A selmeczbányai főiskolai hallgatók sztrájkja* (Erdészeti Lapok)

S nem ok nélkül, mert a nagyközönség a napilapokból értesült róla, amelyek egy részében a történtek nem híven, sőt irányzatosan voltak leírva, telve kifakadásokkal a kormány és a főiskola ellen.
*) Közvetlenül lapzárta előtt vettük e híradást az eseményeket tárgyilagosan megítélő forrásból és t. olvasóink tájékozására minden kommentár nélkül közöljük. Szerk.
Hogy szakközönségünk a történtek valódi lefolyásáról értesüljön, adjuk itt a következő vázlatos leírást.
F. évi április hó elején Selmeczbánya volt orsz. képviselője, Pallavicini György őrgróf megtartotta beszámolóját, amelyen kijelentette, hogy Selmeczbányán a további képviselőségre nem reflektál.
Ennek következtében a polgárság egy része Heintz Hugó selmeczbányai ügyvédet, volt orsz. képviselőt léptette fel képviselőjelöltül.
Mindazonáltal a polgárság nagy része kitartott Pallavicini mellett és küldöttséget indított hozzá, amelyben Pető János és Ilosvay Lajos főiskolai hallgatók is részt vettek.
Május 8-án megtartotta Heintz programmbeszédét. Az ifjúság is részt akart venni e tájékoztató gyűlésen, de mert a képviselőjelöltet és pártelnökét már a terembe való bevonuláskor is sárral megdobálta és mert a rend fenntartásáért felelősséget nem vállalt, a rendőrfőkapitány nem bocsátotta be. Erre az ifjúság erőszakkal behatolt a terembe és fütyülésével, kiabálásával zavarta a gyűlés lefolyását. Azután egy mészárosnak két hízott sertését Heintz kortestollaival feldíszítve és „Éljenek a főkortesek" felírású táblákkal ellátva hajtották fel a városba és később előkerített szamárnak a menethez való csatolásával tették nevetségessé Heintz korteseit.
A történtekről a főiskola rektora jelentést tett a pénz- és földmívelésügyi minisztériumoknak, ahonnan arra utasították, hogy a rendzavarók kiderítésére a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot és ha szükséges, a fegyelmi eljárást ejtesse meg és a fegyelmi ítéletet terjessze fel.
A május 8-iki tüntetés közben, amikor a rendőrség figyelmeztette a hallgatókat a rend fenntartására, a törvényre és következményeire, egy hallgató azt a megjegyzést tette, hogy: „Selmeczbányán nincs törvény". E megjegyzésre a Selmeczbányai Híradó május 15-iki számában egy czikk jelent meg, amely a főiskolai ifjúság egy részének, szerinte negyedrészének, féktelenségét és a politikai mozgalmakban való jogtalan beavatkozását rosszalja, egyebek között ezt is mondva: „Heteken át megzavarja a csendes éjjeli nyugalmat, kizavarja a vendéglőkből a polgárt és még az utczán is inzultálja a nőket, akiknek még a vadember is megadja a tiszteletet. Nem értjük, hogy mily jogon avatkozik bele a pártok küzdelmeibe és nem engedi megnyilatkozni a szavazó polgárok érzelmeit, akaratát, amikor éppen az ifjúság hirdeti a szabadságot és dicsőíti a szólásszabadságot. Tudjuk, hogy máshol is hangos a fiatalság, éljenez vagy abczugol, de tovább nem megy, személyeket nem sért, nem terrorizál. Tüntetések mindig voltak Selmeczbányán, voltak jó és rossz tréfák, de sohasem fajultak ennyire, mert a testületi szellem vagy a steingrubeni községi elöljáróság elejét vette a durvaságnak, a kárt megtérítette, a félreértéseket kiegyenlítette".
A főiskolai ifjúság e czikk miatt ifj. köri elnökével, Plentzner Frigyessel választ íratott, amelyet a Selmeczbányai Híradó szerkesztője, Kuti István városi rendőrfőkapitány csak a Plentzner által elfogadott változtatásokkal volt hajlandó lapjában közölni. Amikor a lap legközelebbi száma mégis e czikk nélkül jelent meg, az ifjúság körében nagy izgatottság vett erőt és elhatározta, hogy éjjel Kuti lapszerkesztő lakása előtt elkeseredésének macskazenével ad kifejezést, amire az előbbi tüntetések a rendőri vizsgálatnak módja is befolyással volt.
A tüntetés május 24-én éjfél" előtt meg is történt. A tüntetők a lapszerkesztő lakása elé vonultak, egy részük a kert ajtain keresztül a bennebb fekvő házhoz közeledett és mindnyájan zajongtak. A rendőrség tudomást vévén a tüntetés rendezéséről, intézkedett 2 tiszt és 4 rendőr kiküldetéséről, de ezek nem az utczán, hanem a kertben foglaltak állást, úgy hogy a fiatalság nem is látta őket. A rendőrök a fiatalságot nem szólították fel a szétoszlásra, vagy ha igen, a macskazene zajában ez nem hallatszott.
Hallatszott azonban a rendőröknek az egyik tiszt vezényszavára adott sortüze és a lapszerkesztő-főkapitány pisztolylövése.
A főkapitány ezután tűzriadót fúvatott, az ifjúság „fegyverre" kiáltással segítség után szaladt; a Szélaknáról időközben megérkezett csendőrök pedig durva és trágár kifejezésekkel, meg puskatussal (pl. Goanta Pálnál) igyekezett az ifjúságot szétoszlatni.
A felizgatott fiatalságot azután az ifjúsági elnöknek sikerült a további, már nem tervezett tüntetéstől visszatartani. A rendőrség szerint a lövések a levegőbe irányíttattak, a következmények azonban nem ezt bizonyítják, mert két hallgatónak a kalapján keresztülhatolt a golyó, az egyiknek az orrát is súrolta, egy golyó a szemközt lévő ház ablakán egy főiskolai hallgató ágyába hatolt, amelyből az illető csak pár pillanattal előbb kelt ki az utczán hallott zajra felébredve, míg két golyó e háznak, amely a lövőknél mélyebben fekszik, a falába fúródott embermagasságban.
Ezután megindult a vizsgálat a tüntetők kiderítése czéljából és a főiskola rektora jelentést tett a kir. ügyészséghez és a városi tanácshoz, abban az irányban való vizsgálat megindítása ügyében, vajjon mennyiben volt a rendőrség eljárása és fegyverhasználata szabályszerű és városi tanácshoz még abban az irányban is, hogy a főkapitányság és a lapszerkesztőség igen sokszor összeütközésbe jővén és kínos helyzeteket teremtvén, Kuti főkapitány a lapszerkesztéstől álljon el.
Az elől említett fegyelmi vizsgálat, amelyhez a május 24-iki tüntetés vizsgálata is csatlakozott, azt derítette ki, hogy a főiskolai hallgatók közül többen a főiskolai rendszabályok ellen vétettek és a kifüggesztett négy rendbeli rektori figyelmeztetést semmibe sem vették. Azért a fegyelmi bizottság elsőfokú Ítélete szerint Pető János IV. éves és Ilosvay Lajos I. éves hallgatók egy félévre kizárattak a főiskolából, olyan formán, hogy azokat a vizsgákat, amelyeket a folyó félév végén lett volna joguk letenni, csak a
jövő év márczius havában történt beiratkozásuk után tehetik le; öt hallgató rektori dorgálásra ítéltetett avval a figyelmeztetéssel, hogy a legkisebb további fegyelmi vétség esetén kizáratnak a főiskolából, míg három hallgató csak rektori dorgálásra volt ítélve.
Ez ítéleteket a főiskola rektora felterjesztette a minisztériumokhoz, ahonnan kapott sürgönyi utasítás szerint az Ítéleteket május 29-én az illetőknek elküldötte.
Az Ítéletek kiadása után délután az ifjúság gyűlést tartott, amelyen többek tiltakozása mellett is elhatározta, hogy sztrájkol, azaz nem jár az előadásokra, még pedig addig nem, amíg a magát egy gyűlésen tartott beszédében vértanúnak mondott Pető János, valamint Ilosvay Lajos a fegyelmi Ítélet visszavonásával a főiskolába vissza nem fogadtatnak. E gyűlésre következő éjjelen beverték a rektor lakásának az utcza felőli ablakait egynek a kivételével.
Hogy kik tették ezt, nem lehetett eddig kideríteni; több főiskolai hallgató kifejezte a rektor előtt, hogy az ablakbeverést elítélik és a hallgatók nem azonosítják magukat azokkal, akik azt tették.
Másnap, május 30-án az ifjúság kevés kivétellel nem is jelent meg az előadásokon, csak öten, míg a IV. évesek hol teljes számban, hol küldöttségileg bejelentették az előadó tanároknak, hogy bár ellenzik a sztrájkot, de mert a többség terrorizmusa alatt állanak, nem mernek az előadásokra megjelenni.
A főiskola rektora a sztrájkról és az ablakbeverésről sürgönyi jelentést tett a minisztériumoknak. Erre bekövetkezett az ifjúságnak eddigi magaviselete miatt a főiskola ideiglenes bezárása, amelyet a rektor a minisztériumok sürgönyi rendeletére május 31-én délután kihirdetett.
A főiskola bezárásával helyreállott a rend. A hallgatók legnagyobb része azonnal elutazott, akik pedig itt maradtak is, több tüntetést nem rendeztek és az egyébként nagy izgatottsággal járt júl. 1-i képviselőválasztás a főiskolai hallgatók részéről minden rendzavarás nélkül ment végbe.
Az itt maradt hallgatók azonban még mindig nem tudtak megbékülni avval, hogy két társuk a főiskoláról félévre kizáratott.
Mert eltekintve attól, hogy az elitéltek az elsőfokú fegyelmi ítélet ellen felebbezhettek, nem sikerült a IV. éveseknek és néhány alsóbb évfolyambelinek békéltetése és a sztrájk megszüntetésére irányult igyekezete. Közben azonban a IV. éves hallgatók benyújtottak egy kérést, amelyben a sztrájk ellen való állásfoglalásukat kinyilatkoztatják és kérik, hogy a főiskola legalább az ő számukra nyittassák meg.
Evvel a főiskola újból való megnyitásának ügye már annyira érett, hogy a főiskola tanácsa javaslatot tett a megnyitás ügyében.
Az újból való megnyitás módozatait a pénzügyi és földmívelésügyi miniszterek a főiskola ügyeinek fővezetésére alkotott közös bizottság javaslata alapján olyképen állapították meg, hogy a megnyitás június 27-én történik s azt a hallgatót, aki június 30-áig nem jelenik meg az előadásokon, vagy elmaradását elfogadhatóan igazolni nem tudja, továbbá, aki másokat az előadások látogatásától távol tartani igyekszik, vagy a főiskolai rendszabályok ellen különben vét, 1—4 félévre, sőt a főiskoláról való végleges kizárással is büntetik. Vizsgát a jelen félév végén csak az tehet, aki
f. évi május hó 30-án d. e. az előadásokon megjelent, továbbá az összes IV. éves hallgatók. A többiek vizsgára az előadásoknak július hóra való kitolódása miatt csak október hó elején bocsáthatók.
Íme, ez a főiskola bezárásának története a mai napig (jún. 23.).
Hogy milyen lesz az a továbbiakban és mik lesznek a következményei, arról számot adunk majd akkor, amikor ezek is annyira mennyire kialakulnak.