Ezt a követ még a „császár” idején rakták le. A feliratok váltakoztak rajta az idő múlásával. Valamikor magyarul volt, aztán semmilyen,majd jöttek bronzba öntve, hogy a novemberutói sorsra jussanak. De bárhogy is volta nyelvvel és az anyaggal az emléktáblán, mindig tisztelettel volt szentelve annak a személyiségnek, aki dísze nemcsak a mi erdészetünknek-Henrik Dávid Wilckens. Ez az okos ember pontosan 200 éve jött Selmecre, hogy e páratlan város múltján keresztül a világ erdész személyiségei panteonjába lépjen. A hely igazán megilleti őt-elvégre a világ első erdész professzoráról van szó. Ez nem történt véletlenül, ez a kitűnő természettudós már abban az időben meg tudta különböztetni az erdő értékeit, amikor az erdők pusztítása majdnem, hogy jó tettnek számított. Annál nagyobb csodálattal gondolkozhatunk el azon, milyen csökönyösen(és sokszor sikeresen)próbálta keresztülvinni a szakképzett erdőgazdálkodás szükségességét.
Az említett kő nem messze Szklenótól (Zsarnócbányai erdészet) professzor Wilckens emlékhelyét jelzi. Még a XIX.század végén építették. Vállalatunk Repistye községgel közösen vállalkoztunk a felújítására. Megtörtént 2009 július 3.-ikán kapcsolatosan a magyar kollégák rendezvényével, akik Selmecre jöttek felidézni gyökereiket. Az ünnepséget vadászkürtök nyitották meg, majd a Hron énekkar előadásában elhangzott a szlovák és az EU himnusza. Jelen volt több erdészeti személyiség- Ján Slabý, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, Tibor Lebocký és László Miklós parlamenti képviselők. Ján Malko, a Szlovák Erdészeti Kamara elnöke. Kenyérrel, sóval és szóval üdvözölt minden jelenlevőt Ladislav Šálkovský, Repistye polgármestere. Magyar részről Benedek Fülöp, az MNV Zrt. vezérigazgató helyettese mondott beszédet, aki Ján Slabýval együttesen leleplezték az új emléktáblát (Jozef Murin alkotása). A tölgyfaág rajta Németország szimbóluma, ahonnan Wilckens érkezett, a hársfa ág Szlovákia szimbóluma, ahol az erdész szívét hagyta. A Selmeci Természetvédelmi terület igazgatóság közreműködésével meglettek újonnan jelölve az emlékfák, két vörösfenyő és két juharfa. Nem voltak véletlenül ültetve. Ugyanis a professzor ide járt diákjaival és a vörösfenyő volt a kedvenc fája, amivel próbálta felújítani a bányásztevékenységgel tönkretett erdőket. A juharfák a cukor előállítási kísérleteit juttatják eszünkbe. Tibor Lebocky és Nagy Dániel, az FVM erdészeti igazgatója, közösen felavatták az információs táblát, amivel e hely bekerült a nevezetes erdészeti emlékhelyek közé. Befejezésül kiültettek három új emlékfát-tölgyet, magyar kőrist és hársfát, mint az erdész kollegialitás szimbólumát Németország, Magyarország és Szlovákia között. Kétségtelenül jó látni a jelen haladására elődeink tettein keresztül. A Repistyei emlékhely azokból való, ahol felismerjük és átérezzük, hogy munkánk jó gyökereken alapszik és tartós értelme van. Ján Mičovský