Feltűnést keltett annak idején, bár azóta keveset emlegetik, hogy a millenniumi kiállításon, 1896-ban
Csiby Lőrinc erdőmester, a későbbi selmeci tanár egy fototeodolitot és a besztercebányai gerebről fotogrammetriai felvételekből képazonosítás útján készült alaprajzot is kiállított. (V. ö. Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor, VI . köt. Budapest, 1897. év. 767. old. ). Bágyoni Szabó Endrének, a selmeci főiskola tanársegédének munkássága, mellyel a szakunkat igen közelről érintő tanulmány a „Térképészeti Közlöny" VI. kötetének 1—2. számában (1941) jelent meg. Miután általános és élénk érdeklődésre tarthat számot olvasóink körében, a szerkesztőség szíves engedélyével teljes terjedelmében hozzuk.
Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1914. évi Hollán-pályadíját elnyerte,
általánosan ismert. Az első magyar fotogrammetriai könyvet tudvalevően Jankó Sándor, a selmeci főiskola erdész-professzora írta s ez 1917-ben Pozsonyban jelent meg. Önálló tantárgyként a fotogrammetriát először a műegyetem erdőmérnöki osztályán Sébor János tanártársunk adta és adja elő. De van ezenkívül még egy alig ismert, pedig nem kevésbé érdekes adatunk: magyar erdész a fényképméréssel (ezt a szót használja ő is!) már 1854-ben kísérletezett. Hadd közöljük le erre vonatkozóan a fotogrammetria
magyar úttörőjének, Ujsághy Zsigmondnak az „Erdészeti Lapok" 1882. kötetében (623—625. old.) megjelent saját közleményét:
A fényképmérés feltalálója.
A „Függetlenség" folyó évi május hó 30-án kelt 148-ik számában olvastam, hogy Meydenbauer, marburgi építészeti felügyelő, a fényképmérés feltalálójának mondatik.
Ezen olvasás alkalmával eszembe jutottak a latin költő azon nevezetes
versei:
Sic vos non vobis fertis aratra boves,
Sic vos non vobis stb.
Én sem Meydenbauertől, sem mástól nem akarom kétségbe vonni a fényképmérés tökéletesítésének és gyakorlativá tételének elsőségét, de annak feltalálása elsőségét magamnak tulajdonítom.
Ugyanis 1854-ben mint erdőakadémikus, szünnapok (vacatió) alkalmával
— mely szünnapokat Pöschl bányatanácsos, akkori rajztanárunk
felhívására Selmeczbányán, úgyszólván oldala mellett töltöttem — egy szép reggelen megleptem Pöschl urat azon kijelentéssel, hogy a daguerreotypi — akkoriban még a photographia új találmány volt, és csak kis vizitkártya formátumnál nem sokkal nagyobb képeket szolgáltatott — de kivált photographiai felvételekből, az orthogonalis projectio minden méreteit, tehát úgy a vízszintes, mint a függélyes távolságokat levezetni lehet, és ezen eljárást mindjárt néki rajzban is bemutattam.
Az eszme kivihetőségét Pöschl úr belátván, ezen ügyet pártfogásába
vette.
Egy pár nap múlva már én számtani formulákat is állítottam fel, hogy az ügy nemcsak graphicus úton, hanem a számtani úton is bebizonyítva, keresztül vihető legyen.
Sőt a tárgy általános érdeket keltvén, vastag papirosból mintát (modelt) is csináltam, a fénysugarakat kötőtűk által pótolván, hogy az ügyet, egy űrben lévő háromszögön, mintegy kézzelfoghatóan bemutassam.
Ezen mintát, rajzot és a számtani műveleteket bemutattam akkori erdészeti és bányászati akadémikus társaimon kívül, az akkori selmeczi tanár urak nagy részének, nevezetesen emlékszem, hogy Pöschl úron kívül bemutattam azokat Jenni mathematikai tanár úrnak, Schvarcz akadémiai, referens és Ruszegger akadémiai igazgató uraknak. Továbbá bemutattam Szent-Antalon Helm Coburg herczegi erdőmester úrnak, levéllel Pesten lakó Fegyveres Ádám, akkoriban kincstári - építészeti mérnök úrnak, stb.
Pöschl tanár úr, ki ezen ügy iránt leginkább érdeklődött, akkoriban tudatta vélem, hogy az akadémiai tanár urak előtt szóba hozván az eszmét, az határoztatott volna, hogy az akkori chemiai tanár, Hauch úr, ki fényképezni tudott és az akadémiai vegytani gyűjteményhez tartozó daguerreotyp és photographiai apparátusokkal bírt, engem oktatni fogna a gyakorlati képek készítésében. Ebből azonban semmi sem lett.
Későbben, talán egy év múlva tudatta vélem Pöschl úr, hogy már egy lábnyi nagyságú photographiai képek is készülvén, mellyel egész tájékok felvehetők, Bécsben a polytechnicumban Burg tanár úr közbejötte mellett, gyakorlati kísérlet tétetett ily fényképi felméréssel, de az csak vázlatnak nevezhető sikert adott, mert a felvételi képek mosásnak lévén kitéve, a képek széthúzódnak, a mérési pontosság kárára.
Én magam, életpályám körülményei folytán, az eszme praktikus kivitelét nem eszközölhetvén, Bécsből eszmém más körökbe terjedhetett és pártolásra is talált; mert Sebastopol ostrománál már a sebastopoli erődök, angol hadihajóról fényképmérés folytán vétettek fel.
Később olvastam, hogy Svájczban hegyi pálya tracirozása fényképmérések
segítségével vétetett fel.
Eszmém prioritását és magyar eredetét védendő: felszólítom az élő tanár urakat, nemkülönben bányászati és erdészeti volt akadémikus társaimat, hogy ezen tényről ezen, vagy más lapok hasábjain nyilvános tanúságot tenni szíveskedjenek.
Egyúttal felkérem más, kivált német lapok szerkesztőségeit is, hogy ezen felhívásomat és a bizonyítékokat saját lapjaikban közölni szíveskedjenek.
Kelt Temesvárott, 1882. évi június 20-án.
Ujsághy Zsigmond m. kir. kataszteri erdőbecslési felügyelő.
Meg kell itt mindjárt jegyeznünk, hogy Ujsághy felszólításának nem lett eredménye, legalább is nincs nyoma a következő számokban, hogy valaki állítását megerősítette volna. Ennek ellenére igaznak kell elfogadni állítását több oknál fogva is.
Kétségtelenül nem volt egészen szerencsés lépés régebbi professzorait egy lap hasábjain bizonyságtételre felszólítani. A közvetlen levél talán több eredményt ért volna el, bár tekintetbe kell itt is vennünk, hogy általában nem szívesen igazoljuk azt, hogy részt vettünk olyan sikertelen kísérletben, amely másutt eredményesnek bizonyult. Mindenesetre azonban tény az, hogy Pöschl Ede professzor 1882-ben még a selmeci bányászati és erdészeti
akadémia tanára volt (csak 1887-ben ment nyugdíjba) s így az Országos Magyar Erdészeti Egyesület közlönyében megjelent cikk semmi esetre sem kerülhette el figyelmét. Ha maga nem olvasta, úgy feltétlenül figyelmeztették reá erdész tanártársai.
Biztosra vehetjük e szerint, hogy valótlan állítás esetében ez cáfolat nélkül nem maradt volna. A cikkben említett Burg bécsi műegyetemi tanár Pöschl apósa volt, egyébként matematikus és mechanikus s így az is egész valószínű, hogy Pöschl Bécsben vele lépett érintkezésbe. Burg Ádám a bécsi műegyetem legkiválóbb tanárai közé tartozott, aki igen sokáig töltötte be az igazgatói tisztet is s érdemei elismeréséül előbb nemességet, nyugalomba
vonulásakor pedig bárói rangot kapott. A szóban forgó 1854. évben azonban az ú. n. Bezard-eset miatt kegyvesztett volt s röviddel azelőtt, 1852-ben az igazgatói tisztségtől is megfosztották. A szóban forgó Bezardot, Burg tanársegédét ugyanis Burg minden igyekezete ellenére felségárulás miatt kötéláltali halálra ítélték és 1853-ban kivégezték. Az volt a bűne, hogy az 1848—49-es osztrák felkelések törökországi tagjaival összeköttetésben állott s lakásán Kossuth-bankókat és gyanús újságokat találtak. (V. ö. Die k. k.
Technische Hochschule in Wien 1815—1915. 236—238. old.) Így nem
csoda, hogy Burg egy évre reá a magyar Ujsághy-találmányért
nem szállt különösebben síkra magasabb fórumok előtt. Az Ujsághy
cikkében említett Jenni tanár azonos Jenny Károllyal, aki 1882-ben szintén életben volt még, de már nem Selmecen, hanem mint Burg utóda, a bécsi műegyetemen működött. (Nyugalomba ment 1889-ben, meghalt 1893-ban.)
Foglalkozzunk most kissé Ujsághy Zsigmond személyével.
Nevét, mint erdészhallgatóét, a selmeci akadémia 1852-53. évi
katalógusában a 29. oldalon találjuk. A bejegyzés szerint magyarországi
születésű, amit egyébként már neve is valószínűvé tett.
Előtanulmány gyanánt a bölcsészet elvégzése szerepel s életkora
a felvételnél 22 év. Ezek szerint kereken száztíz évvel ezelőtt született.
Sajnos, a további adatok megszerzését nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a Földművelésügyi Minisztérium szolgálati és minősítési táblázata már föl nem lelhető. A státuskönyvek és tiszti címtárak szerint 1873—75. között Huszton volt erdész.
1879-től a temesvári földadókataszternél erdőbecslő-erdőfelügyelő, majd 1884-ben Orsovára került s ott is ment nyugalomba 1898-ban.
Oldalági rokonaitól nyert szíves felvilágosítás szerint 1830-ban született Radosnya nyitramegyei községben s Temesvárott halt meg 1914 február 11-én. A fotogrammetria döntő sikerét tehát magas életkora ellenére sem érte már meg.
Életrajzi adatainál érdekesebb Ujsághy tanulmányi eredményeit szemügyre vennünk. A katalógusba bejegyzett osztályzatok szerint igen kiváló, elsőrendű hallgató volt, aki mindvégig ösztöndíjat is élvezett.
Érett fejjel kezdte tanulmányait s kevés híja, hogy 24 éves korában nem neki sikerült a fotogrammetria gyakorlati alkalmazását megvalósítani. Laussedat 1851-ben kezdődő szárnypróbálgatásairól aligha lehetett tudomása, hisz, mint látjuk, akkoriban ezekről még a bécsi műegyetemen sem tudtak, ami nem is csoda, mert az első használható térképet Laussedat csak 1861-ben készítette.
(V. ö. Dolezal, Archív für Photogrammetrie, 1908. év, 4. old.) A cikkben említett Meydenbauer Németországban csak 1858-ban kezdte el kísérleteit.
Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Ujsághy maga nem nyugodott volna bele olyan könnyen eljárása használhatatlanságába, mint azok, akiknek mégsem lehetett szívügyük. Felszerelés híján azonban nem folytathatta maga kísérleteit. Az anyagi eszközök elégtelensége volt tehát itt is, mint már annyiszor az ok, hogy egy világraszóló találmány dicsőségétől elestünk. Sikertelensége ellenére, vagy talán éppen ezért, még inkább megérdemli Ujsághy Zsigmond, hogy kegyelettel emlékezzünk meg róla!
Írta: Dr. Tárczy-Hornoch Antal