényszám
A gazdálkodók a fekvő, felkészített fa mennyiségi adatait méréssel, illetve a rakásolt és folyóméterben felvett választékoknál átszámítási tényezők alkalmazásával állapítják meg. A megállapított nettó fatömeget statisztikus mutatószámokkal és a feldolgozatlanul visszamaradt anyag figyelembevételével, bruttó m3-re számítják át. Mindent összevetve, bármilyen jól is hangozzék a ,,tény” szótag, ezt az adatot is terhelik olyan fokú bizonytalanságok, amelyek kizárják, hogy egyértelmű, igazi etalonnak tekintsük az álló fákon végrehajtott becslés jóságának megítélésében. A következő bajok vannak vele:
— tartalmazza az átszámítási tényezők helyi hibáit;
— a feldolgozatlanul a vágástéren maradt famennyiség megállapítása szembecsléssel történik;
— a tényszám gyakran csak központosított helyen alakul ki és mérlegeléssel (esetenként hibásan) kerül visszaosztásra a részletre;
— gyakran sikertelen az erdőrészlet hátárának a kitermeléskor történő pontos azonosítása, ami a tényszámot rendkívüli mértékben befolyásolhatja;
— a bruttósítási eljárás országos statisztikus adatai helyi hibákat okoznak, s ezenkívül a bruttósításban szubjektív ítéletek is érvényesülhetnek.
Mindennek ellenére, a becslési adatok jóságának véleményezéséhez ezt a „tényszámot"' kell elfogadnunk és alkalmaznunk, mert jobb nem áll rendelkezésre.
Az erdőrendezők által végzett becslések túl magas számokat adó eredményeit kifogásolók is csak erre támaszkodhatnak, s emellett minden bizonnyal az egyes erdőrészletek esetében mutatkozó eltérésekre alapoznak.
Adatforrások és a vizsgálat halmaza
Vizsgálódásunkhoz az erdőfelügyelet által évenként készített üzemtervi mérlegbeszámolók és az éves előtervek adatait használtuk fel. Ezek a források lehetőséget teremtettek arra, hogy egy kilencéves időszak változatlannak vehető módszerekkel felvett, homogén adatsorait elemezzük. Ráadásul az erdőgazdálkodó
szervekkel egyeztetett, illetve kimutatásaikból (C-lap, terv) származó információk az esetleges, a mundér becsületét mentő erdőrendezői szubjektivitást is kizárják.
Az erdőtervi fakészleteket az erdőgazdaságok részéről éri a legtöbb kifogás.
Feltételezzük, hogy éppen e szektorban végzik a becslést és a vágástéri átvételezési munkákat a legfelkészültebben. Az is valószínűsíthető, hogy e körben a legnagyobb a szándék a saját munka jóságának megismerésére és javítására.
Ennek okán vizsgálatunkat e halmazra korlátoztuk, miközben megjegyezzük, hogy az eredmények az egész ország valamennyi erdejére azonos tendenciát mutatnak. Mellesleg érdekes lehet e szektor fakitermelési teljesítményeinek áttekintése is.
Adatfeldolgozás
A megnyugtató ténymegállapítás érdekében, valamennyi 1. (EG) és 2. (EEG) szektorba tartozó vállalat, a megyék egyéb szektorai és az egyes üzemtervezési irodák csoportadatait is vizsgálat alá vettük. Az adatok numerikus formában és grafikusan is részletes feldolgozásra kerültek. Az elemzés során valamennyi
vizsgálható csoportra és legalább 3 évet magába foglaló, értelmes időszakra vonatkozóan, azonos tendenciát tapasztaltunk, s így az általános helyzet az itt már megadott és indokolt halmazra vonatkozó adatok bemutatásával megfelelően igazolható. Az itt nem közölt adatok az Erdőrendezési Szolgálat elemzési osztályánál az érdeklődők rendelkezésére állnak.
Eredmények
A következő táblázat az 1. (EG) szektor véghasználati területein végzett erdőrendezői és erdőgazdálkodói becslés eredményeit mutatja be, szembeállítva az 1976—1984. évek fakitermelési tényszámaival.
Erdőrendezői becslés Erdőgazdálkodói becslés Tényszám
Év
m3/ha m3/ha m3/ha
1976 262 248 269
1977 262 249 274
1978 265 266 286
1979 271 266 289
1980 274 273 294
1981 276 272 305
1982 280 279 303
1983 285 282 304
1984 290 282 297
A kiválasztott halmaz túlságosan is egyértelmű tendenciát mutat. A kisebb egységekre vonatkozó adatok közötti eltérést illusztrálandó, közöljük a Borsodi EFAG számsorát. E vállalatnál a legjobb a tényszámokhoz viszonyítva az erdőrendezői becslés eredménye. Az utóbbi öt évben a fakitermelés az üzemtervi
fatömegeknek sorrendben 102, 99, 102, 100, illetve 97%-át találta az erdőben.
Az öt év átlaga pontosan 100%.
Következtetések
Bár a közölt adatok önmagukért beszélnek, talán nem haszontalan a tanulságok
szóbeli összehasonlítása sem.
1) Az üzemtervekben (erdőtervekben) adott véghasználati fakészlet szisztematikusan alacsony. Az erdőgazdálkodó a fakitermelés során rendre több fát lel.
2) Az esetleges állítás, hogy az üzemtervekben a véghasználati fakészlet nincs meg, hamis és megalapozatlan. Valószínű azonban, hogy a gazdálkodás valamely gyenge pontjának elleplezésére szolgál.
3) Az erdőgazdálkodók becslése még nagyobb eltérést mutat a tényszámoktól.
Ha az erdőrendezői becslést a rossz munka miatt tartanánk hibásnak, úgy e tekintetben a gazdálkodók becsült véghasználati fatömegei győznek meg arról, hogy a hiba alighanem a módszerekben van.
4) Erősen kérdéses a gazdálkodói becslések szükségessége. Az erdőrendezői becslés és a tényszámok viszonya oly nagymértékben állandó és azonos irányú eltérést mutat, hogy a felújítóvágások végvágásait, az ápolóvágásokat és a különlegesen érdekes, vagy egyedi szerfabecslési eljárást igénylő részleteket
kivéve a gazdálkodók beérhetnék az erdőtervekben szereplő véghasználati fakészletek mechanikus átvételével.
5) A véghasználati 1 ha-ra eső fatérfogat egyre magasabb. Ezt fényesen bizonyítja, hogy mindhárom adat növekedést jelez. Ez, egyebek között azt is jelenti, hogy a véghasználatból kikerülő átlagja is minden évben nagyobb. Ebből következik, hogy a véghasználat átlagátmérője is növekszik. Paradox módon viszont, ettől még igaz lehet az a közhely, hogy a vastag állományok elfogytak. A nagyon vastagok.
6) A számsorok az erdőállományra vonatkozó állapotadatok figyelmen kívül hagyása mellett is azt valószínűsítik, hogy nincs országos túltermelés. Ennek előbb vagy utóbb fajlagos véghasználati fakészlet- és méretcsökkenés formájában is meg kellene jelennie.
7) A forgalomban lévő szubjektív nézeteknek feltehetőleg az az alapja, hogy a gazdálkodó a fakiteremléskor egyes erdőrészletekben esetenként tényleg kevesebb fát talál. Ez mindenképpen feltűnő, zavart okozó és az egyénben valószínűleg mélyebb nyomot hagyó, rendhagyóbb eset mint az ellenkezője. Az, hogy a feldolgozó üzemekbe egyre kisebb méretű anyag kerül, az extra méretű állományok elfogyása mellett valószínűleg amiatt is van, hogy a kitermelt méretes anyag nem mindig oda jut, ahová kellene.
8) Mindhárom adat idősora azt sugallja, hogy az érintettek következetesen, tehát jól dolgoznak. Alighanem az eljárások szorulnak felülvizsgálatra, fejlesztésre, korrigálásra. A tudományra váró feladatok e téren nem csekélyek — gondoljunk csak a súly szerinti faanyag-számbavétel lehetőségére. Nem kisebbek a becslési, számbavételi, elszámolási (bruttósítási) és információs eljárásokat alkalmazók fejlesztési feladatai sem.
A MÉM Erdőrendezési Szolgálat kiemelt fontossággal kezeli a fakészlet-megállapítás mindenkori jóságának és hatékonyságának kérdését, mert ez egyik legfontosabb részmunkája, egyben a jó tervezés kulcsa. E téren is etikus szakmai együttműködést javasol. FEJES LÁSZLÓ - TÓTH MIKLÓS