Fontos ez azért, mert a madárvilág a hasznos biológiai tényezők egyik nélkülözhetetlen része, a preventív védelem hatásos eszköze és így komoly szerepet játszik a növényvédelemben. A rovarpusztító — főleg az odúlakó — madarak nagymérvű csökkenése a madárvédelemre hívja fel a figyelmünket.
A vegyi növényvédelem gyors- és nagyhatású növényvédő-szerekkel rendelkezik. Gyors hatást eredményez és kisebb területek „tüneti" kezelését teszi lehetővé. Viszont nem ad tartós védelmet, elpusztíthatja a káros rovarokkal a hasznosakat is. Bebizonyosodott, hogy a tömegesen fellépő rovarok tartós- és gazdaságos leküzdését, a károsítás kifejlődésének meggátlását a biológiai tényezők segítik elő. Jelenleg talán a legjobb példa erre a burgonyabogár. Károsítását vegyszeres védekezéssel tartósan
nem sikerült megakadályozni, ellenben szükségessé vált, hogy hazájából természetes ellenségeit, így a rablópoloskákat behozzuk és elszaporításukat elősegítsük.
A madárvédelemnek különösen nagy jelentősége éppen az erdőben van, de nem marad el a kertészetben és a mezőgazdaságban sem. A hasznos rovarok, mint a fürkészek, bábrablók, futrinkák, rablópoloskák, katicabogárfélék, fátyolkák, az erdei vöröshangya stb. mellé felsorakoznak a madarak is.
A leghasznosabb madaraknak, így az odúlakóknak a csökkenését elsősorban az idős állományok, öreg odvas fák, valamint a téli eleség hiányára vezethetjük vissza.
A fiatal és középkorú állományok az odúlakó madaraknak nem nyújtanak optimális életlehetőségeket.
A gyakorlati madárvédelemnek biztosítania kell tehát a kötelező és rendszeres téli madáretetést és a fészkelési lehetőségeket. Az erdőgazdaságok egy része már szép múlttal rendelkezik ezen a téren. Fokozatosan el kell érni, hogy minden — erdővédelmi vonalon most már feltárt — veszélyes rovargócban madárodútelep létesüljön.
Ezek a mesterséges madártelepítések egyúttal megfigyelési célokat is szolgálnak. Az eddig létesített odútelepeken az odúkat 90—100 százalékban elfoglalták a legkülönfélébb, hasznos odúlakó madarak. Az Egri Erdővédelmi Állomás több odútelepet létesített, azzal a céllal, hogy a tapasztaltak alapján szervezze meg a legjobb és leggazdaságosabb eszközök alkalmazásával a további madártelepítéseket.
Ilyen megfigyelési jellegű odútelepeket létesítettünk a verpeléti erdészet feldebrői erdejében, cser-tölgyes állományban, ahonnét rendszeresen Lymantria károsítás indul ki, a Miskolci Erdőgazdaság szendrőládi—edelényi erdejében a fentihez hasonló állományokban, valamint az Egri Erdőgazdaság valamennyi erdészetében.
Rövid megfigyelési idő alatt a következő adatokkal fejezhetem ki az eredményt.
A madarak a következő arányban foglalták el az odúkat: széncinke 50%, kékcinke 5%, seregély 10%, nyaktekercs 8%, fakúsz és csúszka 8%, légykapó 4%, harkályok 5%, mezei veréb 2%. S ezenkívül pelék foglaltak el 1%-ot.
Az odúk kihelyezése elkésve történt. Az odúkat legjobb már ősszel kirakni, így a madarak a téli hideg ellen is védelmet találnak. A rovar-gócokban az odúkat ne elszórtan, hanem telepek formájában tegyük ki, ahol az odúk egymástól 30—40 m-re vannak. Egy-egy odútelepen 50—60 odú foglal helyet.
Odútelepeket fiatal és középkorú állományokba — ahol az öreg, odvas fák hiányoznak — rovarkárosításnak kitett erdőrészekbe, patakok, tavak mellé, csendes, meleg völgyekbe, lehetőleg erdészházak közelében létesítsünk. Az odútelepnek előnye, hogy lehetővé teszi a megfigyelést és megkönnyíti az odúk kezelését, tisztítását.
A költések után ki kell tisztítani az odúkat, a régi fészket el kell távolítani, mivel az szennyezett és parazitákkal fertőzött. Ezért az odúknak leemelhető tetejük legyen. A leemelhető tető elősegíti a megfigyeléseket is. Így könnyen meg tudjuk állapítani, hogy milyen madarak költenek az odúban, és hány fióka hagyja el évente.
Az Erdővédelmi Állomások irányításával fokozatosan el kell érni, hogy először
a rovarkárosításnak kitett erdőterületekre ha-ként két-három fészekodú jusson. Emellett egyrészt esztétikai szempontból, másrészt sokszor nem észlelhető rovarkárosítások ellen minden erdőterületen célszerű fészekodúkat kihelyezni. Hiszen még a rovarok által legkevésbé károsított bükkösökben is hasznosak a madarak. A végső cél az, hogy olyan magas madárlétszámot tudjunk elérni, amellyel a károsításokat megelőzhetjük.
Az optimális és gyakorlatilag is elérhető madárlétszámot az a számbeli
arány adja, amellyel meg tudjuk akadályozni egyes károsítok elszaporodását és ezzel a károsítót minimális — észre nem vehető — szinten tarthatjuk.
Ugyanis a károsító számbeli felszaporodása vonja csak maga után — időbeni,
sokszor két-három évi eltolódással — a hasznos rovarok: fürkészek, bábrablók stb. és a madarak elszaporodását. Így elkésve alakul csak ki a hasznos biológiai tényezők olyan magas létszáma, amely már képes a nagy tömegű rovarkárosítót leküzdeni.
Felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e akadályozni ezt a nagy károkhoz vezető
eltolódást. Természetesen a madarak csak részei a hasznos biológiai tényezőknek, és hatásukat csak a többiekkel együttesen fejthetik ki eredményesen. A károsító leküzdésében néha ez, néha az a tényező válhat döntő jellegűvé.
Az erdővédelem feladata, hogy ilyen biológiai összhatással elérje a károsító minimális szinten tartását. Ehhez pedig magasabb madárlétszám kell, mint amit általában az erdő télen is el tud tartani. Ezért el kell érnünk a hasznos tényezők túlsúlyát és ezt mesterséges úton is fenn kell tartanunk.
Optimálisnak mondható a ha-kénti 60—80 madáregyed. A Madártani Intézet
(Győri Jenő felvételei szerint) 60 éves tölgyesben 6—8 egyedet talált ha-ként. Tehát jelenleg a madárlétszám egytizede az optimálisnak.
A madártelepítéseknél kétféle fészekodút alkalmaztunk: fa-, és kísérletként eternitodút.
A rönkszél-hulladékból készült faodú vált be a legjobban. Előnye a többi faodúval szemben, hogy hulladékból egyharmad költséggel előállítható a fatönkből készült odúhoz mérve, kevésbé reped és vetemedik, élettartama sem kisebb, mint a fatönkodúé, s a madarak ugyanolyan szívesen elfoglalják, mint más faodút. A csak tüzelésre használható rönkszélből minden erdőgazdaság könnyen készíthet fészekodút.
A faodúk és az eternitodúk között a különbség már élesebb. Az eternitodú előnyei miatt a legjobbnak mondható. Eternitodút azonban eddig csak keveset tudtunk alkalmazni, mert beszerzése nehézségekbe ütközött. A megfigyelések szerint a jövő az eternit- és a fabeton- (fűrészpor és beton) odúké. Az eternitodúk előállítási költsége:
18—20 Ft: a fahulladékból készült odúé: 15 Ft. Ezzel szemben az eternitodú
élettartama korlátlan, a faodúé 5—6 év. Az eternitodú könnyen kezelhető, tisztántartható, míg a faodút a harkályok megrongálják. A faodú teteje esőben bedagad, leemelése így nehézzé válik. A faodúba könnyebben befészkelnek a pelék és nehezebben tarthatók tisztán a parazitáktól.
A megfigyelések szerint a madarak épp olyan szívesen foglalják el az eternitodút, mint a faodút. A Madártani Intézet több évi kísérlete szerint az eternitodúkat szintén 90—100%-ban foglalták el a madarak.
A legjobban bevált eternitodú típusok méretei:
1. Nagyméretű eternitodú: belső átmérője 15 cm, magassága 30 cm, röpnyílás átmérője 32—46 mm, eternit tetőlap mérete 20 X 23 cm.
A kisebb röpnyílású odúkat: széncinke, csúszka, nyaktekercs, mezeiveréb részére;
a nagyobb röpnyílású odúkat: seregély, örvöslégykapó és kisebb harkályok részére alkalmazzuk.
2. Kisebb számban használjuk, főleg: a kékcinke, barátcinke és fakúsz részére a kisméretű eternitodút; méretei a következők: belső átmérője 10—12 cm, magassága 16 cm, röpnyílás átmérője 26 mm, tetőlap mérete 18—20 cm.
Kis számban alkalmazunk még különleges odútípusokat: a búbosbanka, a szalakóta és baglyok részére.
Az odú felfüggesztését legjobb akasztó-kampóval végezni, így elkerüljük a fa
megsértését. Addig, amíg az eternitodú készítése nem oldódik meg, a faodú használata indokolt.
A mesterséges madártelepítéssel elérjük, hogy a leghasznosabb odúlakó madarak száma a legkritikusabb erdőterületeken lényegesen emelkedik. A madártelepítés és madárvédelem a következő odúlakó madarak elszaporítását szolgálja: széncinke, kékcinke, baratcinke, királyka, csúszka, fakúsz, nyaktekercs, mezeiveréb, seregély, örvös és szürkelégykapó, harkályok, kertirozsdafarkú, barázdabillegető, búbosbanka, szalakóta, baglyok.
Az odúk nagy részét általában cinkék, nyaktekercsek, harkályok foglalták el és ezek a madárfajok jelentik a többséget az erdőben. A fészekben költő hasznos madaraknak a fészkelési lehetőséget a több koronaszintű, elegyes állományok biztosítják.
Az eddigi kutatások szerint a leghasznosabb madarakat hasznuk szerint a következő csoportokra oszthatjuk: lepkepusztítók a lappantyú és a denevérek, bábpusztítók az aranymálinkó és az erdei pinty, hernyópusztítók a kakukk, az aranymálinkó, peteirtók a cinkék, a csúszka, a fakúsz, a harkályok.
További megfigyelésekre van szükség ahhoz, hogy eldönthessük, melyek azok a madarak, amelyek a Dipriont és az Evetriát pusztítják. Mindkét károsító nagy károkat okoz a fiatal erdei fenyvesekben. Meg kell még vizsgálnunk, hogy milyen káros rovarok pusztításában vesznek részt eredményesen a madarak. Tudjuk, hogy sok madárellensége van a Lymantriának, a Tortrixnak,. az araszolóknak, szúféléknek, a hernyó- és álhernyóféléknek és a cserebogárféléknek, valamint más, kisebb mértékben
elszaporodó rovaroknak is.
Az erdő minden részének megvan a maga madárvilága. Így az erdő avarján a káros rovarokat, azok álcáit és bábjait gyűjtik a rigók, a vörösbegy, a fülemüle, a fácán.
Az erdőszélek hasznos madarai: a seregély, az erdei pacsirta, a sármány. A cserjékben: az ökörszem, az aljnövényzetben: a poszátafélék. A fatörzsön: a harkályok, a zöldküllő, a csúszka és a fakúsz. A fák lombján találjuk: a cinkéket, az aranymálinkót, a füzikét és a kakukkot. A levegőben gyűjtik a repülő rovarokat: a légykapók, a kerti rozsdafarkú, a lappantyú, a denevérek. Az éjszaka őrei pedig a baglyok.
Meg kell még említeni, hogy a denevérek is különösen sok lepkét pusztítanak, így az Evetria egyik hatásos pusztítói.
A madárvédelem másik feladata a téli etetés. Sok erdészetben, az erdészházaknál már végzik ezt a munkát. El kell azonban érni, hogy minden erdészháznál rendszeresen végezzék a téli madáretetést. Jelenleg sok helyen az erdészek, azok családtagjai önkéntesen látják el ezt a feladatot, de vannak erdőgazdaságok, ahol központi irányítással, kötelezően végzik az etetést.
Az etetést minden odútelepen megfelelő módon végezzük, hogy az ott szárnyra kapott madarak télen védelmet és élelmet találjanak és ne kényszerüljenek más vidéken letelepedni. A téli nélkülözés és hideg pusztítja el a legtöbb madarat.
Milyen olcsó eleséget használjunk az etetéshez? Nagyon jól felhasználható az
elejtett vadak zsiradéka, vágóhidakról beszerezhető marhafaggyú, az olajosmagvak, így a napraforgó, tökmag, len- és kendermag, régi fenyőmagvak stb. Az etetésre kerülő anyagokat legjobb központilag beszerezni. A magvakat a Terményforgalmi Vállalattól
vásárolhatjuk, mert ott sok hulladékmag gyűlik össze. Megoldást jelentene
az is, hogy az erdőgazdaságok 0,5 ha-nyi területen olajosmagvat termelnének a madarak részére.
Az etetést dúcetetőkben, vagy a könnyen és olcsón előállítható ablaketetőkben végezzük, decembertől márciusig.
A madárvédelem már több éves múltra tekint vissza egyes erdőgazdaságoknál.
A faodúk kiküszöbölésére folyamatban van egy eternitodú készítő üzem felállítása, ami az ország teljes szükségletét el tudja majd látni. Addig azonban még szükség lesz a faodúk felhasználására.
A jövőben a madárvédelem nem lehet csak jótékonykodás, hanem kötelező feladata az erdő- és növényvédelemnek, öt év alatt el kell érni, hogy minden veszélyes rovargócban madártelep létesüljön. A madárvédelmi program végrehajtása során öt év alatt az országban évente 1000—1500 darab odút kell kihelyezni, s ez nem jelent megterhelést az erdőgazdaságoknak. Így a mesterséges madártelepítéssel elérhetünk egy olyan egyensúlyt, amely a hasznos biológiai tényezők — és itt a madarak — mindenkori túlerejét jelenti. Kolonits József
1961. január - A madaraknak az erdő életközösségében betöltött szerepe szükségessé teszi, hogy a modern erdő- és növényvédelmi eljárások mellett foglalkozzunk mesterséges madártelepítéssel és madárvédelemmel is.