„ürügye" alatt gyakran jóvátehetetlen károkat okozunk az erdőnek, amikor egy erdőtestet a lakosság üdülésére vagy egyéb célra besorolunk.
Az erdő biológiai közösség és törékeny ökoszisztéma. Számítottunk-e arra, hogy igénybevételével .bizonyos zavarokat idézhetünk elő? Megfontoltan terveztünk és alaposan felkészültünk a hosszú távú és sok irányú feladatra? Vas megyében a 60-as évek végétől — 1972-től MÉM célcsoportos hitellel támogatva — összesen tíz parkerdőt létesítettünk, három természetvédelmi területet, parkot tartunk fenn, hat autóspihenőt, három erdei táborhelyet üzemeltetünk 1565 ha-on. (Állami erdőterületünkhöz képest — 50 040 ha — ez 3,1%).
A fenti kérdésre a tapasztalatok ellenére, vagy éppen azért, nem mernék egyértelmű igennel válaszolni.
Az üdülés visszahat az erdei környezetre, melynek hátrányos következményeit az alábbiakban lehetne összefoglalni:
— Direkt károsítások, mondhatjuk vandalizmusnak is, a fák sebzése, csonkítása, tiltott fakivágás, ritka növényfajok rendszeres pusztítása, szemét és hulladék eldobása, lerakása, berendezési tárgyak rongálása, tűzokozás, stb.
— Indirekt károsítások azok, melyeket a felhasználók puszta jelenlétükkel okoznak a természeti környezetben, azt elszegényítve, lerontva; a növénytakaró ritkításával, fák gyökereinek kibontásával talajleromlást, növekedésvisszaesést okozva; vízfolyások partjainak, rézsűinek tönkretételével vízszennyezést, partvédelem-csökkenést előidézve; stb.
Ezeket a hatásokat együttesen az üdülőterület eróziójának mondhatjuk.
Azzal a túlzott igyekezetünkkel, amellyel parkerdeinket próbáltuk minél jobban felszerelni berendezési tárgyakkal, egészségügyi és egyéb létesítményekkel, mi magunk is hibát követtünk el. Egyrészt több esetben megzavartuk a táj arculatát, mesterkéltséget csempésztünk a természeti környezetbe, másrészt „támadási felületet" szolgáltattunk a rongálóknak, a mindenre érzéketlen egyéneknek. Ez utóbbi esetben a főbaj sajnos inkább az, hogy a fenntartásra a pénzügyi lehetőség és a munkaerő (nem munkabér-keretet kapunk) egyre kisebb mértékben áll rendelkezésre.
Vas megyében az a tapasztalatunk, hogy mind nehezebb szinten tartani a sok fáradság árán kialakított objektumainkat. Nagy turisztikai tradíciókkal rendelkező szomszéd államok példáját kell átvennünk, és csak annyi emberi kéz készítette tárgyat szabad az erdei miliőbe elhelyezni, amennyi nem zavaró, és mindig, mindenkor rendben is tartható. Nagyobb figyelmet kellene szentelnünk — a túlságosan embercentrikus parkerdőgazdálkodásunk ellenére — az erdőállományokra, az erdei ökoszisztéma törékeny voltára. A kölcsönhatásból adódóan egy egészséges, üde, áttekinthető erdei környezettel pedig ismét csak az embert szolgálnánk.
A szépítő erdőművelésnek — az erdőesztétika nem érzékelteti, hogy emberi beavatkozásról van szó — olyan eljárásokat kell előírnia (erdőtervi és fakimutatás kitermelési terv szinten), melyekkel a károsításokat igyekszünk csökkenteni, és az erdők különböző összetevőinek egészséges fejlődését segítjük elő.
A „szépítő erdőművelés" tehát azt a tudományt és módszert jelenti amellyel az erdőállományokat esztétikai, szépítő, pihenési és üdülési célra használjuk fel, elsősorban az erdészeti ökológiai ismeretek felhasználásával.
A szépítő erdőművelés alapelvei a következők legyenek:
1. Az erdőállományok hasznosítása: a szépítő erdőművelés erdei környezetet feltételez, amikor a különböző növénytársulásokban kisebb, az egyes növényszintekhez igazodó beavatkozásokat végzünk, aminek a következtében vonzó, a szemnek szép és csodált erdőt alakítunk ki.
2. Egészséges és veszélymentes állományt kell létrehozni. A faállományokat olyan élő elemek alkotják, amelyek megszületnek, növekednek, meghalnak, és ugyanakkor egész életük alatt kölcsönösen hatnak egymásra. A szépítő erdőművelés ökológiai ismereteken alapul, az a célja, hogy egészséges állományt hozzon létre, azt jó állapotban tartsa, és a lehető legjobb körülmények között újítsa fel.
3. A környezetkárosítást a minimumra kell szorítani, és olyan kezeléseket kell alkalmazni, amelyek az egyes üdülési céloknak leginkább megfelelnek. A legfontosabb, hogy jól válasszuk meg az erdőművelési beavatkozásokat, akadályozzuk meg az ember jelenléte következtében beálló egyensúly-megbomlást. A felhasználónak olyan erdőállományt kell kialakítania, mely teljességgel egészséges környezetet és olyan erdei miliőt ad, amit az erdőtől elvárnak.
Lassan-lassan elmozdul a holtpontról az a — mondhatjuk nyugodtan — kóros állapot, amikor csak a fakitermelők voltak a fatermesztés gazdái, és belátjuk, hogy a kitermelt faanyag mennyisége és minősége az előírt kezelések, állománynevelések következménye. De még tovább kell lépnünk. Meg kell értenünk, hogy a szépítő erdőművelésben a fakitermelést nemcsak a fa kereskedelmi értékével kell mérni. A jelenlegi rendelkezések, előírások ilyen jellegű tevékenységet nem tárgyalnak, ezért ha a gyakorlatban van is ilyen, a feltételek megléte esetén egységáras nevelővágások, nem egységáras gyérítések között szerepeltethetők. Legtöbb esetben azonban — mivel az erdőtervek sem írnak elő erre vonatkozóan semmit — csak az erdőtervtől eltérő fakitermelési kérelmekkel lehet legalizálni a szépítő erdőművelési eljárásokat.
A szépítő erdőművelés előírásait kis területen kell tervezni, az üdülési hellyel közvetlenül szomszédos térségben kell azokat végrehajtani ahhoz, hogy az állomány többi részéhez is könnyen hozzá lehessen férni.
Fontosabb beavatkozások:
— nyesés,
— egészségi vágás,
— felszabadító vágás,
— aljnövényzet tisztítás,
— aljnövényzet felszabadítás.
Ezek közül az első kettő az, amelyik megegyezik a hagyományos erdőnevelési előírásokban foglaltakkal. A jelszabadító vágás viszont olyan kezelést jelent, amikor egyes fákat, facsoportokat, különböző korú és minőségű faegyedeket abból a célból vágunk ki, hogy kellemes kis pihenőhelyeket, táborhelyeket alakítsunk ki a természeti jelenségek megfigyelésére, tavak, tájképek betekintésére, egyéb célokra. Az aljnövényzet tisztítás olyan erdőművelési beavatkozás, amikor bizonyos elvek szerint kiszedjük a cserjeszint vagy lágyszárúak hibás, károsított, elhalt egyedeit. Az aljnövényzet felszabadítás pedig abból áll, hogy az erdőállomány cserje- és lágyszárú szintjének egy részét szelektálva és szakaszosan eltávolítjuk.
Természetesen most nincs lehetőség arra, hogy a felsoroltakat részletezzem, kitérve a célra, módszerre, az alkalmazás feltételeire. Ez csak egy kis erdészeti útmutató kereteibe férne bele. Célom az volt, hogy parkerdőgazdálkodásunk mindennapi munkáinak tervezésénél (legyen az fejlesztési, vagy éves fenntartási terv) és kivitelezésénél nagyobb hangsúlyt kapjon a biológia, a szépítő erdőművelés. TOMPA TIBOR
Vas megye üdülőerdeiről
Sorszám Objektum neve Terület ha Létesítés éve MÉM nyilv.-tart. szám
1. S z a j k i k i r á n d u l ó e r dő 49 1969 3.4 /1972.
2. V a s v á r i ő s b ü k k ö s - p a r k e r dő 17 1970 3.5 /1972.
3. S á r v á r i p a r k e r dő 20 1971 3.6 /1972.
4. K ő s z e g - h e g y a l j a i s é t a e r dő 515 1973 3.2 /1972.
5. S z o m b a t h e l y i p a r k e r dő 545 1974 3.1 /1972.
6. H i m f a i k i r á n d u l ó e r dő 92 (148) 1974 3.3 /1972.
7. C e l l d ö m ö l k i s é t a e r dő 83 1976 3.12/1976.
8. V a d á s a - t ó k i r á n d u l ó e r dő 7 1977 3.13/1977.
9. C s e p r e g i k i r á n d u l ó e r dő 48 1978 3.14/1978.
10. M á r i a ú j f a l u i k i r á n d u l ó e r dő 36 1980 3.15/1978.
Ö S S Z E S Ü D Ü L Ő E R DŐ 1412
1. J e l i A r b o r é t um 94 (104) 1959 3.9 /1976.
2. K ö r m e n d i p a rk 34 1956
3. C s á k á n y d o r o s z l ó i p a rk 19 1958
ÖSSZES TERM. VÉD. T E R Ü L ET 147
1. A u t ó s p i h e n ő : 6 db 4 1972
2. E r d e i p i h e n ő : 3 db 2 1972
Ö S S Z E S P I H E N Ő : 9 db 6
M I N D Ö S S Z E S E N : 1565 1969—80
Megjegyzés: z á r ó j e l b e n a m ó d o s í t o t t, d e k ö z c é l o k r a m é g b e n e m v o n t t e r ü l e t t a l á l h a t ó .