Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán szerzett diplomát.
1938-ban Münchenben írt „Altalajvíz és fatenyészet (különös tekintettel az Alföld viszonyaira)" c. doktori dolgozata és kiválóan letett szigorlata alapján summa cum laude doktorrá avatták. A II. világháború végéig az ERTI vezetőjeként dolgozott. 1948-ban Argentínába emigrált, később Chilébe és Columbiába ment. Utóbbi helyeken egyetemi katedrát szerzett és többek között erdészeti ökológiát oktatott. 1970-ben hunyt el.
Számos, általa végzett kutatás ma is figyelemre méltó. Amikor a M. Kir. Erdészeti Kutató Intézet 1932-ben megszervezte az erdészeti jelentőségű fák és cserjék fenológiai megfigyeléseit, a felvett adatok kiértékelésében Ijjász Ervin is tevékenyen részt vett. Megfigyeléseket végzett a talajok felfagyására vonatkozóan is, melyek szerint a felfagyás elsősorban a hőmérséklet és a csapadék együttes hatására következik be. Minél nedvesebb a talaj és minél gyorsabb a hőmérséklet-csökkenés, annál nagyobb a felfagyás mértéke. Az őszi felfagyások mindig veszélyesebbek, mint a tavasziak, művelt talajon a felfagyás mértéke mindig jelentősebb, mint füves vagy mohos talajfelszínen.
Rendkívül aktuálisak altalaj víz és fatenyészet kapcsolatát vizsgáló kutatásai, különösen az Alföldön gazdálkodók számára. (Ijjász Ervin „talajvíz" alatt a talajban lévő vizet értette, éppen ezért helytelennek tartotta azt az „altalajvíz" fogalmától nem elkülöníteni.)
A fatenyészet által okozott csapadékveszteséget Ijjász irodalmi adatok segítségével vizsgálta. Összehasonlításul a mezőgazdasági művelésben álló, illetve műveletlen területek vízfelhasználását vette.
Belátható, hogy az erdőtelepítés hatása nemcsak a fafajtól, hanem az erdőt megelőző" kultúrától is függ. (Az erdő a vízháztartás szemszögéből nézve előnyösebb, mint pl. a rét.) A fenti adatok természetesen csak az általános tájékozódást szolgálhatják. Az Alföld sajátos viszonyait figyelembe véve még egyáltalán nem világos, milyen szerepet is játszik az erdő annak vízháztartásában.
A kapcsolatokat oly sok tényező befolyásolja, hogy nagyon kell vigyázni az általános következtetésekkel, mert a törvényszerűségek nem olyan egyszerűek, mint azt eddig gondolták.
A fenti megközelítésénél megbízhatóbb az altalajvízállás közvetlen megfigyelése.
Hazánkban az erdő és az altalajvíz kapcsolatának ilyen jellegű vizsgálatát 1911-ben kezdték el Roth Gyula javaslatára Szegeden. Ezek a mérések Ijjász kiértékelése alapján kétségtelenül kimutatják az erdő hatását. Az állományok hatása akkor volt a legnagyobb, mikor a bevételek a legkisebbek voltak, tehát a legalacsonyabb altalajvízállás idején (szept., okt.). Az altalajvíz szintje az állomány alatt a vegetációs idő különböző részeiben az állomány különböző vízigényének megfelelően változott.
A világháború után a M. Kir. Kutatóintézet a probléma vizsgálását ismételten fölvette kutatási programjai közé és megbízta Ijjász Ervint, hogy Sopronban, Kecskeméten, Püspökladányban, Gödöllőn, Királyhalmon és Tompán összehasonlító méréseket indítson és hajtson végre. A megfigyelések 1933 őszén indultak. A konkrét cél annak megállapítása volt, hogy milyen befolyást gyakorol az erdő az altalajvízre Alföldünkön, illetve milyen visszahatások várhatóak az Alföld altalajvíz-háztartására nézve nagyobb erdősítések esetén.
Néhány sor erejéig hadd ismertessem Ijjász megállapításait. (Az ábra a kecskeméti,
csalánosi kísérleti terület adatait mutatja. A vastagon kihúzott altalajvízgörbék nyílt területen lévő kutakra vonatkoznak.)
A vizsgált területen akácállomány alatt a téli és tavaszi nedvességbevételek magasabbak voltak, mint fedetlen területen. A tavaszi csapadékot az erdőállomány védelme alatt álló, télen teljesen átnedvesedett erdőtalaj sokkal jobban kihasználta. Lombfakadás után az akácos altalajvíz-görbéje a szabad kútéhoz közelített. Az éger és a feketefenyő altalajvízre gyakorolt hatása közel azonos, az egész megfigyelési időtartamban negatív volt.
Több kísérleti terület (Szeged-Királyhalom, Izsák, Püspökladány, Bugacmonostor) megfigyelése alapján Ijjász megállapította, hogy a Duna-Tisza közén előfordulhat erdőállományok hatására az altalajvízszint süllyedése. A süllyedés alakja az erdő alakját követi, az altalajvíz folyásirányába elhúzódik.
Az Alföldön csaknem valamennyi fafaj - amennyiben nem kap elegendő nedvességet - lehetőség szerint vízszükségletét részben az altalajvízből fedezi. Ez alól az akác és a feketefenyő sem kivétel.
Az erdősítésektől nem szabad tehát mindig az Alföld altalajvíz-viszonyainak kedvező befolyásolását várni. Másfelől viszont biztosan elvárhatjuk, hogy az olyan kis vízigényű fajok, mint az akác, az altalaj víz-háztartást kedvezően befolyásolják, s ezért ezeket az altalajvíz tápláló forrásainak kell tekintenünk. Gácsi Zsolt
Irodalom
Ijjász E.: Grundwasser und B aumvegetation unter besonderer Berücksichtigung
der Verháltnisse in der Ungarischen Tiefebene. Erdészeti Kísérletek, 1938.159-269., 1939.1-108.
Ijjász E.: A talajok felfagyásának meteorológiai jellemzői és a fagyásvonalak szerepe a felfagyások kártételeiben.
Az Időjárás, 1933.141-150.
Ijjász E. - Keöpeczi N. Z.: Erdészeti növényfenológiai megfigyelések 1932. évben. Erdészeti Kísérletek, 1934. 346-361.