Elég ha Wagenknecht és Burschel erdőművelési professzorok egymástól ugyancsak távol eső, ellentétes nézeteire utalok. Annál kevesebb sző esett az erdő és vad - mint természeti javak és mint tulajdon-mögött meghúzódó tényleges érdekekről, ember és ember közötti viszonyokról.
A tulajdonjog gyakorlásában - a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének joga, a rendelkezési jog – érintett ember érdekeltsége vagy ellenérdekeltsége nem elhanyagolható körülmény.
Természetes és nyilvánvaló, hogy mindennapi életünkben a szükségletek és érdekek tevékenységünk mozgatórugói, motívumai és céljai.
Az egyik legősibb tevékenységet, a vadászatot, környezetét jócskán befolyásolva gyakorolja az ember, őseink több évezreden keresztüli jelenlétét a napi megélhetéshez szükséges vadászat formálta. Épp ez magyarázza, és válik érthetővé, hogy a mai technikai körülmények között milyen sokan és milyen lelkesedéssel vadászunk. A vadászat ősfoglalkozásból lett napjainkban azzá, amit sokan sportnak, mi gazdálkodási tevékenységnek nevezünk. A kulturálódott szenvedély, a sport és a gazdálkodás így, együttesen biztosítja a vad létét, így a vadászat lehetőségét.
Az elmúlt idők nemcsak a természeti környezetet, de az emberi társadalmat is megváltoztatták. Ezzel összefüggésben a szép, a természeti szép érzete is alakult.
Az erdő korunkban a mai embernek azonos a széppel, a természeti széppel.
Az erdő mindig szép. Az erdő varázsa az ami sarkallja, ingerli az emberi képzeletet, az alkotó készséget, hogy a szó, a zene, a tánc eszközével, az ecset színeivel alkosson. Az emberi képzelet benépesítette az erdőt, a források fakadását, a szél járását, a falombok susogását, a madárdal hangzását.
Az erdő és vadja - egy misztikum - az ember legbensőbb szellemi és érzelmi világában, az emberi lélekben jelen van. A társadalmi munkamegosztásban erdésszé lett szakember viszonya természetesen más az erdőkhöz, mint más embertársaié. Látja az erdőtől a fát is, szép és rossz időben - közelről. Természetes, ha a görbe fánál többre tartja az egyenest, a senyvedt szarvasborjúnál az egészségest. Azonban ő is a társadalom tagja.
Az elmúlt két évtized alatt, széles tömegektől támogatva új etikai és magatartásformákat követelve alakult a természet és a környezetvédelmi mozgalom.
A biológiai mezőgazdaság, vagy a természetközeli erdőgazdaság az elmúlt évek szüleményei. Mindezek ellenére a mező-, az erdőgazdaság, a vadászat, a halászat nyilvános kritikának kitett.
Sok ember ezt megértően veszi tudomásul.
Napjaink erdészkedése és erdésze távol került a közmegbecsülésétől, önigazolásra, társadalmi szerepkeresésre kényszerült. Úgy tűnik, hogy a hivatalos adminisztráció sem tudja magát függetleníteni, követi a zöld ideológiákat.
Az erdészek hitelvesztését alapvetően előmozdította, hogy az erdész víz, villany nélküli erdészházának érthető elhagyására kényszerült, jórészt kivonult az erdőből. A hagyományellenes politikai akarat is siettette az előnytelen átalakulást, miközben hazánk erdősültsége az erdészek munkája révén nőtt.
Napjainkra az erdész létalapja, az erdők harmada magánosításra került. A megmaradt erdőkben pedig olyan, az erdőtől elválaszthatatlan ténykedések
birtoklásáért folyik a csatározás, mint a természeti értékek fenntartása, a természetvédelem vagy a vadgazdálkodás és a vadászat. A vitatott helyzet előidézését az erdészet is tevékenyen szolgálja.
Az ember egyes fafajokat visszaszorított az értékesebb fát adó fajok javára.
A mesterséges úton kialakított, gyakran növényfélékben leszegényedett erdőkben a felduzzasztott vadállomány számára csak a csökkent értékű és elégtelen takarmány áll rendelkezésre. A kerítés a kerítésben gyakorlata, a romló és szűkülő élőhely egyre több összeütközést hoz a vadállomány és az emberi érdekek között. A nagyvadállomány fölszaporodását szívesen magyarázzuk az elmúlt rezsim politikai akaratával vagy az össznépi tulajdon kár-érzéketlenségével.
Más vélemények szerint a vadkármegelőzés csak részben racionális probléma. A vadászat és a gyűjtögetés lévén inkább lelkileg, mint szellemileg megalapozott magatartásmód, ritkán nyugszik belátáson. Az erdőgazdálkodás és a csülkös vad vadászata, mely a legtöbb kárt okozza, mindaddig szép szólam, míg az egyértelmű következmények elmaradnak a felelősökkel szemben. Ez korántsem hazai sajátosság.
Gyűlölet, szeretet? Ellentétes előjelű emberi érzelem. Az a puszta tény, hogy az erdőn jelenlévő csülkös vad megnehezíti, sőt meg is akadályozhatja az erdőn dolgozó ember munkáját, nem kizárólagos forrása a vad iránt érzett ellenszenvnek.
A vadászat mindig költséges, a legelőkelőbb szórakozás lévén, csak annak lehetett része benne, aki megfizette, megfizettette, vagy orvul tette. A gyűlöletté váló ellenérzést sokakban kiváltotta a kirekesztettség, a hátrányos megkülönböztetés, a mellőzésből fakadó sértettség.
Akadt, ahol a szarvast „szent tehén"-nek titulálta az erdészeti személyzet, mivel a vad vadgazdaság, az erdő erdőgazdaság „kezelését" szenvedte. Felelős erdészhivatalnokok erdőszeretetüket a vad és a vadászat iránti ellenszenvükkel, a vadászattól elhatárolódó nyilatkozataikkal bizonygatták. Akad aki az erdőben szarvasból a szarvasbogarat is elégségesnek tartja. Mi tagadás – emberi tulajdonság - bizony sikk lett az elérhetetlen, az irigyelt leszólása. Témát adtunk, hogy erdész vagy vadász kérdése megfogalmazódjék. Eibl - Eibesfeldt,
Lorenz növendék így fogalmaz. Abból lehet kiindulni, hogy az ember történelmének több mint 99%-ában vadászó és gyűjtögető életmódot folytatott, ami minden bizonnyal biológiailag is hatással volt az emberre.
Az erdészlelkekben, -szívekben rend van. Ott szeretet honol. A vadgyűlölő erdőszeretet torzszülemény. Akarva, nem akarva mindegyikőnk egy kicsit vadász. így aztán a hajlandóságnak vagy inkább az akaratnak jut döntő szerep, hogy azzá is legyen. Az hogy irigylik az erdészt más vadászó embertársai, tökéletesen érthető. Egyedül az erdész lehet olyan VADÁSZ, amilyen más nem lehet, csupa nagybetűvel. Befolyását az erdő és a vad felbonthatatlan biológiai egységére, az egészre fejtheti ki, szemben a sokasággal, kiknek a vad, mint a bonyolult rendszer részecskéje adatik meg. A kívánt ökológiai és ökonómiai célkitűzések elérésére és fenntartására nyilvánvalóan az élőhely egésze szolgálhat, részleteiben tartamos célok megvalósíthatatlanok. Tapasztalhatjuk, hogy a vadászatnál felhalmozódó anyagi erő, energia, érdek és szenvedély milyen tekintélyes. Megkerülhetetlen a vadászat biológiai szerepe a vadállomány minőségének, létszámának a
szabályozásában.
Szíve mélyén mindenki érzi azon erdész indíttatású kezdeményezések idő és tényszerűségét, melyek az örökölt vadászati jogrend megújításáért folynak.
Legalább akkora eredmény az erdei vadkár jogi elismertetése, mint amekkora szerencsétlen botorság a vadásztársasági tisztségviselő erdészek leléptetésére tett intézkedés.
Elengedhetetlen az erdészeti lépésváltás. Szükséges az idejétmúlt erdészeti elképzelések merevségén oldani, a megcsontosodó előítéleteket feloldani.
Az új szerephez hiteles, alkalmas szereplők is kellenek. Talán legfontosabb, hogy az erdészeten belüli, a szervezetben tetten érhető erdészet és vadászat közé emelt falak leomoljanak. Megvalósítani ezt nem könnyű, a hosszú távú, ezért kényelmes beidegződésekkel szemben sokkal élőbb tevékenységre
van szükség. Megéri! Az erkölcsieken túl számos gazdálkodó anyagi haszna is bizonyítja ezt. A vadgazdálkodási beruházások hatékonysága és megtérülése kedvező. Senki sem az igazság letéteményese, tragikus hiba, bűn, ha az erdész ellenségeskedik, sértődött, ahelyett, hogy a rokon lelkületű természetszerető emberekkel karöltve, őket felkészültségével megnyerve mozgósít egy cél, az erdők,
az erdészszakma érdekében.
A jelenlegi ellentmondások feloldásának kulcsa a kezünkben van. Hozzuk vissza a bizalmat, a határozott célokat és a lelkesedést valamennyiünknek. NYÚL BERTALAN
1995. október - Számtalan, olykor szélsőségektől sem mentes vita, párbeszéd folyt már az erdő és a vad kapcsolatáról, szakemberek és rokonszenvezők között egyaránt.